Színház

Kocsis Pál: A szavakat nem elég mondani

2012.08.03. 07:55
Ajánlom
A Csiky Gergely Színházból tizenhat év után a miskolci társulathoz szerződött Kocsis Pál. A lezáródónak mondható időszakról kérdeztük a színészt, aki szeptember 16-án a Színikritikusok Díjának átadó gáláját vezeti.

- Hogyan kezdődött a kaposvári színházi pályád?

- '96-ban, rögtön a főiskoláról kerültem a Csiky Gergely Színház társulatába - ami még akkor is egy kivételes szellemiségű műhely volt. Folyamatosan jó munkákban vettem részt. Az egyik első fontos munkám a Réthly Attila rendezte Heilbronni Katica volt, ami a rendező jóvoltából zenés lett.

- Akkor ugyan nem énekeltél, de később arra is sor került.

- Egyébként a Kleist-darabból készült előadás nem az a fajta zenés színház volt, amivel én mindig is küszködtem: a musicalt például egyáltalán nem állhatom. Az első és egyben utolsó rendes operettszerepem pedig az Ascher Tamás rendezte Luxemburg grófjában volt, ami akkor arról szólt, hogy beszéljünk a giccsről. De engem a giccs úgy sem különösen érdekel, ha viccesen beszélünk róla. Ha nem lehet letenni annak az alját - mert a Luxemburg grófja hiába, hogy zeneileg igen, drámailag nem elég erős anyag, szemben például a Csárdáskirálynővel -, akkor hiábavaló az egész. S nyilván láttam operetteket, amelyek eltértek az úgymond tradicionálistól, pláne nagyra becsülöm, ha komolyan veszik, mint drámát, aztán eljátsszák az összes nehézségéve együtt. Mégsem kaptam hozzá kedvet. A zenés népszínműveknek ellenben kínálkozik olyan reflektív olvasata, amit én szeretek, ráadásul annak a műfajnak nincs annyira erős semmiképpen-nem-szeretnék-gondolkodni-csak-szórakozni hagyománya, mint az operettnek.

- Mennyire számít, hogy te mit szeretsz? Tudtad alakítani a pályádat?

- A színész egy társulatban szerepeket, feladatokat kap, ilyen értelemben nem ő találja ki magát, de a feladatokon belül persze igen: amit csináltam, én csináltam. Utólag végiggondolva, nekem Kaposváron leírhatatlanul nagy szerencsém volt. Rengeteg főszerepet eljátszottam - nem mintha ez lenne a lényeg, de ez például növelheti egy színész terhelhetőségét -, és voltak karakterfeladatok vagy zenések. Utóbbiakkal egyébként a gyakorlatban nem is az volt a legnagyobb problémám, hogy nekem ezért vagy azért nem tetszettek, hanem az, hogy nem sikerült úgy megcsinálnom, hogy magamat elfogadatónak lássam, halljam. Ugyanakkor, akik annak idején vezették a színházat, színészekben is gondolkodtak. Azt nem állítom, hogy mindenkiben. Hozzáteszem még egyszer: kivételezett helyzetem volt. Amikor például Ascher Tamás rám osztotta az Erdőben Szomorovot, én öt év egyetemi képzést kaptam.

- Miért voltál te ilyen szerencsés?

- Addigra már több nagy szerepet is játszottam mások rendezésében, amire Babarczy László Rokonok-előadásában - ami mellékesen arról is szólt, mi folyt Kaposváron - kaptam szerepet. És egyszercsak azt mondta Babarczy: erről a fiúról kevesebbet gondoltam. Úgy tartom, nekem olyan a szerencsém, ahogy bánnak velem. Minden színész érzékenysége és gondolkodása arra fejlődik, amerre dolgozik. Éppen ezért kifejezetten szeretem is a rendezői színházat. Nem egyszer láttam: öt jó színésztől még nem biztos, hogy lesz előadás, de öt közepes színésszel egy jó rendező által már igen.

- Ezért rendeztél magad is?

- Én nem rendeztem.

- Hát akkor ki rendezte a legutóbbi évadban a Színházi bestiákat vagy a főiskolások Pirandellóját, hogy egyebeket hirtelen ne is említsek?

