A kirakatokban öt független befogadóhely, a Bethlen Téri Színház, a Jurányi Inkubátorház, a Szkéné Színház, a MU Színház és az ötletgazda Trafó Kortárs Művészetek Háza szervezésében megvalósuló koncertek és rövid performanszok követték egymást, az élő produkciók mellett pedig folyamatosan megtekinthető installációkat is láthattak az érdeklődők. A több mint 50 művész célja az volt, hogy megmutassák a kultúra sokszínűségét, és újra közelebb hozzák a kortárs művészetet az utca emberéhez. Az előadásokat és mini kiállításokat bárki megtekinthette, a produktumok különlegességét pedig a formából adódó esetlegesség adta, hiszen bár a kirakat fix volt, a körúton az élet nem állt meg, buszok, autók és járókelők haladtak el a nézők és játszók mögött, illetve között, a performanszokba pedig bármikor be lehetett kapcsolódni.
TÖRÉSMENTESÍTÉS a KirakArtban (Fotó/Forrás: KirakArt)
Az installációk többsége a járványhelyzetre reflektált: volt Webcam Fashion, vírusmentes szavak és „karantén GIF”, de az alkalmi performanszok is részben az elmúlt időszakban megélt eseményeket tematizálták.
Az Átriummal szemben, a Margit körút 54. alatti kirakatban a Duda Éva Társulat Szűcs Edittel közösen készült közös és egymásra reflektáló produkcióval. A TÖRÉSMENTESÍTÉS az újratalálkozás, egymásra találás és az érintés fontosságát hangsúlyozta. Az alig negyedórás néma mozgásszínházi produkcióban a nézők az emberi kapcsolatok alakulásába nyerhettek betekintést, míg egy másik kirakatban Jobbágy Bernadett a test korlátozottságáról készített kísérleti 90 perces performanszt.
A háromnapos kirakatszínházi forgatagban mindenki megtalálhatta a neki tetsző produkciót vagy installációt, és ha csak pillanatokra is, de úgy érezhette, hogy minden visszatért a normális kerékvágásba, és nincs szükség maszkra vagy védettségi igazolványra ahhoz, hogy ismét színházat láthasson. A KirakArt ennek megtalálta a megfelelő formáját.
Fejléckép: Performansz a KirakArt szervezésében (fotó: Bogdán Réka)
hírlevél
