Színház

Koltai Róbert: Ez még a vállamnál is jobban fáj

2021.04.25. 11:20
Ajánlom
Koltai Róbert szenvedélyes történetmesélő. De miből merítsen erőt a művész, ha nincs közönség? A színművésszel, rendezővel színházról, filmről, félelmekről, fájdalmakról, örömökről, barátságokról beszélgettünk. Valamint arról, hogy macskával nehéz élni, de nélküle nem lehet.

Új videósorozat indul a Fidelio.hu-n: Heti groteszk – Koltai Róbert vlogja. A színművész Gellért András novelláiból olvas fel nekünk minden héten egyet. Pár perces abszurdok és más mini-drámák – a kanapén ülve. Tartsanak velünk minden héten!

Heti groteszk: Szép hírek nyugodt tónusban

Kapcsolódó

Heti groteszk: Szép hírek nyugodt tónusban

Új videósorozat indul a Fidelio.hu-n, amelyben vasárnaponként Koltai Róbert olvas fel egyet Gellért András napjaink problémáit optimista derűvel és tűpontosan megragadó, groteszk novellái közül.

– Felhívták a figyelmemet Gellért András két könyvére, a Befalazott csőgörényre és a Rúdtáncosnő fegyverére – meséli Koltai Róbert. – Mindkettőben rövid, szatirikus novellák találhatók, s úgy mondták, az írások kicsit hasonlítanak Örkény egyperceseire. Egy-kettőbe bele is olvastam, és sikoltozva nevetgéltem! De az írások közt nemcsak humorosak vannak, hanem komolyak, szívfacsarók, elgondolkodtatók is. Azt éreztem, megérdemlik a figyelmet, ezért úgy döntöttem, felolvasom őket videóra. Már az első nap bele is tört a bicskám, közben annyira kellett nevetnem. Nagyon jó érzés találkozni ezekkel a szövegekkel. Remélem, a Fidelio olvasótábora is szeretni fogja őket.

Mennyire más így, videofelvételeken keresztül kapcsolatba lépni a „láthatatlan” közönséggel?

A nézőtér forró leheletét nem helyettesítheti semmi sem.

Fantasztikus erőt tud adni az embernek! Ez most nincsen.

Tud már konkrét dátumot, amikor újra színpadra léphet?

23031344_597968603927899_6591845686160366256_n1-093812.jpg

Koltai Róbert (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

Nem igazán! A Király Színházban az Anconai szerelmesek folytatását együtt rendeztük a párommal, Gaál Ildikóval. De a szeptemberi premier elmaradt. Az igazgató sajnos nemrég meghalt Covidban. Drámai helyzetek sora. Tizenkét előadásban játszottam. Jöttem-mentem az országban. Mindenhol azt mondták, ha minden jól megy, ez a produkció ide, az meg oda kerül majd át. De nem megy jól. Elég hosszú életet éltem már – nagy örömökkel és sok szép munkával. Most azonban már lassan több mint egy éve semmi sincs. Van a naptáramban egy-két ilyen kósza beírás, de semmi fix. És még ez a legkisebb probléma. Mert sok-sok barátom, kolléganőm és kollégám elment. Ehhez képest az, hogy mi még itt tudunk beszélgetni, valódi örömünnep.

Valóban nehéz ez az időszak. Sokszor még mindig nem hiszem el, hogy nem csak egy rossz amerikai filmet látok, hanem a mi életünk lett ilyen.

Eddig cammogtak a napok, most repülnek. Már átálltunk valamire, amit szeretnénk lerázni, hogy adják vissza a régi életünket!

Azelőtt minden hónapban egyszer, vagy kétszer találkoztam Kern Andrissal a Balfácánt vacsorára! című produkcióban. A 485. előadásnál tartottunk. Még mindig menne, csak éppen másfél éve nem játsszuk már. Őrület! Kertész Péterrel 8 éves korunk óta vagyunk barátok. Csodálatos színész. Soha nem hívogattuk egymást ennyit, mint most! Már tudunk aggódni egymásért. Ugyanúgy Jordán Tamással. Tartjuk a kapcsolatot, vigyázunk egymásra, fájlaljuk, amit fájlalni kell, és örülünk, aminek lehetMás barátságokat pedig elveszített az ember. Olyanokat is, amelyekről azt hittük, örökké fognak tartani. Például a kaposvári színház csodacsapata. Különböző okokból nagyon eltávolodtunk. Ugyanakkor annak idején, amikor Haumann Péter elment a Katona József Színházból, Máté Gábor megkérdezte Aschertől, szerinte ki ugorjon be Haumann szerepébe A mi osztályunk című darabban. És dacára annak, hogy köztünk elromlott a korábbi erős kapcsolat, Ascher kapásból azt mondta: „Hát a Koltai Robi!” Ezt Máté Gabi mesélte nekem utólag, hogy nagyobb kedvem legyen a beugráshoz, és életem egyik legszebb szerepét kaptam.