- Azok nem voltak rendes rendezések. A főiskolásokkal közösen dolgoztunk, én inkább szerkesztettem a rengeteg összejött anyagot. A szomorú sorú Színházi bestiák pedig az érdeklődésemről szólt, hogyan lehet ügyesen, egyszerűen szakmából színházat csinálni.

- És az nem veszélyes dolog? Annyira lehet unni, akár csodálva is a technikai tudást, ha a nézőtérről nem látszik, hogy azok ott emberek.

- Én mindig szakmaiságra törekszem, mert úgy látom, mindig az hibádzik, ha valami nem stimmel. Megnéztem például felvételről a Rettegett Ivánt, és szégyelltem magam. Hiába mondták többen is, hogy bár nem hibátlan, azért nem voltam abban olyan rossz - nekem az tisztán bukás volt. Nem tudtam megcsinálni. Akkoriban mondta Mohácsi András, miután az első takarásból megnézte: mindent megcsináltam, csak kicsiben. Ha mondhatom tehát így: az ember megvolt - mert az nyílik a színészben, ha jól dolgozik -, a feladatot mégsem sikerült teljesíteni. Azt kell megtanulni, és mindig azzal kell foglalkozni, hogy szakmailag legyen minden lerakva.

- Mely szakmai elvárással szoktál leginkább veszkődni?

- Mindennel. A fizikalitással, mozgással kapcsolatban rendszeresen kínlódom. Például amikor Liliomot játszottam, azt gondoltam, hogy ez az ember egy kicsit kövérkés, életébe belekényelmesedett alak - még rá is gyúrtam. Igen ám, de ettől a figura tohonya lett. Közben ezt nem vettem észre, ami óriási hiba, hiszen Liliom nem lehet tohonya, mert annak attól függetlenül, hogy túl van mindenen, még energikus - amit azonban abból a fizikai formából nem tudtam megcsinálni, úgyhogy az egész munkát ez a tévedésem határozta meg. Aztán nem vagyok jól beszélő színész, folyamatosan kudarcok is érnek - azért nagyon meg kell küzdenem, hogy sikerüljön valami. Még most is hallom, ahogy Ascher kiabálja, nem beszélhetsz így, hogy csak mondod a szavakat. Magától értetődő módon nagyon kevés színész tudja megadni a szavaknak az időt, mint ahogy Törőcsik Mari vagy Kovács Zsolt tudja. De tényleg mondhatnék még számos szakmai követelményt, amivel állandóan foglalkoznom kell, mert csak úgy semmi nem adatik.

- Tizenhat év alatt számos jó feladatot kaptál, de most inkább a folyamatról szeretnélek kérdezni, aminek a vége az lett, hogy jövőre már nem ebben a társulatban dolgozol. Tudtommal évek óta kínlódik a társulat. Te meddig élted felhőtlenül a kaposvári évadokat?

- Visszafelé gondolva már tudom, hogy 2004-ig jól működött minden - persze akkor annyira még nem láttam, hogy romlik el, mert része voltam én is.

- Jó darabok, jó színészek, jó rendezők voltak. Mégis mitől kezdett elromlani?

- Színház, társulat, pláne egy kisvárosban, nem létezik közönség és közeg nélkül. Úgy gondolom, nem a színház romlott el akkor, hanem a hozzá való viszonyulás. És nem is a közönség, hanem a város fordult el szép lassan a színházától. Először csak egy ismerős ismerőse mondott valamit az általános nemtetszésről, aztán iskolákban kezdtek arról beszélni, hogy nem ezt, és nem így kellene játszani. Egyszercsak köztudott lett, hogy a fél önkormányzat, aztán még nagyobb hányad azt gondolta, ők képviselik a város véleményét, és szerintük az nem jó, ahogy mi színházat csinálunk. Ez elkezdett hatni - ránk is. Egyébként ilyesmire volt már igény korábban is: amikor a Három nővért játszottuk Rusznyák Gábor rendezésében, kaptunk egy tiltakozó levelet egyik kaposvári iskola igazgatóhelyettes nőjétől, hogyan merészelünk egy iskola igazgatójáról így beszélni.

3747F27A-60C4-4F41-B77D-81451F0896C9

Sörgyári capriccio - Bezerédi Zoltán, Kocsis Pál, Egri Márta, Spindler Béla (Kőszegi Várszínház - fotó: SzoFi)

- Hát idővel megváltozott a színház és a külvilág kapcsolata. Szerinted milyen lett ez a viszony? Mások lettek az elvárások?

