Színház

"Kivégeztük Avokádót, mert szivárgott"

2013.02.28. 06:58
Ajánlom
Újabb ifjúsági előadást mutatott be a Budapest Bábszínház. A Kivi című produkcióban hajléktalan fiatalok életén keresztül bontakozik ki egy szerelmi és egy, a közösség fontosságáról szóló történet. Gáspár Ildikó rendezésében Spiegl Anna és Bercsényi Péter kelti életre ezt a szokatlan tündérmesét. INTERJÚ

- A színház rizikós, társadalmi kérdéseket sem megkerülő sorozatának részeként készült az előadás. Ez a kortárs terep nektek is otthonosabb alkotóként, mint ha klasszikus alapanyagokkal dolgoznátok?

Spiegl Anna: A klasszikusok attól klasszikusok, hogy olyasmivel foglalkoznak, ami állandóan aktuális marad. Attól, hogy ez egy kortárs dráma, az alkotói hozzáállás nem jelent mást.

Bercsényi Péter: Nyilván jobban tudok hozzá kapcsolódni, mert most élek, egy időben tapasztalom a világot vele, de nem ettől nehéz eljátszani, beszélni róla.

- A darab témája kényes, hiszen hajléktalan fiatalokról szól, de mégiscsak ifjúsági előadás készült belőle. Mennyire merítkeztek mélyre, mit és hogyan mutattok meg ebből a valóságból?

BP: Bábszínházi előadásról van szó, ezért inkább szimbólumokkal dolgozunk, stilizálunk: a hajléktalan gyerekek itt gyümölcsök és zöldségek. Ez egyfajta elidegenítést jelent, ugyanakkor valamennyire segít feldolgozni a történet, ami által még jobban ráirányítjuk a figyelmet a mögöttes érzelmekre és sorsokra. Viszont ezzel együtt ugyanúgy megéljük azt, amiről szó van.

SP: Az csak a háttér, hogy ők hajléktalanok, mert a történet igazából erről a két fiatalról szól, akik a barátaikkal próbálnak egyfajta élhető közeget teremteni, mert a társadalom kilökte magából őket. Árva utcagyerekekről van szó, de nekem alapvetően magával a karakterrel kellett foglalkoznom, és nem azzal, hogy ő hajléktalan. Annak ellenére, hogy én vagyok az, aki beszél, mintha csak sodródnék a csoporttal, alávetem magam a szabályoknak, mert tudom, hogy nincs más módja a túlélésnek, csak ha köztük maradok és alkalmazkodom.

- Szóljunk pár szót a bábokról, illetve az előadásban szereplő zöldségekről és gyümölcsökről. Ezek igaziak lesznek? Még rohadnak is?

BP: Ha nem cseréli a kellékesünk, akkor igen. (Nevet.) Ma például kivégeztük Avokádót, mert szivárgott szegény. Pedig óvtuk-védtük, mert költséges gyümölcs.

SA: Minden előadásra újakat kell majd beszerezni. Azt már kitapasztaltuk, hogy Répánál jó, ha kicsit fonnyadtabb, mert úgy könnyebben törik, viszont Zeller ne legyen régi, mert akkor nem roppan.

- Egy gyümölcs roppanása, a paradicsom szétfröccsenése - ezek erős képek. Így használjátok? Van, amit meg is esztek?

BP: Egy almába például mindketten beleharapunk. Inkább úgy fogalmaznék, hogy sokféle asszociációra és játéklehetőségre alkalmat adó kellékek a gyümölcsök és zöldségek. Természetesen bele van kalkulálva, hogy ezek élő játékszerek, nem pedig preparáltak vagy műanyagok, és ezeket a hatáslehetőségeket igyekszünk kihasználni.

SA: Ezek fontos momentumok, mert amikor történik egy tragédia, akkor az a zöldségekkel is bekövetkezik.

- Mi az a licsi?

BP: Ez egy olyan gyümölcs, aminek szúrós a héja, viszont ha lehúzod róla, belül fehér és puha húsa van. A szerelem gyümölcsének is tartják, mivel vágyfokozó. Valószínűleg nem véletlenül hívják így a karakteremet, ugyanis ő is pont ilyen: kemény, belevaló utcagyerek, de valójában, a felszín alatt nagyon érzelmes fiú. Ő fut mindig leghátul, mert le tudja hagyni a kutyákat. Mindent tud az utcai életről. És egyszer csak jön ez a lány, Kivi, aki teljesen összezavarja, aztán lassan elkezdenek egymás felé nyitni. Attól szép a történet, hogy ez a szerelem valódi, nincs benne semmi érdek, két ember őszintén egymásra találása.

SA: Licsi az, aki elnevezi Kivit. Nekem mindig az ugrik be, hogy egy félbevágott kivi milyen szép belülről. Olyan lányt képzelek el, akinek ehhez hasonló nagy, hatásos szemei vannak.

