Színház

Kivi: Erkölcstan helyett

2013.02.26. 06:58
Ajánlom
A Budapest Bábszínház és a Füge közös ifjúsági produkciója finomkodás nélkül dönti le a nyomor tabuit. Fontos előadás, mert tétje van, őszinte és beszéli a célközönsége nyelvét. KRITIKA

Legkésőbb a Semmi bemutatója óta nyilvánvaló, hogy a Budapest Bábszínház teljes erőbedobással igyekszik újrahangolni az egyébként igencsak fals szólamokkal muzsikáló hazai ifjúsági színházi életet. A törekvés több szempontból is figyelemreméltó: egyfelől bátran megfogalmazott, érvényes kérdésekkel jelentősen nő annak az esélye, hogy a jövő (színházi) generációja nem páholyban bóbiskoló mindegybérletesekből épül majd ki, hanem gondolkodó és aktív egyénekből. Másfelől pedig felcsillan a remény, hogy egy nap végérvényesen búcsút inthetünk a rendezői felületesség olyan kínos csúcsteljesítményeinek, mint a baseball sapkára cserélt rizsparóka, vagy az okostelefonnal kipótolt viaszpecsétes levél. A Kivi nemcsak tematikájában, hanem bátorságában is közeli rokona a Semminek, míg azonban a dán sikerregény színpadi adaptációja azt járja körbe, miként vészelhető át a kamaszkor kapunyitási nihilje, addig Daniel Danis darabja egy tágabb perspektívából szegezi oda a gyerekkor kérdéseit egy egész társadalomnak.

A történet a második évezred dickensi nyomorába kalauzol el bennünket, ahol az alig tizenkét éves Kivi utcára kerül, miután nevelőszüleit és otthonát elveszíti. Így találkozik egy csapat kommunába verődött utcagyerekkel, köztük Licsivel, akivel közösen beszélik el hol egymás mellett futó, hol összekapaszkodó monológjaikat. Történeteik két világ között ingáznak, egyikben saját törvényeik szerint élhetnek, itt a boldog létezés alappilléreit az egymás iránti önzetlen áldozatkészség és a zacskóba préselt technokol jelenti, a másikban pedig törvényen kívüliként vívják meg mindennapos harcaikat az életben maradásért - és ez utóbbinak a gyermekmunka épp úgy része, mint a gyermekprostitúció.

Gáspár Ildikó ezúttal rendezőként tesz tanúbizonyságot kiváló arányérzékéről, úgy nyúl a kényes alapanyaghoz, hogy az egy pillanatra sem csúszik el a cukormázas gügyögés vagy a nyers brutalitás irányába. Világának középpontjában mindvégig két felnőttként létezni kényszerült gyermek áll, akiknek legfőbb fundamentuma mégiscsak a játszani akarás marad. Kálmán Eszter tervezővel közösen egy minimál színpadképet teremtettek, ahol hagyományos értelemben vett díszletről - egy középre állított asztalt és egy zöldségekkel megpakolt zsúrkocsit leszámítva - aligha beszélhetünk. (És még egy apróság: a teremben körbe mindenhol építkezési kordonokat látunk. Hogy ezek most Kivi városesztétikai okokból ledózerolt nyomortelepi lakását emelik-e be, vagy a budapesti aluljárókat, ahol hasonló megfontolások miatt került ki több száz ember a téli fagyba, azt mindenki döntse el maga.)

A kopár színpadot másodperc törtrésze alatt tölti fel élettel a két főszereplő, Spiegl Anna és Bercsényi Péter. Játékuk természetes intenzitása óhatatlanul beszippantja a nézőt, így viszonylag gyorsan sikerül ledolgoznunk az interakció okozta első zavarunkat. Merthogy időről időre segítségünket kérik, hol néhány felesleges forint formájában, hol partnerként a labdajátékban, hol pedig papírzacskókat durrogtatva invitálnak, hogy ünnepeljük velük együtt az esküvőjüket (!).

Az előadás egyik legfontosabb eszköze a színészek mikrofonja, és az azzal összekötött looper pedál, aminek segítségével megsokszorozhatóvá és egymásra keverhetővé válnak az elhangzó szavak, mondatok, zajok. Így például a kipukkanó zacskókból pillanatok alatt tűzijáték kerekedik, suttogásból egy távoli stadion zaja, örömujjongás sikolyaiból pedig egy elrepülő madárhad. A darab valódi díszletei ezekből a hangokból állnak össze: anyagtalan, közös illúziót teremtenek, sokszor eldönthetetlenné téve, hogy mikor járunk Kivi és Licsi vágyakból és mámortablettából felhúzott álomvilágában, és mikor darab világának valós helyszínein.