- Nem tudom, akkoriban sokat dolgoztam, és talán a kelleténél kevesebbet figyeltem a színházon kívüli világra. De amikor a szolnoki polgármester azt mondta, nehogy már a farok csóválja a kutyát, azóta én is tudom, hol vagyok. Muszáj volt már meghallani, hogy a kutya melyik végére gondolnak minket. Amikor aztán a Csak egy szög POSZT-díjával hazaértük, a város már egy vállrándítással sem észrevételezte ezt.

- Érdekes módon a szakma felől is az hangzott el inkább, hogy már nem olyan a Kaposvár, amilyen - bár ezt évtizedeken át hallottam.

- A POSZT-on, akkoriban, amikor a Csak egy szög után Fodor Tamás, akit mindig nagyra tartottam, azt mondta - nem biztos, hogy rossz értelemben -, ez egy félamatőr társulat. Hát nem esett jól ezt hallani, de biztosan tudtam, hogy nem ok nélkül mond ilyet.

- Szerintem pedig kisebbségügyben (bár nem túl elmés így leegyszerűsíteni) - szerencsére születnek azóta is alkotások a témában - még mindig ez a legrelevánsabb előadás.

- Nem tudok erre mit mondani, egy kritikus nyilván több előadást lát, mint egy színész.

- Egyébként milyen volt ez a társulat, amikor odamentél? És hogyan változott aztán?

- Nagyon erős közeg volt. Gyilkolt és szeretett. Mindenért meg kellett küzdeni, és ez felemésztett sok mindent.

- Szóval törvényszerű, hogy kifáradt a társulat?

- Valószínű, hogy ez megfelelő frissítésekkel elkerülhető lett volna. A legtöbbet azonban az vette ki, hogy kilenc éven át folyamatosan készenlétben álltunk a változásra. Ép ésszel ebbe csak belefárad az ember, még ha jó társaságban is van. A legpusztítóbb pedig az volt, ami közben belül történt: Mohácsi Jánosnak mentek neki közülünk többen - éppen annak, aki megpróbált mindent megtenni ezért a társulatért. Szóval nem kívülről morzsoltak fel minket - elsősorban nem kívülről, legyen akármilyen hányatott sorsa is ennek a társulatnak az utóbbi években. Az idő tájt eszembe jutott, amit Fodor Tamás mondott a félamatőr társulatról - és akkor megértettem, mire gondolt.

- Ezek szerint leginkább a társulat tehet mindarról, ami történt?

- Ez nem ilyen egyszerű. Mindenkinek része volt abban, hogy itt tartunk most, mert például a Babarczy László iránti tisztelet miatt Mohácsi és a fiatalabb rendezői csapat (akikkel mindig közösen dolgoztak) hosszas tötyörészése olyan rossz helyzetet teremtett, amiből már képtelenség volt erőt gyűjteni a későbbiekhez. Át kellett volna venni korábban a vezetést.

- Mohácsi János aztán dolgozott Schwajda György igazgatósága alatt, de a következő vezetés hamar felmondott neki, és az a fiatal rendezői csapat sincs már ott. Te sokat dolgoztál Mohácsival, nyilván megismerted közben. Szerinted mitől lett kedvelt rendező? És ennek ellenére miért nem kellett már Kaposvárra?

- Mohácsi, mint minden jó rendező, érti a színházat, ám ő olyan szépen bánik az iróniával, ami nem mindennapi. Persze azt a színházat, amiben nincs legalább egy csipetnyi irónia, nem lehet komolyan venni. S ez szerintem az önreflexióból jön. Ha pedig eltűnik a színházból az irónia, a közeg sem lesz önreflexív. A kaposvári színházban valamikor az volt a szokás, hogy egyenesen megmondtuk egymásnak, milyennek láttuk a másikat. Ez kellemetlen, sőt rémes volt néha, de adott egy komoly biztonságot. Ez mára teljesen megváltozott. Az lett a policy, hogy mindenki csak jót mond a másiknak. Pedig egy ideje már ebben a szakmában vagyunk, kizártnak tartom, hogy ne lássuk mindannyian, hogy valami jó vagy rossz - megengedem, árnyalatnyi különbségek lehetnek, de nem arról beszélek. Ennek pedig súlyos következményei vannak már most.

