Színház

Kisvárosi fesztiválnapló 2.

2009.06.21. 09:46
Ajánlom
Derűre ború - röviden így összegezhető a fesztivál 2. napja. Igaz ez időjárásra és előadásokra egyaránt.

Induljunk ki Sztanyiszlavszkijból a szombati produkciók elemzésénél? Megtehetnénk, hiszen okot - és nem csak ürügyet - kínálna rá a dunaszerdahelyi Epopteia Társulás - Műhely Orál morálja (a formációt 2007-ben alakította, Gál Tamás színész, Peter Pavlac dramaturg és Czajlik József rendező, céljaik között a színházművészet határterületeinek felkutatásától a nyitott végű társadalmi modellek fontosságának hangsúlyozásáig és kidolgozásáig egszein sokrétűek). Nos, megtehetnénk, de nem tesszük, mert mert bízunk benne, hogy a Kedves Olvasó nem vizsgáztatni akar. Ráadásul a Jelenetek egy színészházasságból alcímű produkció nem is száraz elmélet.

Pár perccel négy előtt a leginkább elkent sminkű bohócként kinéző, aranyruhás, szőke parókás Szoták Andrea még a Rákóczi Középiskola előtt dohányzik, beszélget valakivel, a nézőket pedig kedvesen tessékeli be az előadásra. Olasz István arca olyan, mint egy megelevenedett Miró-festmény, parókástul-jelmezestül viszont leginkább egy glamrock-rajongó hippit idéz. Ő a nézőtéren ülő ismerőseivel beszélget kedélyesen, azok lefotózzák, tovább beszélgetnek... Nem tudni, arra várnak-e, hogy minél többen érkezzenek, vagy már ez is az előadás része. Aztán kiderül, ez már maga a produkció, amiben bohóctréfától sztanyiszlavszkiji etikai előírásokig, egészen köznapi, négy fal közötti szövegektől kubista színpadi képhez rendelt dadaista szövegig (vagy talán Artaud egy hangverse az?) szinte minden van, Wilsontól Grotowskin keresztül Kárpátiig és Tasnádiig egészen sok név elhangzik. Megemlíttetik Szervét Tibor és Cserhalmi György, leterítenek egy nyolcszögű szőnyeget (Brook találkozása Shakespeare-rel a középiskolai aulában), elhangzik egy Abba- és egy Rutkai Bori-dal is. A (nemcsak) színházelméleti potpourrinak története nincs, a szövegekre készült improvizációk magáról a játékról, a szerepekről és az átváltozásról szólnak.

Az újvidéki Hét nap a világ esetében azonban ne kérjük számon sem a mimézist, sem az arisztotelészi esztétikát, sem a lélektani realizmust. Maradna a jó öreg (...) posztmodern - ha nem lennék olyan néző, aki azt szereti, ha az érzékeire, a gyomrára meg a zsigereire hat elsősorban a színház, nem pedig az agyára, úgyhogy vessük el ebben az esetben is az elméleti megközelítést, és maradjunk inkább az énélmény-beszámolónál. Mert lehet, hogy az Úr hét nap alatt teremtette a világot, de az, ahogy a sláger is mondja, Csak egy nap.

Fura olyan két felvonásos előadást nézni, amelyiknek a második részét  két éve, a Vajdasági Magyar Drámaíróversenyen, az elsőt meg tavaly itt, Kisvárdán. Az első esetben a rendező asszisztense, a másodikban a rendező volt Puskás Zoltán, aki egyébként Gyarmati Kata darabját színpadra állította. Az előadást játszották Pesten is. A Thália Színházban a rácsodálkozás aha-élménye mellett azonban csak az agy működött és a megfejtési kényszer: a szürke és még szürkébb négyzetekből álló dobozszerű tér, a szögletes, erősen koreografált mozgások keltette asszociációk összerendezése, az intertextuális referenciák keresése Madáchtól Csehovon, Ionescón át Beckettig, sőt a Hacsek és Sajó párosig és Tarantinóig, a két, egymáshoz képest almának és autónak, íróasztalnak és lakkbenzinnek vagy tudom is én, mindenesetre iszonyúan össze nem passzoló felvonásokból valami rendszer felépítése. De színház az nem volt azon az estén. De ebben a sokat átkozott kisvárdai térben - ahol a trégerek látszódtak a játéktér fölött, az extrém, szinte használhatatlanul széles színpadot pedig be kellett szűkíteni - valami megszületett. Teatralitása, érzékisége és tétje lett az inkább problémák, mint hús-vér figurák párbeszédeinek a kommunikációképtelenségben. Jobb tempó, nagyobb koncentrálás, fesztiválhangulat - ennél egzaktabb magyarázat nem adható.

A snittek a görcsös boldogságkeresésről szólnak, a vágyott tartós, meg a létező a deficites párkapcsolatokról. Ha nagyon kellene történetet mondani, akkor: az első részben három nővér próbál szerelmet találni, a másodikban egy vonat utasai alól megy ki hirtelen a sín és találják magukat a semmi közepén. (A szakmai beszélgetés hozzászólójának, Pinczés István rendezőnek a megfogalmazásában: "laboratóriumi körülmények között vizsgált csoportdinamikai helyzetek, és azokra kínált ad hoc megoldások" - hátha ez segít elképzelni azoknak, akik nem látták az előadást, hogy miről is van szó.) De tényleg nem a történet a fontos, hanem a snittekben felvetett problémák - és ezek most valóban rendszerré váltak össze, a két rész nemcsak a formai egység és a mindkettőben felbukkanó karakterek (a két Utas) miatt működött egymás folytatásaként, hanem világossá váltak a színészek játszotta - névtelen - karakterek első és második felvonásbeli egymásra utalásai, sőt azonosságai. Ami viszont még mindig érthetetlen, az az angyalok kara: a giccses, melodrámai aláfestésnek tökéletes zenére belibbenő, nem különösebben izgalmas koreográfiákat előadó szürkeruhás ufószerű valakik. Mindenesetre megszületett egy új magyar dráma, amelynek első interpretációja intim műhelymunka keretében, szinte színészre írva készült el. Érdekes lenne máshol, más rendezővel, más színészekkel is látni színpadon.

