Színház

Kivi: Erkölcstan helyett

2013.02.26. 06:58
Ajánlom
A Budapest Bábszínház és a Füge közös ifjúsági produkciója finomkodás nélkül dönti le a nyomor tabuit. Fontos előadás, mert tétje van, őszinte és beszéli a célközönsége nyelvét. KRITIKA

Legkésőbb a Semmi bemutatója óta nyilvánvaló, hogy a Budapest Bábszínház teljes erőbedobással igyekszik újrahangolni az egyébként igencsak fals szólamokkal muzsikáló hazai ifjúsági színházi életet. A törekvés több szempontból is figyelemreméltó: egyfelől bátran megfogalmazott, érvényes kérdésekkel jelentősen nő annak az esélye, hogy a jövő (színházi) generációja nem páholyban bóbiskoló mindegybérletesekből épül majd ki, hanem gondolkodó és aktív egyénekből. Másfelől pedig felcsillan a remény, hogy egy nap végérvényesen búcsút inthetünk a rendezői felületesség olyan kínos csúcsteljesítményeinek, mint a baseball sapkára cserélt rizsparóka, vagy az okostelefonnal kipótolt viaszpecsétes levél. A Kivi nemcsak tematikájában, hanem bátorságában is közeli rokona a Semminek, míg azonban a dán sikerregény színpadi adaptációja azt járja körbe, miként vészelhető át a kamaszkor kapunyitási nihilje, addig Daniel Danis darabja egy tágabb perspektívából szegezi oda a gyerekkor kérdéseit egy egész társadalomnak.

A történet a második évezred dickensi nyomorába kalauzol el bennünket, ahol az alig tizenkét éves Kivi utcára kerül, miután nevelőszüleit és otthonát elveszíti. Így találkozik egy csapat kommunába verődött utcagyerekkel, köztük Licsivel, akivel közösen beszélik el hol egymás mellett futó, hol összekapaszkodó monológjaikat. Történeteik két világ között ingáznak, egyikben saját törvényeik szerint élhetnek, itt a boldog létezés alappilléreit az egymás iránti önzetlen áldozatkészség és a zacskóba préselt technokol jelenti, a másikban pedig törvényen kívüliként vívják meg mindennapos harcaikat az életben maradásért - és ez utóbbinak a gyermekmunka épp úgy része, mint a gyermekprostitúció.

Gáspár Ildikó ezúttal rendezőként tesz tanúbizonyságot kiváló arányérzékéről, úgy nyúl a kényes alapanyaghoz, hogy az egy pillanatra sem csúszik el a cukormázas gügyögés vagy a nyers brutalitás irányába. Világának középpontjában mindvégig két felnőttként létezni kényszerült gyermek áll, akiknek legfőbb fundamentuma mégiscsak a játszani akarás marad. Kálmán Eszter tervezővel közösen egy minimál színpadképet teremtettek, ahol hagyományos értelemben vett díszletről - egy középre állított asztalt és egy zöldségekkel megpakolt zsúrkocsit leszámítva - aligha beszélhetünk. (És még egy apróság: a teremben körbe mindenhol építkezési kordonokat látunk. Hogy ezek most Kivi városesztétikai okokból ledózerolt nyomortelepi lakását emelik-e be, vagy a budapesti aluljárókat, ahol hasonló megfontolások miatt került ki több száz ember a téli fagyba, azt mindenki döntse el maga.)

A kopár színpadot másodperc törtrésze alatt tölti fel élettel a két főszereplő, Spiegl Anna és Bercsényi Péter. Játékuk természetes intenzitása óhatatlanul beszippantja a nézőt, így viszonylag gyorsan sikerül ledolgoznunk az interakció okozta első zavarunkat. Merthogy időről időre segítségünket kérik, hol néhány felesleges forint formájában, hol partnerként a labdajátékban, hol pedig papírzacskókat durrogtatva invitálnak, hogy ünnepeljük velük együtt az esküvőjüket (!).

