Színház

Kínaiak a piazzán

2014.04.14. 06:58
Ajánlom
Paolo Simioni immár tizenhatodik alkalommal tartott workshopot színészeknek Magyarországon. Az udinei kötődésű színművésszel tanítási módszeréről, Robert De Niróról és egy brazil focistáról beszélgettünk. INTERJÚ

- Mit jelent ma a színház?

- A modern civilizáció gyakorlatilag teljes egészében a Tízparancsolat második pontjának tagadásán alapszik. Isten nevét hiába ne vedd! - így hangzik az a verzió, amit ismerünk, de ez eredetileg arról szólt, hogy semmilyen képet nem szabad készíteni, mert az is istenkáromlás. Elképzelni egy társadalmat képek nélkül olyan lenne, mint a tenger víz nélkül. Különösen érvényes ez a mostani időkre, amikor minden a képről, a vizualitásról szól. Ez azonban nem feltétlenül jó a színháznak és a színészeknek, mert a videóművészek gyakran elfelejtik, hogy a középpontban az embernek kell lennie. Az én módszerem középpontjában a színész áll, ami rajta kívül van a színpadon vagy a filmvásznon, az csupán dekoráció. Ezt azonban tudatosítani kell a színészekben is.

- Miért, ők ezt nem tudják?

- Nem. Ahogy a képi technika fejlődött, szép lassan elfelejtették, ezért fel kell őket építeni.

- Máshogy kell foglalkozni egy filmszínésszel, mint egy színházi színésszel?

- Egy színész pszichológiai felépítése során lényegtelen, hogy színházban vagy filmben játszik. A színészet egy belső folyamat, amit a művésznek kell irányítania, nem a formáknak és szavaknak, amelyek körülveszik.

- Ma már a színészek nem számítanak olyan különlegesnek, mint akár néhány évvel ezelőtt, amikor az emberek akkor látták őket, ha elmentek színházba vagy moziba. Elég letölteni egy filmet, vagy otthon nézni egy színházi közvetítést.

- Erről van egy történetem. A kínai újév előtt meghirdettek egy nagyszabású bulit Róma egyik központi terére, a Piazza del Popolóra. Gondoltam, elmegyek, biztosan nagy buli lesz, sok kínai, finom kaják, ilyesmi. Ehhez képest a téren csak olaszok voltak, de ők rengetegen. A tér közepén felállítottak egy hatalmas színpadot, azon voltak a kínaiak. Táncoltak, énekeltek. De a tömeg mégsem őket nézte, hanem a színpad két oldalán elhelyezett hatalmas képernyőt. Az emberek ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy mindent úgy nézzenek, mint egy tévés közvetítést, vagy egy filmet. Pont ezért keresek mindig olyan előadótereket, amelyek nem emlékeztetnek a színpadokra, így a képernyőkre sem. Aki bejön, valóban a színészekre fog figyelni, és nem a körítésre.

- A színészi eszköztárnak egyik legfontosabb kelléke a nyelv. Egy nemzetközi workshopot ez mennyire határoz meg?

- Abszolút meghatározza, de ettől csak érdekesebb egy előadás. Amikor angolul kellett játszanom, kicsit úgy éreztem magamat, mintha gyarmatosítottak volna. Nálam ezért minden színész a saját nyelvén játszik. És a játékot szó szerint értem. Minden nyelvnek más a zenéje, de ezeket remekül össze lehet hangolni. A magyar például nagyon érzelmes és mobilis nyelv, így a szöveg könnyedén változtatható. Ez pedig működik az olasszal, amely strukturáltabb, de muzikálisabb is.

- Ki az a színész, akire azt mondaná, hogy a legközelebb áll a tökéleteshez?

- Czeszlak, Grotowski kedvenc színésze számomra mindig etalon volt. Persze sokszor előfordul, hogy a színészeket meghaladja az idő, és az egykori nagy alakítások ma már kissé manírosnak tűnnek. A régi nagyok is hajlamosak voltak arra, hogy elhiggyék, ők már tökéletes művészek, és nem kell készülniük külön egyetlen szerepre sem. Az különösen furcsa volt, amikor nemrég azt hallottam egy magyar színésztől, hogy bár nagyon szereti De Nirót, ő maga soha nem fog négy hónapig dolgozni egy karakter megformálásán, mert se ideje, se kedve nincsen hozzá. Szerintem ez a művész halála, amikor önmaga börtönében kezd el élni, és többé már nem nyitott a világra.

- De Niróra ez tényleg nem volt jellemző. A Taxisofőr előtt hónapokig taxizott New Yorkban, a Dühöngő bika előtt pedig amatőr boxversenyeken indult.

- Alázat volt benne, és ez a legfontosabb dolog az életben. Kissrác voltam, amikor a szülővárosom, Udine csapatába igazolt minden idők egyik focistája, a brazil Zico. Igazi művész volt a pályán, táncolt a labda körül. Egyáltalán nem érdekelte, hogy a világ legjobb és leggazdagabb csapatai hívják, ő gondolt egyet, és elszerződött egy százezres kis olasz városba. Aznap, amikor megérkezett, az olasz szövetség vezetői Udinébe utaztak, hogy meggyőzzék, inkább a Juventusba kellene igazolnia. Apám kivitt a központi piazzára, ott tombolt az egész város, és mindenki fenyegetően rázta az öklét a városháza felé. Csodálatos élmény volt. Zico pedig mellettünk döntött. Nem érdekelte a körítés, a díszletek, csak a játék. Ez a tűz és alázat az, amit nem lehet megtanítani, és ami igazán naggyá tud tenni valakit. Legyen az színész, író, festő vagy baloldali középpályás.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Vizuál

„Nála nincs fölösleges mondat” – Pályatársai köszöntik Mészáros Mártát

Szeptember 19-én ünnepli 90. születésnapját Mészáros Márta filmrendező, akit ez alkalomból pályatársai, barátai, tisztelői köszöntenek a Fidelióban.
Klasszikus

68 éves korában elhunyt Ligeti András

A Kossuth-díjas karmester, hegedűművész súlyos betegség következtében, váratlanul hunyt el, tudatta családja.
Vizuál

Feljelentés áldozata lett az Anyáim története

Elmaradt az Ars Sacra Filmfesztivál versenyprogramjába meghívott film vetítése szombat este a Tabán moziban. A rendezők egy nappal a vetítés előtt tudták meg, hogy többen feljelentették a fesztivál szervezőit, és petíciót indítottak a szivárványcsaládok örökbefogadásáról szóló film vetítése ellen. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Színház hír

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház hír

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház hír

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Színház magazin

Mecénás és mészégető – Báró Kemény János, a Jóság Embere

Kemény János amerikai állampolgárként született 1903-ban, de egész életében erdélyinek vallotta magát. A két világháború között marosvécsi birtokán szervezte meg a helikoni közösséget, amely a jobb- és baloldali erdélyi írók közös parlamentje volt. Báró Kemény János a hídember szerepét töltötte be az erdélyi szellemi életben. Saját vagyonából mentette meg a csődtől a kolozsvári színházat, Horthytól Corvin-koszorút kapott, majd a holokauszt idején az ő támogatásával jött létre a Zsidó Színház Kolozsvárott. Menekítette az üldözötteket. A háború után alapító mecénása lett a marosvásárhelyi teátrumnak, innen aztán politikai okokból kirúgták. A báró mészégetőként dolgozott a kommunista diktatúrában. Drámai kelet-európai sorsáról több kötetes önéletrajzi sorozatot tervezett, de ez is csak torzó maradt.