Színház

Kisvárosi fesztiválnapló – 1.

2008.06.21. 00:00
Ajánlom
Határon Túli Magyar Színházak XX. Fesztiválja. Ez a hivatalos elnevezése annak, amit a színháziak egyszerűen csak Kisvárdának neveznek. Ide mindig örömmel jön az ember. Most ebbe azért, ha üröm nem is, azért csöppnyi keserűség (nagyon rossz poénként ide lehetne illeszteni, hogy nem hiába, hisz Várda a Keserű városa is) vegyül.

A fesztivállogó, amelyen csak az év- és a sorszám cserélődik

Vonattípustól függetlenül három és fél-öt órára van Budapesttől Kisvárda. A városnak nincs vonulásra alkalmas Király utcája vagy Dante Caféja, mint Pécsnek. Van viszont kultúrháza, amelynek hivatalos neve: Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza, a technikailag semmire nem alkalmas széles, nem túl mély, nem túl magas, kultúrházszínpadával, továbbá várszínpadával, ami ugyanúgy nem tud semmit, viszont fedett játszó- és nézőterű. Alternatív játszóhelyként néhány éve a Rétköz Múzeumként működő egykori zsinagógát használták, három éve viszont kialakították a Rákóczi-stúdiótermet. Nos, ez némileg eufemisztikus kifejezés, hiszen egy középiskola visszhangtól nem mentes aulájáról van szó. Idén újdonságként megnyitott a Coffein Kávéházi Club, lehetőségeiről épp újdonsága miatt még nem tudni semmit. A közösségi élet helyszíne pedig nappal és éjjel a kultúrház előtti placc, ahol sörsátor áll, reklámnapernyővel fedett műanyag asztalok vannak, hangulatcsináló eszközként megy a tévé, amit a foci eb apropóján a Magyar Televízióra hangoltak.


Helyszín 1.

A fesztivál idén ünnepli huszadik születésnapját. Lehetne ennek csinnadrattája. De nincs. A Duna TV élőben közvetítette a beregszászi Liliomfit, s járnak még erre madarak, továbbá néhány megszállott színházi ember (azt viszont igazságtalanság lenne állítani, hogy mindig ugyanazok az arcok, mert évről évre egy-egy fővel gyarapszik a tábor). Visszatérő vendég például Hegedűs D. Géza, aki volt már itt zsűritag, idén azonban MASZK-elnöki minőségében aratott operettsikert a megnyitó ünnepségen. Sólyom Lászlót bokros teendői folyamatosan akadályozzák a kisvárdai látogatásban - két éve Bush elnök látogatásával indokolta ezt, idén már csak indoklás nélküli levelet küldött nyelvápolásra és magyarság-összetartásra vonatkozó közhelygyűjteménnyel telezsúfolva -, a nagypolitikát így mindössze Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára képviselte. A fesztiválnyitó ünnepségen a rendezvény napi működtetésében komoly szerepet játszók kaptak köszönő oklevelet. Sofőrök, adminisztratív dolgozók nélkül tényleg nem valósulna meg ez a tíz nap, de az általános és középiskolai évzárókon tapasztalható oklevélátadó ceremónia az ügy színvonalához méltatlan. (Náluk is méltatlanabbul jár azonban néhány olyan színházcsináló, akiket az előadások után „tüntetnek ki” oklevéllel és Darvay Nagy Adrienne fesztiváltörténetet összegző, erre az alkalomra megjelent könyvével.) A dicsérő (?) okleveleket egyébként az eseményigazgató Nyakó Béla adta át, aki végül, de nem utolsósorban maga is megjutalmazódott. Szerencsére a szakállamtitkár asszony még a színpadon tartózkodott abban a pillanatban, így frappánsan megoldódott a helyzet, és nm magával rázott kezet a direktor.


Helyszín 2.

