Színház

Koršunovas objektívje

2009.11.03. 16:12
Ajánlom
Oskaras Koršunovasnak ezidáig négy rendezését láthattuk Magyarországon (Édes kölyök, Szanatórium a homokórához, Szentivánéji álom, Rómeó és Júlia). A Bárka Fesztiválon azzal a Hamlettel vendégszerepel társulata, amelyet a tavaly Európa Kulturális Fővárosaként regnáló norvég Stavanger színházi fesztiváljával hoztak létre, és amelyet az évtized legnagyobb hatású Shakespeare-interpretációjának tartanak.

- 1998-ben alakult meg Oskaras Koršunovas Színháza, ma azonban már hosszabb a nevük, kiegészült a Vilniusi Városi Színház meghatározással. A független színház betagozódott a struktúrába?

- Nem. Abszolút függetlenek vagyunk. Talán annyi változott, hogy már nem elsősorban szerzői színház vagyunk, mivel hívok más rendezőket is a társulathoz. Ők azonban ugyanazt az elvet vallják, amit én, ugyanazok az értékek mentén dolgozunk. De ha valakit fontosnak ítélek, még akkor is, ha másféle színházat képvisel, mint a miénk, mindenképp meghívom. 

- Több előadásukat, köztük a Hamletet is, koprodukcióban hozták létre. Önöket keresik meg vagy önök keresnek partnert?

- Egyszerű a történet. Sokat járunk külföldre. Vannak a fesztiválok, amelyeknek a koncepciója, a szellemisége tetszik nekünk, és szerencsés esetben mi is tetszünk a meghívóinknak. A beszélgetések közben felmerülő ötletekből gondolatok lesznek, a gondolatok pedig előadásokká fogalmazódnak. Avignon volt az első ilyen találkozóhely, az Európai Unióba való belépésünk pedig komoly lökést adott. Ennek a közös térnek ha egy pontján történik valami, az egy másikon visszhangra találhat.

- Ha már a közös teret említette, beszéljünk a közös hangról is. Amikor külföldön dolgozik, márpedig elég gyakran hívják, mennyiben más a munkamódszere ahhoz képest, ahogyan a több mint tíz éve együtt levő, együtt élő társulatával dolgozik?

- Külföldön mindig kevés az idő. Kevés, mert adott idő alatt kell létrehozni egy produkciót, nincs meg a próbák és az alkotás teljes szabadsága és függetlensége, mert nem ismerjük egymást a társulattal, akikkel dolgozunk, és még kevesebb, mert a próbák alatt tolmáccsal dolgozom. A munkamódszerem annyiban tér el talán, hogy intenzívebben metakommunikálok, hogy a nyelvi korlát ellenére is hatékonyak lehessünk. Nagyobb koncentrációt igényel részemről és a színész részérők is, az energiák így sűrűbbek. Nem játszom elő, hanem azt az energiát próbálom átadni, amit csak tőlem kaphat meg, hogy összeálljon benne is a kép a helyzetről, a figuráról.

- A Hamletre volt elég idejük?

- Sok éve már, hogy felmerült az ötlet, és elkezdtünk foglalkozni a darabbal. Azt viszont nem tudtuk kezdetben, hogy mekkora aktualitást nyer mostanra. Nem volt bemutatókényszerünk, így felelősség nélkül dolgozhattunk. Elkezdtük a munkát, abbahagytuk, elkezdtük, abbahagytuk... mert épp valami másra készültünk, vagy én rendeztem külföldön, eközben jelentős mértékben változott a koncepció, mert változunk mi is. Az utolsó etapot a Comédie Française-beli Makrancos hölgy után kezdtük, és hiába volt meg a bemutató, egyáltalán nem tartom kész előadásnak.

- Más Hamletek voltak önre hatással?

- Nem.

- Kezdetben maga akarta eljátszani a címszerepet, aztán letett erről a szándékáról. Mekkora mozgásteret tudott ezek után hagyni a próbákon a színésznek? Egyáltalán: mi volt a lemondó döntés oka, és bánja, hogy nem áll ma színpadon?