Daniel Danis darabjának hősei, miután utcára kerülnek, új identitásra tesznek szert és ennek megkoronázásaképp újrakeresztelik magukat. Naptárjukban kizárólag zöldség- és gyümölcsnevek szerepelnek, és hogy esetünkben ezek valódi répákat, karfiolokat jelentenek a színpadon, az a rendező világának kiforrottságát legalább annyira jelzi, mint a két (báb)színész tehetségét. Csodálatos tárgy(zöldség?)animációk kerekednek a szemünk előtt, sokszorosan aláhúzva ezzel a főszereplők határtalan fantáziáját és játszani akarását. Személyes kedvenc: Mandula, a zsebre tehető újszülött, és öreg hajléktalanokat megidéző szikkadt zsemlék, akiknek morzsáiból aztán néhány jelenettel később még egy havazásra is futja.

A tervek szerint a Budapest Bábszínház és a Füge közös produkciója a közeljövőben osztálytermekbe is ellátogat, ahol aztán színházpedagógiai foglalkozás keretében közösen lehet feldolgozni a látottakat és hallottakat. Ezzel kapcsolatban álljon még itt két megjegyzés: bár az előadás tizennégy pluszos karikával fut, személy szerint bátran merném javasolni minden felsős osztály számára. Mondjuk erkölcstan helyett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Átadták a 44. Magyar Filmszemle díjait – Tarr Béla életműdíjat kapott

Tizenhárom év szünet után visszatért a magyar mozgóképkultúra egyik legfontosabb eseménye, a Magyar Filmszemle. A rendezvény hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót február 9-én tartották meg a Corvin mozi Korda termében. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át.
Színház

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Színház

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Tánc

Tánc Valentin-napra: jövő héten látható a Liliom

Magyarországon egyedülálló táncszínházi előadás a Liliom, a szerelem, a szenvedély és a sorsfordító döntések története. A Feledi Project előadása modern mozgásvilággal és érzelmekkel teli koreográfiával kelti életre Molnár Ferenc világhírű darabját. A Liliom február 19-én látható a Nemzeti Táncszínházban.
Plusz

Zenei utazás, szerelmes írók és gyerekmusical várja a közönséget tavasszal a Várkert Bazárban

Szuper koncertekkel űzik el a hideg melankóliát, aztán pörgős ritmusokkal és vidám dallamokkal köszöntik a tavaszt a Várkert Bazárban – ígérik a szervezők. Ismert művészek mesélnek majd irodalomról, szerelemről, forradalomról.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Haumann Máté: „Hamlet szerepe három embert igényel egyszerre”

Február 7-én mutatta be a Magyar Színház Shakespeare örök klasszikusát, a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. A címszerepet Haumann Máté alakítja, aki szerint az előadás összekovácsolta a társulatot. Erről is beszélt nekünk. Villáminterjú.
Színház magazin

„Apu, azt hadd kérdezzem meg…” – Léner Péter és Léner András a Mester és Tanítványa podcastban

Apa és fia beszélgetésével folytatódik a Magyar Színházrendezői Testület frissen indított podcast-sorozata, amely a Fidelio online felületein jelentkezik kéthetente. A második részben Léner Péter színházi rendezőt kérdezi fia, Léner András színházi rendező, a Magyar Színházrendezői Testület alelnöke.
Színház interjú

Hajdu Steve: „Egy színésznek a saját halálát is könnyebb lesz feldolgozni”

Két nap alatt fogytak el a jegyek a Centiről centire márciusi előadásaira is, nézői várólista van a produkcióra a Rózsavölgyi Szalonban. A darabot Őze Áron rendezte, és játszik is benne Marjai Virág, Dobó Kata, valamint Hajdu Steve mellett, aki szerint Magyarországon is kezd hobbivá válni a színészet. De nem csak erről kérdezte őt a Fidelio.
Színház interjú

Bátyai Éva: „Megtanultam szeretni a nehézségeket”

Bátyai Éva pályája során számos zenés előadásban szerepelt, de thrillerben ez idáig még nem játszott. Az Újszínház színésznőjével új bemutatója, A hóhér kötele kapcsán a készülő krimi-musicalről, a leghálásabb közönségről, az összetartó társulat erejéről, valamint arról is beszélgettünk, mi mindenre tanítja őt a futás.
Színház hír

Felvételt hirdet a Momentán Műhely

A Momentán Társulat 18-26 éves fiataloknak szóló improvizációs színházi alkotóműhelye felvételt hirdet. Olyanok jelentkezését várják, akik szeretnének egy fiatal alkotóközösség tagjai lenni, improvizációs színházi technikákat elsajátítani, és egy csapatban álmodnák és valósítanák meg különböző kreatív ötleteiket.