Az előadás egyik legfontosabb eszköze a színészek mikrofonja, és az azzal összekötött looper pedál, aminek segítségével megsokszorozhatóvá és egymásra keverhetővé válnak az elhangzó szavak, mondatok, zajok. Így például a kipukkanó zacskókból pillanatok alatt tűzijáték kerekedik, suttogásból egy távoli stadion zaja, örömujjongás sikolyaiból pedig egy elrepülő madárhad. A darab valódi díszletei ezekből a hangokból állnak össze: anyagtalan, közös illúziót teremtenek, sokszor eldönthetetlenné téve, hogy mikor járunk Kivi és Licsi vágyakból és mámortablettából felhúzott álomvilágában, és mikor darab világának valós helyszínein.

Daniel Danis darabjának hősei, miután utcára kerülnek, új identitásra tesznek szert és ennek megkoronázásaképp újrakeresztelik magukat. Naptárjukban kizárólag zöldség- és gyümölcsnevek szerepelnek, és hogy esetünkben ezek valódi répákat, karfiolokat jelentenek a színpadon, az a rendező világának kiforrottságát legalább annyira jelzi, mint a két (báb)színész tehetségét. Csodálatos tárgy(zöldség?)animációk kerekednek a szemünk előtt, sokszorosan aláhúzva ezzel a főszereplők határtalan fantáziáját és játszani akarását. Személyes kedvenc: Mandula, a zsebre tehető újszülött, és öreg hajléktalanokat megidéző szikkadt zsemlék, akiknek morzsáiból aztán néhány jelenettel később még egy havazásra is futja.

A tervek szerint a Budapest Bábszínház és a Füge közös produkciója a közeljövőben osztálytermekbe is ellátogat, ahol aztán színházpedagógiai foglalkozás keretében közösen lehet feldolgozni a látottakat és hallottakat. Ezzel kapcsolatban álljon még itt két megjegyzés: bár az előadás tizennégy pluszos karikával fut, személy szerint bátran merném javasolni minden felsős osztály számára. Mondjuk erkölcstan helyett.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rendeltek egy pepperonit, a pizzafutár egy Beethoven-szonátát is eljátszott ráadásként

Íme egy sztori arról, hogy az is arany lehet, ami nem fénylik. A tizennyolc éves Bryce Dudal pizzát kézbesített Detroitban, amikor észrevette, hogy a házban egy zongora áll. Nem tudott ellenállni.
Vizuál

24 óra alatt eltűnt a legújabb utcai Banksy-mű

Az egyik legismertebb kortárs művész minden munkájának feltűnése eseményszámba megy. Ilyen hamar viszont ritkán tűnnek el alkotásai.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Jazz/World

„Sokszor szitokszó a klasszikusok számára az, ha valaki jazz-zenész”

Sárik Péter jazz-zongoristával a Ritmus és hang blogon jelent meg tartalmas interjú Sümegi Noémi tollából, amelyben egyebek mellett a jazz „policájról”, zörgős cukorkákról, valamint a klasszikus és jazz-zenészek viszonyáról is szó esett a szeptember 21-ei Bartók-lemezbemutató kapcsán, ami a Zeneakadémián lesz.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház nemzeti színház

Cserhalmi György marad a rendezésnél

A Nemzeti Színház új évadában Örkény István Macskajátékát állítja színpadra Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó főszereplésével jövő tavasszal. Színészként viszont továbbra sem találkozunk vele.
Színház thealter fesztivál

Szabadkai előadást is díjaztak az idei THEALTER-en

A közönség-, Kritikus- és Junior-díj mellett a fesztivál önkéntesei is díjazták kedvenc produkciójukat, valamint három Különdíjat is odaítélt a fesztivál.
Színház gyász

Elhunyt Kerényi Imre

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében családja körében hunyt el.
Színház kritika

Törőcsik Mari ott sem volt, mégis főszereplő lett a Sztalker előadásában

Nem gyerekjáték, hanem igazi férfimunka volt az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós vezette Sztalker Csoport bemutatkozó előadása, a Míg fekszem kiterítve, amely az Ördögkatlan fesztiválon debütált.
Színház ian mckellen

Ian McKellen saját élettörténeteivel kárpótolta az elmaradt előadás nézőit

Kisebb sérülés miatt ki kellett hagynia a Lear király egyik előadását Ian McKellennek a londoni West Enden, de a színész megkérte a közönséget, hogy hallgassák meg pályafutása legemlékezetesebb történeteit.