Ez így, annyi évnyi eltávolodás után megnyugtató érzés lehetett.

Nem voltam én nyugtalan, mert remek csapatokkal dolgoztam. Nem panaszkodhattam. Játszottam például a 90-es évek elején Pécsett Forgách András Vitellius című királydrámájában: Vincze János rendező felkérésére a címszerepet, Vitellius császárt alakítottam. Amit Kaposváron soha nem kaptam volna meg, mert intellektuálisabb figurákban nem rögtön rám gondoltak.

Valahol nyilatkozta, hogy ami elsőre rossznak tűnik, abból nagyon sok jó is kisülhet, s az, amit jónak hiszünk, esetleg más fordulatot is vehet. Gondolhatunk Kaposvárra is. Amikor odakerült, akkor még nem kezdődött el az a bizonyos legendás időszak.

A kaposvári teátrum akkor még egy nagyon közepes színház volt. Zsámbékival mentünk oda ketten, a főiskoláról. Pogány Judit már ott volt, s azok, akik a kaposvári nagy korszakot fémjelezték, csak jóval később jöttek. Molnár Piroska, Csákányi Eszter, Lukáts Andor, Jordán Tamás, Lázár Kati, Máté Gábor, Bezerédi Zoli, Básti Juli. Mi akkor már ott küzdöttünk jó pár éve.

73370496_2808625612490314_1330976709666668544_o-094739.jpg

Gaál Ildikó, Koltai Róbert (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

Majd elindult a legendás kaposvári időszak. Utána két év Nemzeti Színház, aztán újra Kaposvár, egészen 1993-ig. Akkor mutatták be a Sose halunk meg című filmjét. Ez a mérföldkő színházi pályafutásában is nagy változásokat hozott?

Volt egy nagybátyám, volt egy történetem és úgy éreztem, milyen jó lenne, ha ebből valami más születhetne. Tényleg olyan volt, mint egy álom! Most annyi minden történik körülöttünk. Szomorú dolgok.

Lehet, hogy nem is volt igaz, hogy ezt meg tudtam csinálni.

Még jó, hogy most is játssza a tévé! A film után vissza kellett volna mennem, éppen Ascher rendezésébe, de nem mentem. Ő pedig ezért neheztelt meg rám. Pedig én csak arra gondoltam, ez a mozi megérdemli, hogy elkísérjem a közönségtalálkozókra. Azt akkor még nem tudtam, hogy külföldre is, számtalan helyre elhívnak majd. Sőt, ’94-ben a Sose halunk meg képviselte Magyarországot az Oscar-díjért. Azt sem gondoltam volna, hogy az első filmemet további nyolc követi majd. De én közben ugyanaz a srác maradtam, aki voltam!

Majd időközben az ember – mielőtt még észrevenné – azon kapja magát, hogy nagy öreggé vált, és megszeppenve áll előtte a sok fiatal.

Ezen a pályán magázódni sem lehet, nemhogy túltisztelni!

Jól esik, ha valamennyire elismernek, de nem szabad túlzásba vinni. Erős bennem a pedagógiai hajlam, és szeretem a fiataloknak átadni azt, amit tudok a szakmáról. Ezért is fájdalmas látni, ami a Színművészetivel történt és történik. Nem lehet ennyi évtized után azt mondani, hogy nem voltak csodálatos tanáraink és ideológiai oktatás folyt. Dehogy! Nem is tudtuk, mi az! És nekem évtizedek múlva kell igazolnom, milyen csodákat kaptunk mi annak idején? Emlékszem, amikor Pártos Géza tanár úr elhozta nekünk Gábor Miklóst a főiskolára. Csak azért, mert az előző vizsgánk nem úgy sikerült, és el voltunk keseredve! Bejött Gábor Miklós és elkezdett velünk együtt improvizálni. És ez csak egyetlen példa!

Soseolvproba-094050.jpg

Koltai Róbert a Sose halunk meg olvasópróbáján (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

Milyen volt később – már végzett színészként – együtt dolgozni Gábor Miklóssal?

Nagyon nagy megtiszteltetés. Eörsi Istvánnak Lukács Györgyről, a filozófusról szóló darabjában, az Interjúban játszottunk együtt, a Játékszínben. Babarczy László rendező azt találta ki, hogy én alakítsam magát az írót, Eörsit, Gábor Miklós meg Lukács Györgyöt. Nagyon szerettem Eörsi Pistát, parodizálni is! Rendkívül gyorsan beszélt, sokszor annyira belejött, hogy alig tudta magát utolérni. Gábor Miklós a legértelmesebb színészekhez képest is professzor, akkora volt a tudása. Nehéz valakivel úgy játszani, hogy közben az ember legszívesebben mindig meghajolna, meg kezet csókolna. Babarczynak az volt a taktikája, hogy elvezet oda a próbák folyamán, hogy Gábor Miklós méltó partnere lehessek. Mert ott volt egy szellemóriás, és ott voltam én.

