A közlemény teljes szövege:

A Magyar Színházi Társaság mint az Országos Színházi Találkozót létrehozó Színházművészeti Szövetség jogutódja, elkötelezett híve annak, hogy létezzen a magyar színházművészet éves seregszemléje, közös ünnepe.

Összegezve eddigi tapasztalatainkat, tekintettel arra, hogy az egyik kisebbségi tulajdonosként nem áll módunkban megfelelően gyakorolni tulajdonosi és ellenőrzési jogunkat, a Magyar Színházi Társaság Elnöksége úgy döntött, hogy kilép a POSZF Nkft-ből és tulajdonrészét felajánlja a másik szakmai tulajdonosnak.

A történtek leírását szó szerint idézzük:

„A szakmai zsűri külföldi tagja ebben az évben – ajánlásomra – Philippe Macasdar úr, a genfi Théâtre St. Gervais igazgatója volt. A szervezés egy adott pontján úgy alakult (a részleteket nem ismerem), hogy a POSZT vezetősége megkeresett, be tudnék-e segíteni néhány napon át a tolmácsolásban. Örömmel igent mondtam, s a fesztivál iránti elkötelezettségem jegyében mindenfajta tiszteletdíj nélkül vállaltam a feladatot. A fesztivál első félidejében külföldön voltam, így csak kedden este érkeztem Pécsre. A Bodor Johanna vezette szakmai zsűri tagjaival másnap találkoztam, s ettől kezdve segítettem szinkrontolmácsként a zsűri munkáját, tudomásom szerint mindenki megelégedésére, bár ennek megítélésére nyilván nem én vagyok a legilletékesebb. Amennyire tudom, semmiféle kifogás nem merült fel sem munkámmal, sem jelenlétemmel kapcsolatban. Természetesen szigorúan csakis a megbeszéléseken elhangzottakat fordítottam oda-vissza, hiszen számomra evidencia volt, hogy szerepemből következően egyetlen szó szakmai megjegyzést sem teszek. Ezt a tényt a zsűri minden tagja megerősítheti. (Az előadások értékelésétől egyébként még a Philippe-pel folytatott magánbeszélgetésekben is óvakodtam, mivel így tartottam etikusnak; kizárólag az adott színház történetéről, a látott előadás hazai színpadi múltját érintő kérdésekről beszélgettünk.)

Az utolsó napon, péntek délelőtt a megbeszélésen Bodor Johanna elnök asszony felháborodottan jelentette be, hogy a POSZT vezetősége a helyemre új tolmácsot állít – a hölgy már ott is ült egy másik asztalnál. Mint kiderült, a zsűrielnököt a POSZT vezetősége telefonon (!) értesítette döntéséről – engem sem előtte, sem később senki nem keresett meg sem személyesen, sem telefonon –, az indoklás pedig egy egyszerű zsarolás volt: állítólag a testület egyik tagja, Balogh Tibor megfenyegette a fesztivál vezetőit, hogy ha továbbra is eltűrik a jelenlétemet a zsűri mellett, ő azt nyilvánosságra fogja hozni. Egyébként hogy ez a zsarolás miért hatott, számomra végképp megfejthetetlen: soha, senki előtt nem szándékozom letagadni, vagy eltitkolni, hogy néhány nap tolmácsolást vállaltam a zsűri külföldi tagja mellett – miért is tenném?! (Mellesleg sok-sok évvel ezelőtt, egyetemistaként a szinkrontolmácsolás volt fő kereseti forrásom.) Kedves Tibor, nagyon boldog lennék, ha bocsánatot kellene kérnem Tőled, hogy ezt a tényleg a pártállami időkből itt maradt, arrogáns hatalmi zsarolást a Te szádba adva idéztem; kérlek, tiltakozz a személyedet ért aljas inszinuáció miatt, s akkor minden erőmmel azon leszek én is, hogy kiderítsük és adott esetben nyilvánosságra hozzuk, ki felel érte valójában.

Bodor Johanna a lehető legélesebben kikelt a POSZT vezetőségének intézkedése ellen, a zsűri valamennyi tagja pedig – olykor igencsak keresetlen szavakkal – határozottan tiltakozott ez ellen a zsarolás ellen, s az oppozíció legkülönbözőbb módozatai merültek fel egészen a zsűri működésének azonnali hatállyal történő berekesztéséig. Világos volt ugyanis, hogy e nemtelen támadás immár nemcsak ellenem irányul, hanem a zsűri minden tagja ellen, hiszen emberi, szakmai, morális tartásuk kérdőjeleződik meg annak sugalmazásával, hogy jelenlétem miatt képtelenek megőrizni önálló gondolkodásukat. Végül, hogy a nagyobb botrányt elkerüljük, én ajánlottam fel, hogy a díjakról való beszélgetésekben a továbbiakban nem veszek részt – így utólag belegondolva ez talán hiba volt, mert most akár az a látszat is keletkezhet, hogy a zsaroló paranoiája mögött akár csak egy cseppnyi igazság is meghúzódhat. Mentségemre szól, hogy ekkor – péntek déltájban – egészen biztos voltam abban, hogy a POSZT vezetőségéből valaki megkeres, és sűrű bocsánatkérések közepette magyarázattal szolgál erre a méltatlan és példátlan eljárásra, amelyre legjobb tudomásom szerint semmivel nem szolgáltam rá. Mivel ez sem akkor, sem azóta nem történt meg, és mivel ilyen ellenséges és alattomos közegben dolgozni nem tudok és nem is akarok, ezennel lemondok a POSZT Tanácsadó Testületi tagságomról.”