- Volt egy pont, amikor elegem lett a rendezésből, a rendezői szerepből. Maga Hamlet is rendező: ő rendezi meg azt a darabot, ami által létrehozza a valóságot. Nekem épp elég feladat az, ha a hamleti problémát a saját életemben megértem. Minden ember életében ott van a hamleti gépezet, ami a darabban nemcsak benne, hanem apjának szellemében, Claudisban, Poloniusban, Laertesben, Opheliában, Gertrudban is működik. A Hamlet mindegyikőjük lelkiismeretének drámája, mindannyian a Ki vagyok én? kérdésre keresik a választ. Amikor elkezdtünk a darabbal foglalkozni, egyáltalán nem erre volt kihegyezve az előadás, mert akkor nem volt kérdés, hogy kik is vagyunk. Mostanra viszont bizonytalanná vált körülöttünk a világ, és szükség van benne legalább egy fix pontra, az én-re. Ha Hamletet én játszom, nem tudtam volna elhagyni azt a szubjektivitást, ami elkerülhetetlen, és mivel nekem rendezőként a többi személyiség drámáját is látnom kell, fel kellett adnom az ötletet. A Hamlet nem monodráma, ezért kellett kiszállnom belőle. Nem kényszerből, hanem racionális döntésből. Az előadás pedig a társulattal közösen jött létre.

- Olvasgatva az önnel készült interjúkat, az derül ki számomra, hogy nincs túl jó véleménnyel saját generációjáról. (Oskaras Koršunovas 1969-ben született. - a szerk.) Éretlennek, önelégültnek és elégedettnek tartja, zavarja, hogy a poszt-szovjet korszakban is elfogadnak minden kompromisszumot, bedőlnek a hamis látszatoknak. Hangsúlyozza az önvizsgálat fontosságát is - ezért ennyire hangos ez az előadás? A fülükbe akarja ordítani, hogy ébredjenek fel, hogy nőjenek fel?

- A Hamlet a saját generációmnak szól, annak a kaméleongenerációnak, ami mindenáron igyekszik a környezetéhez idomulni, és azt érzem, hogy fel kell őket rázni ebből az egészségtelen állapotból. Nem értek azzal egyet, hogy Hamlet fiatal, életerővel, lázadással teli kamasz. Harmincéves, de életének alakulása miatt dilemmái inkább a mai középkorosztályt foglalkoztató kérdéseknek felelnek meg. Ma a pszichológusok valószínűleg a mid-life crisis szót használnák rá. Nem egy kamasz felnövéséről van szó, hanem egy érési folyamatról: arról, hogy az ember felismeri saját felelősségét, képes annak a súlyával együtt élni, képes magáért és a körülötte levő világért cselekedni. Hamlet apja halálán keresztül megéli a halandóság élményét, és megérti, hogy ő sem halhatatlan.

- A fiataloknak részben ismerős a világ, hiszen a szüleik vannak színpadon. Milyen reakciót vált ki belőlük az előadás?

- Nem tudom, nem nagyon ismerem azt a generációt. Nem is nekik szól az előadás.

- Azt vallja, a kortárs drámákat a klasszikusokon keresztül, a klasszikusokat pedig a kortársként olvasva lehet és kell megérteni. A Rómeó és Júliához a Lángarcon keresztül vezetett az útja. A Hamlet miből nőtt ki?

- Önmagából, az elmúlt tíz év útkereséséből és repertoárjából, abból, ami magánemberként velünk az utóbbi tíz évben történt.

- Akkor ez Shakespeare, Oskaras Koršunovas vagy Oskaras Koršunovas Színházának a Hamletje?

- Objektív shakespeare-i Hamlet nem létezik. Amennyit Hamletből, a hamleti Helsingőrből magunkban megtalálunk, pontosan annyi a Hamlet. Ha kérdéseket ébreszt bennünk, és ha ezekre válaszokat kapunk, akkor beindult a hamleti mechanizmus. Lehet tudományos könyveket írni arról, milyen lehetett vagy lehetne egy Shakespeare-hű Hamlet, de vannak, akik szerint a Shakespeare nevű fickó sem létezett.