- Miért nem használják a saját nevüket?

BP: Azáltal, hogy bekerülnek ebbe a közösségbe, nem változnak meg, de maguk mögött hagyják a múltjukat, és lényegében megtisztulnak.

SA: Ez egy keresztelés, ami megengedi nekik, hogy új fejezetet nyissanak az életükben, ahonnan új lappal indulhatnak tovább.

- Ti viszont nem voltatok egymásnak teljesen újak, dolgoztatok már együtt színpadon, és itt a színházban hasonlóan vagytok egymásnak: Anna, te most kerülsz ki az egyetemről, valamennyire még új neked ez a világ, Péter, te pedig már évek óta itt vagy otthon.

BP: A közös hullámhossz szerintem megvan. Hiába csak öt éve végeztem, vannak már olyan dolgok, amiket a rutin hozott meg, és fura azt látni, hogy Anna is ugyanazokba szalad bele. Nem azt mondom, én is elkövetem ezeket a mai napig, csak már tudom, mit lehet kezdeni velük. Nem szeretek beleszólni más dolgába, de ha látom, hogy elakad, akkor próbálom átsegíteni. Persze végül neki magának kell megbirkóznia ezekkel, nem akarok rátelepedni, ennyire ugyanis nem érzem azt, hogy én lennék a gondoskodó "big brother".

SA: Az mindenképpen sokat jelent, hogy amikor kétségeim támadnak, lehet Petihez szaladni.

- Ez Gáspár Ildikó második rendezése. Érződik, hogy más területről, a dramaturgia felől érkezik? Milyen volt a közös munka?

SA: Azt érzem, hogy nagyon tudatos. Gondolom, ha az ember rendezők mellett dolgozik, sokszor adódik olyan helyzet, amikor majd' felrobban, mert ő tudja, hogy mit mondana, hogyan vezetné tovább a dolgokat, mégse veheti át az irányítást. El tudom képzelni, hogy az összes hibát, amit valaha látott, ilyenkor igyekszik elkerülni. Mindenre van válasza, és pontosan tudja mit és hogyan akar, ha pedig nyafogunk, vagy hatni kell ránk, érzi, mikor kell szigorúnak lenni, hogy kihozza belőlünk azt, amit látni szeretne.

BP: Nem "vetített", hogy ő most meghozta a tutit, hanem elmondta, hogy mi ketten voltunk a fejében, és szeretne velünk kísérletezni. Jó, hogy ez létre tudott jönni, és még a macerálásnak tűnő helyzetekben is éreztük, hogy szeret minket, és tudja, hogy milyen nehéz, amit ebben az előadásban meg kell valósítanunk.

- Mi okozza a nehézséget?

BP: Én ilyet még soha nem csináltam. Fura ez a kint- és bent levés, hogy narrálunk, de közben át is kell élni, amit elmondunk. Olyan, mintha három irányba játszanánk egyszerre: befelé, a nézők felé és a tárgyak irányába, amelyeknek szokatlanul kevés itt a bábossága. Ha például van az asztalon egy karalábé, akkor nem kezdjük el figurásítani, nem csinálunk neki kezet meg lábat és elvékonyított hangot, hanem egyszerűen csak felmutatjuk, mint egy zöldséget, miközben hozzájátszunk valamit. Sokáig tétovák voltunk, de Ildinek volt egy erős elképzelt világa, amivel tudott nekünk segíteni.

SA: Nekem az a legnehezebb, hogy a nézők körbeülnek minket, nagyon közel, miközben ők is meg vannak világítva, nekem pedig így kell mesélni nekik, és szélsőséges lelkiállapotokban is meg kell osztanom velük, amit érzek. Ez nagyon nehéz, amit tanulnom kell.

BP: Ez a körbe-körbe játék azért nekem is izgalmas, bár a SZERET...lek miatt nekem nem ismeretlen az a helyzet, hogy a közönség nagyon közel van hozzám a térben, hogy egy-egy néző szemébe mondok egy monológot.

- A tér, amiben játszotok, egy pár négyzetméteres sziget. Ezt inkább egyfajta "kitettségként" élitek meg, vagy a lehetőségeket látjátok benne?

SA: Azért ilyen kicsi a hely, hogy közel legyünk a nézőkhöz, és látszódjanak az apró dolgok is. Szerepel például az előadásban egy mandula, amit nagyszínpadon nem lehetne látni.

BP: És egy ekkora tér - bár alapvetően "befelé" játszunk, nem improvizálva, hanem nagyon pontos koreográfia szerint, egymásra reagálva - azt is megengedi, hogy a nézőket is bevonjuk az előadásba.

- Milyen mértékben kell a nézőknek a saját fantáziájára hagyatkozniuk? Sokat kell nekik hozzárakniuk a látottakhoz fejben?