Nem vagyok hülye, van valamilyen adottságom a dolgokhoz, de nem lehetett mindjárt ráengedni Gábor Miklós magaslatára!

Babarczy tudta, ha Eörsi Pista nézi a próbákat, nem fogja kibírni, hogy ne adjon nekem tippeket a szerepemhez. Szegény Eörsi, már ő sincs köztünk... Ott ült, a próbákon, és látszott rajta, hogy majd kiugrik a bőréből, de Babarczy nem engedte. Azt mondta, hagyd a Robit, hagyd csak rá – meg rám! Közeledett a premier, és végre kezdtem rátalálni a Gábor Miklóssal közös platformra, amikor egyszer Eörsi elbújt valami függöny mögé. Én gyanútlanul jöttem be a színházba. Eörsi kiugrott rejtekhelyéről, és kimondta azt a mondatot, amit nem lett volna szabad, hogy halljak, még évekkel később sem. Azt mondta: „Robi! Ez agyak..! Érted? Ez az agyak mérkőzése!” Elég kegyetlen dolog ilyet mondani egy fiatal színésznek, mert egyből tudtam belőle, hogy én ehhez az egészhez hülye vagyok. Mikor Babarczy megkérdezte, mi van velem, hiszen már egészen jól haladtam a szereppel, elmeséltem neki, hogy összefutottam Eörsi Pistával. Babarczy annyira begurult, hogy azonnal letámadta.

20210421_134642-093538.jpg

Gábor Miklós és Koltai Róbert az Interjú című előadásban (Fotó/Forrás: Ilovszky Béla)

Szokott színházzal álmodni?

Általában nem emlékszem arra, mit álmodtam! Ma pont hajnali fél négykor keltem, hogy a macska ne ébressze fel a többieket. Ilyenkor adok neki enni, vagy kiengedem. Tud kopogni is! Igen, a nyári ajtón van egy háló és azt ki tudja nyitni. Amikor már visszajönne, akkor kopog. Fölkelek, majd visszabújok az ágyba és várom a kopogást.

Nagyon nehéz macskával élni, de nélküle nem lehet. Úgy tud bújni!

Szóval fél négykor fölkeltem, utána jött a fájdalom.

Mi történt?

image-094903.png

Koltai Róbert (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

December 10-én arcra estem a Fillér utcában. Akkor csúnyának nézett ki a sérülés, de semmi bajom nem lett. Egy hónappal később, itthon, egy kis ügyetlenség miatt, a papucsommal alámentem egy lábtörlőnek. Oldalra dőltem és ráestem a bal vállamra. Ez olyan kis „esésecske” volt, mégis, most így, ültömben is alig tudom tartani magam. Ma fájdalomklinikán voltam, és megtudtam, hogy a vállizmunkat nem szalagok tartják, hanem felülről egy burok veszi körül. A kis baleset után állandóan pihentettem a vállamat. De kiderült, hogy pont az ellenkezőjét kellett volna tennem: rögtön tornáztatni. Eltelt így három hónap. Azzal, hogy óvtam a vállizmomat, elszoktattam attól a munkától, amit remélhetőleg a gyógytorna vissza tud majd hozni. Három hónapja egyre jobban fáj, azért vagyok egy kicsit most is elesett. Nem tudom az autó ablakát leereszteni. Nem tudok oldalra nyúlni. Ezt csak azért meséltem el, mert láttam, hogy a drámára is eléggé érzékeny, és mindig a kedves közönség igényeit kell kiszolgálni! De ígérem, hogy ezentúl heti kétszer-háromszor járok gyógytornára! És

elhatároztam, hogy most már csakis 20 éves leszek! 

Hát hogy én jövök ahhoz, hogy már 77 múltam?! Olyan, mintha álmodnám, hogy már ennyi év eltelt. De meg kell mondjam, csupa örömben.

Néha ijesztő, milyen törékenyek és sérülékenyek vagyunk, és sajnos az embert a teste időnként figyelmezteti, hogy többé már nem húszéves.

Igen, és ezt eddig nem éreztem! Olyanokat tudtam csinálni a színpadon, amiket nem értettem, fizikailag hogyan bírok. Mert a közönség, a szerep, a rendező és a partnerek ilyesmiket tudnak kihozni az emberből! De most már előre félek, mi lesz a játszott szerepeimmel. Hogy tudok-e a színpadon ugyanúgy teljesíteni? Eddig nem volt ilyen problémám, pedig volt már gerincműtétem is, három héttel később mégis röpködtem a Balfácánban.

