A darab valójában az 1848-as forradalom után vált a magyar drámairodalom ikonikus nemzeti drámájává. Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője e mű alapján írta meg leghíresebb operáját. Ez az ármányokkal és intrikákkal teli szerelmi-történelmi dráma komoly kritikája az idegen elnyomásnak, éppen ezért a mai napig aktuális.

Mikor II. Endre magyar király hadba vonul, az ország irányítását feleségére, a német Gertrudiszra bízza, aki kihasználva hatalmát, saját talpnyalói között osztogatja szét az ország javait. Az udvarba titokban visszalopózó Bánk bán ebbe a fertőbe tér vissza, ahol a magyar urak pártütésre készülnek, s ahol a királynő bátyja, Ottó, a bíboros egyetlen vágya az, hogy elcsábítsa a bán feleségét, Melindát... És itt kezdődnek el Bánk dilemmái, hiszen a magánember és a politikus problémái merőben különböznek egymástól. Az Újvidéki Színház előadásában Bánk bánt Mészáros Árpád alakítja, Gertrudisz szerepében Krizsán Szilvia látható, Ottót Sirmer Zoltán kelti életre, Petur bánt Figura Terézia alakítja, míg Biberach szerepében Balázs Áron lép színpadra.

Az előadás Perényi Balázs javaslatára került a POSZT versenyprogramjába. A válogató így fogalmazza meg benyomásait: "Lendületesen, érthetően és élvezetesen elmesélik a Bánk bánt, és közben szembesülnek, szembesítenek a kérdéssel: mit jelent magyarnak lenni, magyarul szólni, itt (ott Újvidéken) élni. Ezt adja nézőjének az egyik legjobb magyar társulat. Megalkuvás nélkül, ahogy szokták. Van méltó Bánk bán: Mészáros Árpád, Gertrudisz: Krizsán Szilvia és Melinda: Elor Emina... Ötven perc remek Bánk bán, ötven perc reflexió összedolgozva, és remek mind a kettő."

A rendező, Urbán András kiemelte, hogy a szöveget lecsupaszították és magát a történetet helyezték előtérbe, így számos dolog egyértelműbbé válik. Aláhúzta ugyanakkor, hogy semmiképpen sem átiratról van szó, Katona József szövegét használják. A modernizált szöveg viszont közelebb hozza korunk közönségét az előadáshoz. "Ez Bánk bán története lesz. Elmeséljük a történetet, de lesznek olyan jelenetek is, amelyek nem Katona József tollából származnak, hanem a próbák folyamán születtek meg" - magyarázta a rendező.

A Bánk bán kapcsán a próbák alatt foglalkoztak a hazával és a hazaszeretettel, valamint ezeknek a fogalmaknak az identifikálásával és relativizálásával - mesélte a rendező. Hozzáfűzte, hogy ugyan a "külhoniság", a "vajdasági magyar lét" és a "kisebbségi lét" meghatározza az előadás kontextusát, de a történeten ez nem módosít. A színészek a mai kornak megfelelő kosztümökben játszanak, ugyanakkor utalásokkal, játékossággal, "saját költészetet és esztétikát kialakítva" megjelennek a 13. század jegyei is. A darabról Urbán András megjegyezte, hogy munkássága során többet foglalkozott a szerb drámairodalom nagy darabjaival, de mindig foglalkoztatta a gondolat, hogy ezt a történetet színre vigye.

Gerold László a Színház című folyóiratban közölt kritikájában megjegyzi: "Katona József Bánk bánja esetében kezdettől fogva megkerülhetetlen a politika. Előadása - hogy Molnár Gál Pétert idézzem - »időről időre teleszívja magát a kor politikai nézeteivel«, ami lehetővé teszi, hogy a dráma koronként új arcát mutathassa. Urbán rendezése esetében ezt a haza megszerzésétől a haza elvesztésére való figyelmeztetésig húzódó ív hivatott megmutatni.

Ez már nem színház, ez maga a valóság, amiről az újvidéki Bánk bán szól hozzánk. A rendező eddigi munkái, elsősorban a Neoplanta alapján felismerhető, egyesek számára talán túl erős eszközök, bármennyire szokatlanok is olyan klasszikus szöveg esetében, mint Katona drámája, a céltudatosan választott játékmód által egységesítik a két szövegszférát, és megteremtik a politikai színházként ismert, jelenleg Szerbiában divatos formát. Ezt szolgálja az előadás látványvilága, beleértve a közönséget is magába foglaló játéktér tágítását, illetve a történelmit politikai pátoszra váltó harsány hang és a hol illusztráló, hol felfokozott gesztusok alkalmazását - fejti ki a kritikus.