Színház

Kőhajításnyi élet

Kritika a Pesti Színház A kő című előadásáról
2020.12.10. 09:50
Ajánlom
Meghatározhatja-e egy kis kő három generáció életét, egy egész város történelmét? Belesűríthető-e egyetlen mozdulatba minden düh, elkeseredettség és félelem? Vagy a kő jelenléte csupán egy ürügy a régi sérelmek kimondására? Marius von Mayenburg darabja, melynek magyar ősbemutatóját online közvetítette a Pesti Színházból az e-Színház, megforgatja az idő kerekét, hogy a szereplőkkel együtt mi is szembenézzünk a múlttal.

1993 Németországában látszólag semmilyen jelentős esemény nem történt, pedig mintha még a föld is megremegett volna, amikor Witha (Nagy-Kálózy Eszter) belépett egykori házába, amelyet a férje (Telekes Péter) egy zsidó családtól vásárolt fel a II. világháború alatt. Beköltözésük hazugságok sorát indítja el, és

ahogyan szép lassan összemosódnak az addig egyértelműen behatárolt idősíkok, úgy csúszik egybe a nő fejében élő kép a kendőzetlen valósággal.

A lámpákon felvillanó – és a technika segítségével a képernyőn is feliratozott – évszámok lassan lényegtelenné válnak, a család menekülése súlytalanná lesz, hiszen saját maguk elől nem futhatnak. Túlélték a bombázásokat, a folyton váltakozó politikai rendszereket, egy „kötelességből” elkövetett (ön)gyilkosság pedig a családi anekdotákban mártírhalállá, valódi hőstetté szelídül. Mindez törvényszerűnek tűnik, ha elfogadjuk a történet politikával terhelt változatát. Wolfgang példaképpé válik, és „hőstettei” a következő generáció számára sem fakulhatnak, annak ellenére, hogy Hannah (Antóci Dorottya) ki is mondja, hogy nem tud felnézni a nagyapjára, egy olyan emberre, akit nem ismert.

a-ko_ea_domolky_daniel_WEB_060-153907.jpg

Jelenet a Vígszínház A kő című előadásából (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Hannah gyerekes dacból – és mert ő már kívülről képes szemlélni azt, amit anyja és nagyanyja személyes tapasztalatai nyomán nem – nem azonosul a felmenői által követett értékrenddel. Antóci Dorottya azonban nem képes kimozdítani a karakterét a kamaszos lázadás sztereotip gesztusrendszeréből, ezért igazsága is megkérdőjelezhető. Pedig rezonőrként kéne tükröt mutatnia a szereplőknek, rávilágítva azokra a hazugságokra és kimondatlan vagy félig kimondott konfliktusokra, amelyekben az emberek társadalmi szinten is élnek.

Így aztán akarva-akaratlanul Nagy-Kálózy Eszter generációkat összekötő Whitája válik érvényes figurává, aki a kő előkerülésével rákényszerül arra, hogy szembenézzen a múlt eseményeivel, saját élete jól és rosszul meghozott döntéseivel.

De hányféleképpen mesélhető el egy kő bedobásának és a család elmenekülésének története? A gesztus, az ok a fontos, vagy a kő fizikai volta, a betört üveg, az arc mellett elsuhanó tárgyak alig érezhető szele, az omló vakolat, netán a szétzúzott zongora épen maradt és összerakható billentyűi?

Michal Dočekal rendező csak kérdéseket fogalmaz meg, melyek kimondatlanul és megválaszolatlanul lebegnek a levegőben, a nézőre bízva azt, hogy melyik felvázolt élettörténetet fogadja el érvényesnek. Megelégszik a zsidókat mentő hős nagypapa tragikus halálának meséjével, vagy azt tartja észszerűbbnek, hogy a zsidók nem tudtak elmenekülni, Wolfgang pedig a politikai ideológiák mentén öngyilkos lett, hiszen a történelemórák alapján ennek kellett történnie?

a-ko_ea_domolky_daniel_WEB_106-102846.jpg

Jelenet a Vígszínház A kő című előadásából (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

A követ kiáshatjuk, lerakhatjuk a konyhaasztalra, mint egy letűnt kor mementóját, azonban a maga szürkeségében éppen úgy beleragadt a múltba, mint a megígért nyugati csokija után áhítozó, és a múlt árnyaként időről időre megjelenő Stefanie (Majsai-Nyilas Tünde).

Csendes és szenvedő szemlélőként a történelmi őrület másik központi alakjává Heidrun válik, aki két generáció közé szorulva keresi a helyét a történetben. Szilágyi Csenge hol naiv kislányként, hol az anyjára vigyázó és egy kamaszt nevelő édesanyaként próbál lelki békét és megnyugvást találni, felemás sikerrel. A kő eltemetésével és kiásásával önkéntelenül is az események mozgatórugója lesz, ám a menekülés előtt értetlenül álló gyerek inkább elnagyolt, karikaturikus figurának hat, aki édesanyaként már sokkal inkább önazonos, sőt uralja és irányítja a helyzeteket. Felnőtt mivoltában Szilágyi Csenge olyannyira a jelenetek központi figurájává válik, hogy pillanatokra ugyan, de főszereplőjévé lesz annak a családdrámának, amelynek árnya édesanyja vállát nyomja.

A követ bedobták a Pesti Színház színpadára, át a nézők képernyőjén, a végső kérdés pedig az, hogy felvesszük és eltemetjük, feltesszük a polcra egy jól látható helyre, vagy a zsebünkben magunkkal cipeljük, mint a múltunk egy súlyos terhét.

Fejléckép: jelenet az előadásból (fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Színház

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház gyász

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.
Színház hír

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Színház gyász

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.
Színház ajánló

Margaret Atwood az asszonyi hűségről szóló mítoszadaptációját is bemutatja a Gyulai Várszínház

A Gyulai Várszínház fesztiválprogramjának fontos csomópontjai a saját bemutatók, idén például négy olyan előadás, amelyet a színház részben saját fejlesztésben, részben koprodukciós partnerrel hoz létre.
Színház interjú

„Minden este hazaviszek én is valamit” – interjú Schell Judittal

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a szokásos párkapcsolati zsákutcákat? Hogyan építünk torlaszt és falakat a játszmáinkból? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Szeretetkert című előadás a Kultkikötőben július 27-én. Balatonszárszón négy kiváló színművész, Schell Judit, Jordán Adél, Mészáros Máté és Szervét Tibor várja a nézőket.