- Összefügg ez azzal, hogy eljöttél onnan?

- Azért jöttem el, mert az igazgató felmondott nekem. S persze, összefügg, mert nem hallgattam el a véleményemet. Rátóti Zoltán azt várta, hogy teljes odaadással fogadjam el őt, ami azonban szakmai okok miatt nem ment.

- Másféle színház alakul, mint amilyen korábban volt.

- Ami egyáltalán nem lenne baj, azonban a nézők jelentős többségének, akik a valahai kaposvári színházon nőttek fel, ez az utolsó évad nem ütötte meg a mércét - nyilván nem végeztem kompetens felméréseket, csak a benyomásaimra és az érzéseimre tudok támaszkodni. Illetve, ha jól vettem észre, a szakma sem volt túlzottan lelkes. Kérdés, hogyan reagál minderre a színház jelenlegi vezetősége.

- Azt meglátjuk majd. Miután felmondtak neked Kaposváron, hívtak több helyre? Azt hiszem, mostanában nem könnyű egy színésznek állást találni.

- Szerencsére hívtak - a miskolci ajánlat mellett döntöttem.

- Milyen évad elé nézel?

- Hát sok minden más lesz, mint eddig. A miskolci évadot figyelemfelkeltőnek gondolom, semmint túlzóan súlyos kezdésnek. Ugyanakkor markáns társulat látszik alakulni, tele szimpatikus kollégákkal, ígéretes rendezőkkel: lesz munka, lehet színház.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabó István nem veszi át életműdíját

Az Oscar- és Kossuth-díjas rendező kitüntetését a közelmúltban többen kritizálták Szabó István ügynökmúltja miatt.
Vizuál

Elhunyt Szentandrássy István festőművész

A 62 éves korában elhunyt művész 2012-ben kapott Kossuth-díjat a cigányság ősi, balladisztikus hagyományait és alakjait ábrázoló műveiért.
Könyv

Láttad már Ady vasúti bérletét vagy az önéletrajzát?

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban micsoda kincsek rejtőznek. Az OSZK kamarakiállításokkal igyekszik ezeket a kuriózumokat látogatóival is megosztani.
Könyv

Feleannyi könyv az idei Aegon-díj döntőjében

Gumicsizma, kiskocsma és magadra ismerés – mi fér bele egy igazán személyes könyvajánlóba? Az Aegon Irodalmi Díj idei zsűrije szerint mindezek és még sok más érdekesség…
Plusz

Kettős vezetése lesz a Szabad Tér Színháznak

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadot Bán Teodóra, a Városmajori Szabadtéri Színpadot Benkő Nóra irányítja a jövőben a Fővárosi Közgyűlés szerdai döntése szerint.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Észt kortárs drámák a József Attila Színházban

A Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának szervezésében kerül sor az Észt Hét részeként két, kortárs dráma felolvasására a József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdiójában. Március 9-én Guelmino Sándor rendezésében szólalnak meg a művek, amelyek a digitális világ fejlődésére reflektálnak. A változásokkal járó emberi problémákról és a velük való küzdelmekről szól a két dráma.
Színház interjú

„Egy színház akkor működik jól, ha együtt fejlődik a nézőkkel”

Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas színművésznő, Magyarország Kiváló és Érdemes Művésze, az MMA rendes tagja idén ünnepli 60. születésnapját. A Nemzeti Színház Stúdiójáról, a vidéki színházak feladatairól és fővárosi megjelenési lehetőségeikről beszélgettünk.
Színház hír

Hogyan pályázzunk? – Gyakorlati színházi képzést indít a Manna

A nyolc alkalmas képzés célja, hogy az előadó-művészeti területen működő menedzserek, művészek, alkotók közelebb kerüljenek a szervezési, pályázati és adminisztratív feladatokhoz, amelyek szerves részét képezik az előadások létrehozásának.
Színház hír

Testi vágyak és lelki kötődések a Pinceszínházban

A pillanatnyi testi vonzódást és a több évtizedre szóló lelki kötődés a témája a Pinceszínház két tavaszi bemutatójának.
Színház hír

Jordán Tamás a Nemzet Színésze

Kedden délután közel egy órás tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Andorai Péter helyére Jordán Tamás választották meg.