SA: Utcai ruhában vagyunk egy looperrel, két mikrofonnal, színes linóleumon és a zöldségek mellett csak színes műanyag tárgyaink vannak. A szövegből és a looper segítségével "felépített" hangkulisszából derül ki, hogy hol vagyunk, mi történik, hagyományos értelemben vett díszlet és jelmez nincs. A közönség tehát ránk van bízva, ami felelősség, de azt reméljük, hogy az előadás alatt a nézőkben megszületik a történet és a helyszín is.

- Tulajdonképp nevezhetjük tárgyjátéknak azt az animációs technikát, amit használtok, de mennyiben tekinthető a Kivi bábelőadásnak?

SA: Kérdés számomra, mennyire bábos az előadás, a létrehozásához viszont abszolút bábosként kellett gondolkodni. Egy nem bábos színésznek nagy nehézséget jelentenének ezek a megoldások, amiket mi kitaláltunk.

BP: Szerintem bábelőadásnak nem tekinthető, inkább bábos előadásnak. Gyereknek kell lenni lélekben, hogy életre kelljen, amit látunk. Nem mutatunk meg mindent, de adunk némi segítséget a nézőknek, hogy jobban el tudják képzelni, amiről beszélünk.

- Az előadás óta másképp vesztek a kezetekbe egy gyümölcsöt vagy zöldséget?

BP: Megkívántam egy brokkolit.

SA: Amikor elmegyek egy zöldségpult mellett, elkezdek az előadáson gondolkodni. Csak mint "mementók" állnak a zöldségek a világban, és mindenről ez jut az eszembe...


Frauenhoffer György az elődasáról írt kritikáját ide kattintva olvashatja el!

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

10+1 kihagyhatatlan program a Múzeumok Éjszakáján

Tárlatvezetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, filmvetítések, táncelőadások, kézműves foglalkozások és még táncház is vár minket a 2022-es Múzeumok Éjszakáján. Összegyűjtöttünk 10+1 helyszínt, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni június 25-én. 
Klasszikus

Visszatérés a Walhallába

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.
Vizuál

Bereményi Géza belemegy a játékba

Élvezetes, szerethető és szívet melengető portréfilm lett a Bereményi kalapja, amelyet elsősorban az irónia hat át, mintsem a túlzott komolyság és drámaiság. Mindazonáltal szép, őszinte pillanatoknak is szemtanúi lehetünk a napjaink egyik legnagyobb alkotójáról szóló filmben.
Klasszikus

Schiff András kapta az idei Bach-medált

A Lipcse városa által 2003-ban alapított díjat Johann Sebastian Bach műveinek kimagasló interpretációjáért ítélték oda Schiff Andrásnak. Korábban többek között Gustav Leonhardt, Sir John Eliot Gardiner, Ton Koopman, Nikolaus Harnoncourt vagy Robert Levin munkásságát ismerték el a díjjal.
Vizuál

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Újraértelmezett Shakespeare-drámák a nyári fesztiválokon

A Magyar Mozgókép Fesztivál „Legjobb tévésorozat” kategóriájának győztese, a drámaíró műveit feldolgozó Shakespeare/37 meghívást kapott három fesztivál programjába is, így a rövid epizódok láthatóak lesznek a Kolorádó Fesztiválon, a Bánkitó Fesztiválon és az Ördögkatlan Fesztiválon is.
Színház galéria

Így néz ki most a felújítás alatt álló debreceni Csokonai Színház – GALÉRIA

2020 szeptemberében megkezdődött a debreceni Csokonai Színház felújítása, és a színház valamennyi belső terét érinti. Ilyen nagymértékű átalakításra az elmúlt 30 évben nem volt példa a teátrumban, amely a tervek szerint 2023-ban nyitja meg kapuit a nézők előtt.
Színház hír

A Proton Színház alapító előadása is látható lesz idén nyáron

Mundruczó Kornél Frankenstein-terv rendezése mellett a Winterreise előadással is találkozhat a hazai közönség.
Színház interjú

Bebújósdi – Beszélgetés Felvidéki Judittal

Huszonkilenc év alatt harmincöt tévéfilmet, tévéjátékot, portréfilmet és dokumentumfilmet készített, de forgatott irodalmi műsorokat és sorozatokat is a Magyar Televíziónak. Rendezett színházban, majd hosszú csend következett. Felvidéki Judit, Balázs Béla-díjas filmrendező tizenhat év után újra színházban rendez, ami jó alkalom volt a beszélgetésre, és egy kis múltidézésre is.
Színház ajánló

Apor Vilmosról készített darabot Dér András

Nagyszabású történelmi ősbemutató látható a Gyulai Várszínházban július 1-jén és 2-án. A két háború közötti legendás hírű gyulai apátplébános, majd győri püspökként vértanúhalált halt Apor Vilmos életéről szóló darabot Mindenkinek mindene címmel Dér András írta a Gyulai Várszínház felkérésére, és ő is rendezi.