Nézzen Koršunovas-rendezéseket!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Ezekért a kötetekért mindenképp érdemes lesz ellátogatni a 95. Ünnepi Könyvhétre

Június 13. és 16. között rendezik meg a 95. Ünnepi Könyvhetet Budapesten a Vörösmarty tér és a Duna-korzó területén. A magyar irodalmi élet egyik legrangosabb eseményére készülve kiválogattunk néhány különösen izgalmas kötetet.
Színház

Egyeztetést követelnek a budapesti művészszínházak

Máté Gábor, Mácsai Pál, Kováts Adél, Barda Beáta és Benkő Nóra is aláírta azt az Országos Színházi Találkozó szervezőinek, a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak és a szakmai közvéleménynek szóló nyílt levelet, amelyben azt sérelmezik, hogy a re:oszton nem lesz lehetőségük tárgyalni az új Kulturális Törvényről.
Klasszikus

Átadták a Simándy Énekverseny díjait

Június 3. és 8. között rendezték meg a XII. Simándy József Nemzetközi Énekversenyt, a korábbi évektől eltérően Budapesten, az Eiffel Műhelyházban. A nagy hazai zenei intézmények vezetőiből álló zsűri öt kategóriában hirdetett győzteseket.
Plusz

Lemondott Csák János miniszter

A politikus azzal indokolta döntését, hogy itt az idő átadni a stafétát a fiatalabbaknak. Egy interjúban arról beszélt, elégedett az elmúlt két év során elért eredményeivel. A kulturális és innovációs tárca vezetését Hankó Balázs vette át.
Színház

Vidnyánszky Attila: Vecsei H. Miklós a saját elképzeléseit is megvalósíthatja a Nemzeti társulati tagjaként

A Nemzeti Színház oldalán megjelent interjúban ismertette a következő évaddal kapcsolatos terveket Vidnyánszky Attila. Az intézmény vezérigazgatója saját Marx-rendezésének tervéről is beszélt.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Átadták a Staféta közönségdíjakat és kihirdették a TITÁNium pályázat nyerteseit

Június 11-én a Jurányi Ház udvarán tartott évadzáró piknik keretében adták át a Staféta program közönségdíjait, köztük a Fidelio által biztosított elismerést, beszámoltak a 2023/24-es évad kiemelt projektjeiről és kihirdették a TITÁNium pályázat eredményét.
Színház hír

Összefogás indul a független színházakért és társulatokért

Támogatási kampányt indítanak és közösségi gyűjtést szerveznek a független színházak és társulatok finanszírozásának megsegítésére június 12-étől július 31-ig. Az eSzínház kezdeményezéshez elismert színészek, rendezők, írók és dramaturgok is csatlakoznak.
Színház hír

Visszakérhetik vagy az alapítványnál hagyhatják pénzüket a Tompos Kátya gyógykezelését támogatók

A gyűjtést szervező Fábián Juli Emlékalapítvány közleményben tájékoztatta az adományozókat, hogy a színésznő halála után mi lesz a sorsa az általuk felajánlott összegnek.
Színház hír

Vidnyánszky Attila: Vecsei H. Miklós a saját elképzeléseit is megvalósíthatja a Nemzeti társulati tagjaként

A Nemzeti Színház oldalán megjelent interjúban ismertette a következő évaddal kapcsolatos terveket Vidnyánszky Attila. Az intézmény vezérigazgatója saját Marx-rendezésének tervéről is beszélt.
Színház hír

Egyeztetést követelnek a budapesti művészszínházak

Máté Gábor, Mácsai Pál, Kováts Adél, Barda Beáta és Benkő Nóra is aláírta azt az Országos Színházi Találkozó szervezőinek, a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak és a szakmai közvéleménynek szóló nyílt levelet, amelyben azt sérelmezik, hogy a re:oszton nem lesz lehetőségük tárgyalni az új Kulturális Törvényről.