A fesztivál különös ismertetőjegyei közül álljon itt néhány. Minden résztvevőnek járó ebédjegy (Étkezési színházi jegyet elfogadunk - áll az Ali baba kínai büfé bejáratára ragasztott papíron), családias hangulat, együttlét, hajnalig tartó beszélgetések (esetenként világmegváltó ambíciókkal), nyitottság, előadások esetében igencsak hullámzó színvonal (az utóbbi néhány évben valahogy úgy alakult, hogy a sepsiszentgyörgyiek kerülnek a végére, tehát jó szívvel csomagolja össze az ember a holmiját), továbbá a világ legízléstelenebb műsorfüzete, amelynek tördelője tobzódva a betűtípusokban minden darab címét más-más fonttal írta. És ami a legfontosabb és szívemnek talán legkedvesebb: a Kisvárdai Lapok névre hallgató népszerű sajtókiadvány, az azonnali kritikaírás és interjúkészítés magasiskoláját mutató, fotóminőségben azonban a macinyomda képfelbontását sem megütő, reggel 10 óra körül megjelenő fesztiválnapilap, melynek készítésében e sorok írója is tevékeny szerepet játszik.


Reggel 4-kor homályosan

Évről évre felmerül a kérdés, kell-e ez a fesztivál. Van, aki gettónak hívja, van, aki távollétével tüntet, van, akinek attól nyílik ki a világ, hogy az őt évente egyszer látó „pesti” kritikus vagy egyáltalán nem ismerő „pesti” rendező elmondja a véleményét. Sáry Laci bácsi zenés workshopjába beleszerelmesednek az újvidéki színiakadémisták, Máté Gábor tanácsára fogyókúrába kezdett a marosvásárhelyi színész, és a Müpában tartott vendégjátékon fel sem lehetett őt ismerni. A mozgás workshoptól a komolyabb mozgásszínházi alappal nem rendelkezők azonnal azt várják, hogy utána Pina Bauschnál sikerrel kasztingolják őket, a szakmai beszélgetés helyett (kezdeményezze azt kritikus, Máté Gábor, Ascher Tamás vagy Alföldi Róbert) épp csak az adott előadás szereplői nem vesznek részt, helyette inkább strandolnak vagy a művház előtti padokon kávézgatnak, és ha neadjisten nem ájuldoznak tőlük, megsértődnek. (Tényleg csak lábjegyzet: a szombati Népszabadság közöl egy interjút Tompa Gáborral, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójával, aki arról beszél, Magyarországon fordított a színházi értékrend, és a „belterjes, homokba dugott fejű a kis magyarországi színházi társadalom, teljes mértékben le van maradva a világ legtöbb színházi dolgáról (…) A beszélt nyelv is csak véletlen egybeesés esetünkben.” Hozzáteszi: „A színházi nyelv szempontjából mindig éreztem egyébként, hogy magyar-magyar szótárra lenne szükség ahhoz, hogy megértsük egymást.” A Florica Ichim által néhány éve vele készített interjúkötetben pedig főképp vígszínházi és szolnoki rendezések után - 2003-ban a magyarországi színházi életből kivonulva - en bloc mond véleményt a magyarországi állapotokról. Amik egyébként őt egyáltalán nem is érdeklik… A valóban katartikus Ványa bácsi POSzT-ra nem-meghívásáról szó esik a cikkben, a leendő budapesti nemzeti színházi vendégjátékról azonban a sorok között sem olvasni. És itt bezáródik a zárójel.)

Válogatás előzi meg a versenyprogramot, amelybe szakmailag akár penetránsan rossz produkciók is bekerülhetnek csak azért, hogy reprezentálva legyen az évad. 19 év telt el azóta, hogy az Ungvári Zenés Drámai Színház Lézerszínháza, a Magyar Területi Színház Kassai Thália Színpada és a Szabadkai Népszínház elutazott Kisvárdára, s elkezdődött valami. És ez jó. Az idei jubileumi buli után azonban nem ártana szusszanni és átgondolni a jövőt - színházépület-kilátás ide vagy oda. Mert nemcsak a harag, de a rutin sem jó tanácsadó.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Tomboló sikert aratott Berlinben Eötvös Péter új operája