Azt mondják, amikor az ember színpadra lép, benn elmúlik az, ami kinn még fájt.

Ez általában igaz. De

most dolgozik bennem a bizonytalanság, hiszen az esés óta még nem voltam színpadon.

Nem tudom, hogyan fog hatni rám! Lehet, majd más válaszokat adok ugyanabban a szerepben, hogy a közönség ne vegye észre, és még jó is legyen.

image1-094924.png

Gaál Ildikó és Koltai Róbert Darvas Ferenc zeneszerző társaságában (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)

Egy kicsit még térjünk vissza Gellért András novelláira, amelyek közül – egy videósorozat keretében – jó néhányat felolvas majd nálunk.

Szerencsésnek mondhatom ezt a találkozást Gellért András írásaival, remélem, hogy másoknak is tetszeni fognak.

Nem tudtam, hogy engem még így meg lehet nevettetni, a kiborulásig.

Abszolút optimista vagyok. Csak olyan jó lenne, ha nem a gyűlölet hangja kerekedne felül itt köztünk! Mármint nem miköztünk... 

Sejtettem.

Az, hogy nálunk két oldal ennyire utálja egymást, a világon egyedülálló! Hogy ennyit gyűlölködjenek... Igen, ez még a vállamnál is jobban fáj.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Fischer Iván: „Ez a hiány megoldhatatlan”

A Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója egy interjúban mesélt arról, hogy az állami támogatás reálértékének csökkenése hogyan lehetetleníti el az együttes munkáját.
Tánc

Önálló univerzum épül a Millenárison

Elkezdődött a Walk My World immerzív produkció építése a Millenárison. A világon egyedülálló, monumentális attrakció létrehozásán olyan kiemelkedő magyar alkotók is dolgoznak, akik korábban számos film – köztük hollywoodi sikerprodukciók – vizuális világának megteremtésében vettek részt.
Klasszikus

Újabb zenei ritkaságokat fedezhetünk fel a Haydneum következő évadában

Három fesztivál, három különböző bérletsorozat, valamint a hagyományos nyári koncertsorozat Eszterházán gondoskodik arról, hogy a szervező Haydneum – Magyar Régizenei Központ a régizene minden arcát megmutassa.
Klasszikus

Két klasszis karmester szerepel együtt az Óbudai Társaskörben

Kovács János, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze Rajna Martinnal, az Opera első karmesterével együtt lép pódiumra a Világítótornyok sorozat első rendhagyó estéjén az Óbudai Társaskörben, április 28-án.
Plusz

Reflektorfényben a tehetség mentorai – átadták a Mester-M Díjakat

Tizenöt kivételes pedagógus, tanár és edző, akiknek munkája generációk életére van hatással – ők vehették át a személyenként ötmillió forinttal járó elismerést április 17-én, az immár hagyománynak számító Mester-M Díjátadó Gálán.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Orosz Csenge: „Szomjazom az instrukciókat, és bírom a kritikát”

Orosz Csenge az idei évadban az eddigi lánykarakterek után eljátszhatta élete első asszonyszerepét, amihez orosz nyelvleckéket vett. Az Újszínház színésznőjével fontos szakmai pillanatokról, többszöri mély vízbe ugrásról, a gyerekelőadások kihívásairól és furcsa honvágyáról is beszélgettünk.
Színház ajánló

Jordán Tamás, Veiszer Alinda és Göttinger Pál is ott lesz a DANTE fesztiválján

Nyílt próba és stand-up, előadás élő zenével, beszélgetés a színházcsinálásról egy színházi legendával – nemsokára érkezik a DANTE Közösségi Alkotótér szülinapi fesztiválja. Nem érdemes kihagyni a Margit-negyed egyik legfiatalabb kulturális terének ünnepét!
Színház kritika

15 sor színház: A kutyatartó lány

A Fidelio 15 sor-rovatát azért hoztuk létre, hogy mindenről beszámoljunk, ami kultúra, és érdemes tudni róla. A következő rövid írás a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház stúdióelőadásáról, A kutyatartó lányról szól. 15 sor színház.
Színház hír

Magyar színházak versenyeznek Kisvárdán – itt a program!

Tizenkilenc előadás került be a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjába. A határon túli színházak seregszemléjét az Országos Színházi Találkozó után, június 20. és 28. között rendezik meg.
Színház hír

Színházi találkozások határok nélkül – összeállt a Szemle Plusz programja

Augusztus 25. és szeptember 9. között immár tizenharmadik alkalommal rendezi meg a Városmajori Szabadtéri Színpad a Szemle Plusz programsorozatot, amely ezúttal is a legkiemelkedőbb vidéki és határon túli színházi alkotásokra, valamint a független előadóművészek támogatására helyezi a hangsúlyt.