Színház

Középpontban a kérdés

2010.05.19. 08:00
Ajánlom
Tuvia Tenenbom, a New York-i Zsidó Színház művészeti vezetője nem szeret kérdésekre pontos választ adni. Tuvia Tenenbom a kérdéseket szereti.

A színházi rendező és újságíró Tel Avivban született, 30 éve él az Egyesült Államokban, és néha átruccan Kelet-Európába színházat csinálni. Hallgatott angol irodalmat, színdarabírást, színjátszást, újságírást és matematikát, folytatott rabbinikus tanulmányokat Jeruzsálemben és tanult a kereszténységről és az iszlámról is. A lengyel származású Tenenbom igen határozott képpel rendelkezik az őt körülvevő világról. Ha felteszünk neki egy kérdést, mintha egy gombot nyomnánk be: csak úgy árad az információ.

A New York-i Zsidó Színház (JTNY) alapító művészeti igazgatójaként Tenenbom fő tevékenységei közé tartozik a megbotránkoztatás, a szókimondás és a nézősereg elgondolkodtatása. Innen Budapestről nehéz elképzelni, hogy az igazán Nagy Alma mindössze egyetlen angol nyelvű zsidó színházzal rendelkezik, mikor nekünk két társulatunk is van: a Gólem Színház és az ex- Budapesti Zsidó Színház, a SALTO MOR(t)ALE.  Pedig valóban, az olasz Corriere della Sera által a "világ leginnovatívabb zsidó színházának" nevezett JTNY éppen újító és hagyományosnak semmiképpen sem nevezhető jellege miatt számít különlegesnek még New York Cityben is. Tenenbom újságíróként kezdett dolgozni 1981-ben, majd a színház megalapításakor abbahagyta politikai esszéinek és kulturális kritikáinak írását. Nemrég, 2006-ban kezdtek ismét megjeleni cikkei, melyeket a Die Zeit, a Corriere della Sera, a Jewish Post vagy például az Atlantic Times közöl.

Ezt a jellegzetes, szőke hajú, vastag szemüvegkeretes figurát nem nehéz észrevenni. Főleg, ha éppen két ablakban ülő színészt instruál szövegkönyvvel a kezében. A 2010 májusában a Tűzraktérben rendezett Művészettel a Diszkrimináció Ellen fesztiválra Tenenbom az Európa utolsó zsidója című darabját hozta el, hogy Budapestnek is megmutassa az ő színházát és ezzel szoros összefüggésben különleges gondolkodásmódját.

A májusi fesztivál kapcsán beszélgettünk a darabról, színházról és diszkriminációról.

Fidelio: Mitől lesz egy színház zsidó színház?

Tuvia Tenenbom: Nem hiszem, hogy a zsidóság egy nép, vagy egy vallás lenne, így ez semmiképpen sem a társulati tagok személyétől vagy az ő meggyőződéseiktől függ. A zsidóság számomra egy olyan kultúra, mely a kérdést helyezi előtérbe és a választ szinte már meg sem hallja.  Egy olyan gondolkodásmódról van szó, ahol központi fogalom a kétség. Ez az absztrakt gondolatiság jellemző a színházra is. Gondoljon csak bele, a zsidók istene még saját nevét sem árulta el. Igen furcsa az a kapcsolat Istennel, ahol a tejjel mézzel folyó Kánaánban még víz sincs. A zsidóság arra tanít, hogy gondolkodj a dobozon kívül - ez a legfontosabb. Nem az, hogy valaki betart-e bizonyos vallási szabályokat. A zsidó gondolkodásmód vitára nyitott, tízezer kérdést vár, nem tízezer választ.

Fidelio: Hogyan magyarázza színháza fő jelmondatát: "Merj másképpen gondolkodni."?

TT: Az amerikai zsidó színházakat általában a folklorisztikusság jellemzi. A sztori minden esetben szinte ugyanaz. Van egy okos zsidó fiú, aki a Bloomingdale's-nél dolgozik és van egy fogorvos apja. Egy szép napon beleszeret egy nem zsidó lányba, összeházasodnak és elmennek élni Miamiba. Laposnak tartom ezeket a darabokat, mind olyan mintha a Hegedűs a háztetőn alapmotívumait váltogatná. Kérdezzen csak meg egy átlagos amerikait a zsidókról, a Hegedűs a háztetőn egyik dallamát kezdi majd el dúdolni és ezzel körülbelül ki is merül minden tudása. Minket nem ez érdekel. Mi politikát viszünk a színpadra. Megszólaltatjuk a náci eszméket vagy éppen az arab világ gondolatait. Miért ölték meg a nácik a zsidókat? Csinálunk róla egy darabot.  Az aktuális problémákat felhelyezzük a színpadra.

Fidelio: Művészettel, színházzal el lehet érni valódi változást? Lehet tenni a diszkrimináció ellen?

TT: Úgy gondolom, ha az emberek színpadra emelve, hús-vér színészek által bemutatva látják a saját életükben jelenlévő komoly gondokat, az valódi hatással lehet rájuk. A társadalom elé tükröt kell helyezni. A budapesti bemutatón például valódi, a magyar közéletből kiemelt antiszemita szövegeket és jelmondatokat fogunk felhasználni, nem kitaláltakat. Hiába vannak sokan tisztában a problémákkal, ha eltaszítják maguktól a lehetőséget a valódi cselekvésre. Azt szeretném megmutatni, hogy a színpadon az antiszemita üzeneteket terjesztő figurák pontosan ugyanolyan emberek, mint a mi nézőink. Nem gondolatok, hanem személyek. Ugyanazon a nyelven beszélnek, megvan a maguk élete, szerelme, munkája, álma, satöbbi. A cél az, hogy a nézők később valóban megmozduljanak és tegyenek valamit. Hogy lássák, nem egy arctalan távoli problémáról van szó, hanem egy mindennapjaikat befolyásoló kérdésről.

Fidelio: Hogyan működik a JTNY, ha nem egy New York-i, hanem például egy európai előadásról van szó?

TT: Fontosnak tartom, hogy darabjaim mindig a helyi nyelven legyenek előadva, hiszen a színház mindenkihez kell, hogy szóljon. A szövegkönyv pedig gyakorlatilag mindenhol ugyanaz, hiszen hasonló problémákkal találkozhatunk Kelet-Európa különböző országaiban.  A helyi színházakhoz kikerül tehát az eredeti szöveg, amit vagy eljövök megrendezni, vagy csak instruálom a folyamatot. Ez egyszerűen az időbeosztásomtól függ.

Fidelio: A 2006-os bemutató  óta eltelt négy év alatt változott valamit az Európa utolsó zsidója?

TT: Nem igazán. A különbség inkább az európai és az amerikai előadások között van. Az amerikai közönség nem bírta a tragikus végkifejletet, úgyhogy beleírtam egy kis feloldást.

Fidelio: Van kedvenc mondata a darabból?

TT: Az utolsó megjegyzés: "Élj soká Európa" ("Long live Europe"). Minden így volt, így van és így is lesz. Csak rajtunk múlik, hogy változtatunk-e.

A darabot május 28-án, 29-én és 30-án 19:30-kor lehet megnézni a Tűzraktérben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.