November 28-án este mutatta be a Berlini Állami Opera Eötvös Péter legújabb, Jon Fosse Trilógiája alapján készült operáját. A Sleepless Mundruczó Kornél rendezésében került színre.
Klasszikus

Itt a bejelentés, amitől minden Mozart-rajongó kibukik

A koronavírus járvány okozta gazdasági nehézségek nem kímélték Ausztria egyik ismert cégét, a Salzburg Schokoladét sem, amely többek között a Mozart-golyókat is gyártja. A grödigi székhelyű vállalat hétfőn jelentett fizetésképtelenséget – írta meg a Napi.hu.
Zenés színház

„A Diótörő mérföldkő egy balerina életében” – interjú Rotter Biankával

Rotter Bianka életét végigkísérte a Diótörő: az Operaház színpadán a darab csaknem összes gyerekszerepét eltáncolta, a Budapesti Operettszínházban pedig most a női főszereplő, Klára bőrébe bújik. A táncművészetis évekről, Klára hercegnőről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.
Vizuál

Újra látható a Moholy-Nagy Lászlóról szóló film az Urániában

Alysa Nahmias sokszorosan díjnyertes amerikai dokumentumfilmje a 125 éve született világhírű művész és tanár, Moholy-Nagy László életútját és örökségét mutatja be, azt az újító szellemű, a modern technikai lehetőségeket integráló művészi gondolkodást, amely máig inspirálja az alkotókat.
Vizuál

Rekordáron kelhet el Csontváry Titokzatos sziget című festménye

A magyar aukciók történetének legmagasabb kikiáltási áráról, 160 millió forintról indul december 19-én a Virág Judit Galéria karácsonyi árverésén Csontváry Kosztka Tivadar alkotása.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Egy hónapra beköltözött a nagymamájához, előadást készített róla – interjú Göndör Lászlóval

Beköltözött a nagymamájához, aki 97 éves. Az unoka 35, és rendszeresen álmodott azzal, hogy lekési kettejük találkozását. Göndör László azt mondja, ritkán elégedett valamivel, de ezzel igen: a Nagymamával álmodtam című, STAFÉTA-pályázatos előadás december 5-én, 6-án, 8-án és a jövő évben is látható a Trafóban.
Színház ajánló

Hamletként áll színpadra Vecsei H. Miklós

December 3-án mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Shakespeare egyik legnépszerűbb királydrámáját, a Hamletet, melynek címszerepében Vecsei H. Miklós látható.
Színház ajánló

Megkapó emberi történetek adventkor és az ünnepek után is a Bethlenben

Hangolódjon kamaradarabjainkkal az ünnepekre vagy lepje meg élményutalvánnyal szeretteit! Tordai Teri és Horváth Lili, Udvaros Dorottya és Földes Eszter, Igó Éva és Zoltán Áron, Vándor Éva és Szalai Ádám, Grisnik Petra és Gőz István, illetve Blaskó Péter és Szilágyi Ágota párosai várják élőben és az online térben is a közönséget a Bethlen Téri Színházban.
Színház interjú

Hogy lehet jól szeretni? – beszélgetés Járó Zsuzsával

Szakonyi Károly a hetvenes években írt, A hatodik napon című drámáját az író kilencvenedik születésnapja tiszteletére mutatta be a Rózsavölgyi Szalon. Az anya halála után magára maradt apa születésnapjára gyűlik össze ritkán látott családja. A Terézt alakító Járó Zsuzsával beszélgettünk próbafolyamatról, az előadásról, szerepekről és kiállásokról.
Színház ajánló

Mentális coming out a Pinceszínházban

November 30-án mutatja be a Pinceszínház Bodor Panna drámáját, A hisztérikát, amely a szerző-rendező személyes élményeiből táplálkozik. A személyiségzavar egy típusával diagnosztizált dramaturg ezzel az előadással szeretné felhívni a figyelmet a stigmatizálására.