- Hogy emlékszel vissza, hogy jött az az ötlet, hogy az egyetem elvégzése után együtt maradjatok, csináljatok előadásokat, aztán meg az, hogy három évvel később magatokról készítsetek produkciókat?

- Nehezen éltem meg a negyedik évet, hogy vége lesz, mert nagyon szerettem az osztályt. Arra emlékszem, hogy végigbőgtem a diplomaosztót, mert tudtam, hogy ilyen közeg soha sehol nem lesz nekem még egyszer. Jól álltak a csillagok, amikor minket összeválogattak. Abban, hogy valamilyen értelemben maradjunk együtt és tartsuk ezt meg, és mi lenne, ha időnként összejönnénk két-három hétig csinálni valamit - azt hiszem, ebben az ötletben vaskosan benne voltam.

- Örültél, amikor kihúztak?

- Nem, ennek senki nem örül. Egy év rettegés.

- Miután túl vagy rajta, az már felszabadultabb állapot? Amikor nem te vagy az alany, akkor megérted azt, akiről szól az előadás? Hogy viszonyulsz ehhez, így részt venni mások előadásában?

- Van már bennem egyfajta hátradőlés, bölcsesség: túl lehet ezt élni. Vannak prioritások az ember életében, de az nem fordulhat elő, ha ott tudok lenni, ne dolgozzak ugyanúgy, mert már megvoltam. Ez nem merül fel senkiben ebben a csapatban.

- Most is benne leszel, pedig várandós vagy.

- A hetedik hónapban leszek. Meglátjuk, hogy fog menni. Április végén teljesen abbahagytam az összes színházat, mert szerintem összeegyeztethetetlen ez az állapot a színészettel. Abban a pillanatban, hogy megtudtam, várandós vagyok, úgy éreztem, a színésznő szabadságra ment. De ez itt egy másik helyzet, majd lehet rajtam röhögni, hogy nem tudok megmozdulni, kicsit könnyítem a belső feszültségeket.

- Idén Száraz Dénes van terítéken. Ha egy mondatot kellene mondani róla, mi lenne az? Mi jut eszedbe elsőre róla?

- Hogy mennyire mást gondolnánk róla most, ha nem ebbe az osztályba kerül. Azért lesz érdekes az előadás, mert ő semmit nem érez abból, hogy „legendás Máté Gábor-osztály". Gyűlölt a főiskolára járni. Folyamatosan azt várta, hogy véget érjen, miközben nagyon szeretett minket. Nekem iszonyatos mázli, hogy Máté Gábor volt a tanárom, semmi pénzért nem adnám vissza, de ő szerintem nem mondaná ugyanezt. Van egy közösség, ami úgy éli meg, hogy ez volt a világ legjobb dolga és ebben a közösségben van egy valaki, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem így éltem meg. Erről fog szólni az előadás.