Itt rosszul ment - konstatálják szabadkozva a színészek, a takarásban szenvedtek ők is, legszívesebben leálltak volna. Megértem, hogy ha egy éjszakát átutaznak, ha itt szembesülnek a térrel és egy lejáró próbával igyekeznek megszokni minden újat, ha a fél éve nem játszott előadást épp csak felújították. Az együttérzés azonban nem nézeti velem végig még a számomra kedves emberek által létrehozott produkciót sem. - Az idei felhozatal gyengébb a tavalyinál - jegyzi meg az egyik büfés lány, miközben a dupla kávét főzi. Csak bólogatni tudok. Tavaly azt hittük, az utolsó napok előadásai kivételével, annál nem lehet gyengébb eresztés. Pedig lehet. A zavarosból azonban kicsillan egy-két kis gyöngyszem.

Hátra van még egy versenynap, lapozgatom a műsorfüzetet. Előadások, színészek. Üres és élménnyel kitöltött másfél-két órák, hazug gesztusok és maradandó színészi pillanatok.

Liliomfi - működött Taliándörögdön, Gyulán szabad téren, működött itt a színházteremben a beregszásziak önfeledt komédiázása a színházcsinálásról és saját életükről. Szomorú vasárnap - a szabadkaiak könnyesre röhögtetnek, miközben a „menni” fel sem merül, a „maradni” az egyetlen lehetőség. Nő a múltból - Schimmelpfennig, a filozofálgató kortárs bulvárdarab-gyáros izgalommentes darabja jó ritmusban, jól vezetett színészekkel Marosvásárhelyről. George és Lennie - azon kívül, hogy összefacsarodik a szív, más nem történik. Sepsiszentgyörgy. Yvonne, burgundi hercegnő - a formák és a jelenlét diadala, túlburjánzó és szikár, steril és sáros. Ez is Sepsiszentgyörgy. A Pál utcai fiúk - mai gyerekek rég gyerekekről a Tanyaszínházból (újvidéki akadémisták és temesvári vendégmunkások) a zuhogó esőtől sem zavartatva. Rocky Horror Show - és járjuk az időugratót az újvidékiekkel.

Antal D. Csaba dühe, Balázs Áron szexepilje, Berekméri Katalin eszelőssége, Béres Márta gyermeki tisztasága, B. Fülöp Erzsébet okos groteszksége, Dudás Péter rezignáltsága, Erdei Gábor harcos alázata, Ferenci Attila agyafúrtsága, Gajzágó Zsuzsa egzaltált keménysége, G. Erdélyi Hermina finom eleganciája, Jakab Orsolya kihegyezett figyelme, Kicsid Gizella gyámolításra vágyó tekintete, Magyarosi Imola kecsessége, Mátray László önmagába zárt világfigyelése, Nemes Levente hatalmassága, Pálfi Ervin bölcs lemondása, Tompa Klára fojtott asszonyisága, Váta Loránd cinizmusa.

Még egy versenynap, aztán tényleg kész lesz a leltár. Vajon bővül-e?