A Szomorú vasárnap viszont sláger - a jelző kerülhetne Müller Péter drámája, a címadó dal, továbbá Seress Rezső többi szerzeménye elé is. Csak egyetlen bizonyíték: tavaly Kisvárdán a Szabadkai Népszínház produkciója lett a legjobb zenés előadás, sőt kategóriájában a kritikusok díját is elnyerte. Idén a Komáromi Jókai Színház érkezett Lévay Adina rendezésében. A Várszínházban játszott előadás kapcsán meg kell emlékezni arról az örömről, amit Ollé Erik szereplésének ténye szerzett (az és amennyit játszania kellett, már elszomorítóbb volt), Fabó Tibor szép pillanatairól Seress Rezső szerepében, valamint azt a tényt sem szabad kihagyni a felsorolásból, hogy a recenzens volt olyan szerencsés, hogy Pálfi Ervin (a pazar szabadkai Seress) mellett ülve nézte az első felvonást. Pálfi amellett, hogy remek színész, diplomáciai érzéknek sincs híján. Arra a kérdésemre, hogy milyen ez az előadás (mármint az övékéhez képest, ami még mindig repertoáron van), lakonikusan annyit mondott: "Más." Nos, a másság nem takar invenciózusságot. A keserédes önéletrajzi revü megvalósulása a fekete díszletfal fehér krétarajzainak két dimenziójáig jutott el csupán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Kísértethajó életnagyságban – A bolygó hollandi Szentmargitbányán

Első alkalommal adták elő Wagner valamely művét a Szentmargitbányai Kőfejtőben, A bolygó hollandi azonban nem csupán igazolta a választást, hanem az utóbbi évek egyik legjobban sikerült produkciója lett. A július 9-i premieren jártunk.
Klasszikus

Kamarazenei gyöngyszemek festői környezetben – jön a 28. Haydn Fesztivál Pápán

A Budapesti Vonósok minden évben megrendezett eseményén megcsodálhatjuk a pápai Esterházy-kastély történelmi jelentőségű épületét, valamint a klasszikus és a népzene határvidékére is elkalandozhatunk, neves vendégek hangversenyein.
Vizuál

Sötét és világos harca Barcsay Jenő festészetében

A Magyar Képzőművészeti Egyetem rendezésében július 16-án megnyílik a Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlat. Az évfordulóra jelent meg Sturcz János Barcsay című könyve is, amely a sötét és világos harcát követi végig az életművön.
Klasszikus

Nyolc nap, huszonhét zeneszerző – jön a hetedik MiraTone Fesztivál

Augusztus 24. és 31. között újra jön a MiraTone Fesztivál és Akadémia. A rendezvény immár kétszer is megkapta az EFFE Label minősítést, amelyet az Európai Fesztiválok Szövetsége ítél oda a kontinens legkiemelkedőbb művészeti fesztiváljainak.
Vizuál

Színekből szőtt terek – Vieira da Silva nyomában Velencében

Ha idén nyáron Velencébe látogatsz, ne hagyd ki a portugál festőművész, Maria Helena Vieira da Silva rejtélyes városképeiből rendezett kiállítást. A Peggy Guggenheim Gyűjteményben látható tárlat egy különleges művészi világba vezet – magyar szálakkal átszőve.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Az SZFE hallgatói mutatkoztak be az Avignoni Fesztiválon

A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatói nagy sikerrel mutatták be vizsgaelőadásukat az Avignoni Fesztiválon. A produkció OFF-programként szerepelt a nemzetközi, kortárs színházi seregszemlén.
Színház hír

Az Apertúra kapja a Színházi Kritikusok Céhének Jövő díját

A Színházi Kritikusok Céhe 2022-ben alapította meg a Jövő díjat. Az elismerést a társadalmi folyamatok alakításán innovatív színházi gondolkodással, elkötelezetten dolgozó alkotók kaphatják meg. Idén a Jövő díjat az Apertúra érdemelte ki.
Színház hír

Harmincötödször is Szegeden találkoznak a függetlenek – itt a THEALTER programja!

Július 26. és augusztus 2. között rendezik meg a 35. THEALTER színházi fesztivált Szegeden. A nyolcnapos rendezvény hét helyszínén lesz többek között inkluzív táncelőadás, vitaszínház, koncertszínház, monodráma és bábelőadás is.
Színház hír

„Ez a díj örök kőszegivé tett” – Balázs Andrea nyerte el az idei Hollósi Frigyes-díjat

A Hollósi Frigyes-díjat a Kőszegi Várszínház 2022-ben alapította, a színház fennállásának 40. évfordulóján: annak a színművésznek adják át, akinek a Kőszegi Várszínház nagyszínpadi bemutatójában nyújtott alakítása a leginkább tetszett a közönségnek.
Színház kritika

15 sor színház: Sirály

A Fidelio 15 sor-rovatát azért hoztuk létre, hogy mindenről beszámoljunk, ami kultúra, és érdemes tudni róla. A következő rövid írás az Apertúra Sirály című előadásáról szól. Sirály kritika. 15 sor színház.