Csáki Judit kritikus vezetésével 2013. május 31-én a Minden ötödik órában előadás után az Átrium Film-Színházban hallhatnak beszélgetést az érdeklődők Bozsik Yvette rendezővel, valamint a fellépő művészekkel, köztük Fullajtár Andreával és Rába Rolanddal.

Az előadás egyrészt a figyelemfelkeltés, másrészt a csend megtörésének céljával jött létre. Olyan témákról és történetekről szól, amelyekről mindenki hallott már, többen át is élték, de mégis azt érezzük, nem lehet róla beszélni - mintha egy másik világ rémálmai lennének. Pedig hétköznapi emberek, hétköznapi családok el nem mondott történetei.

"Különböző szemszögből járjuk körül a témát, szeretnénk megmutatni a bántalmazót, a bántalmazottat, a gyermekeket, a szakértőt. Valós történeteken alapul az előadás, de ezt naturális színházi eszközökkel nagyon nehéz bemutatni, és nem is biztos, hogy ez lenne a megfelelő mód. Nem magát a bántalmazást, hanem a körülötte lévő légkört: a félelmet, a fájdalmat, a gyanakvást, a szexualitást, a szeretet hiányát próbáljuk megmutatni, mégpedig a mozgás, a fények, a hanghatások és az absztrakt színházi eszközök segítségével" - számolt be a Fideliónak Bozsik Yvette. (Az interjút ide kattintva olvashatja tovább!)

2013. június 5-én és 7-én Kertész Imre Kaddis című művét nézhetik meg az érdeklődők a Jurányi Inkubátorházban. Az elődás után egyedülálló lehetőség nyílik arra, hogy egy közönségtalálkozó keretei között találkozzanak Jake Goodman színművésszel és Barbara Lanciers rendezővel New Yorkból. Az alkotókkal a Fidelio közölt interjút, melyben Jake Goodman elmondta: "Ez a könyv párbeszéd. Kertész Imre egyes szám első személyben beszél, közvetlenül az olvasóhoz - és szerintem mindketten tudtuk, hogy ha hűek akarunk maradni a történetéhez, akkor ugyanezt kell tennünk." (A teljes beszélgetést ide kattintva olvashatja!)

A Kaddis a rituálé, a veszteség és a kínzó belső konfliktusok egyfajta felfedező útja, melyben a sarokba szorított ember egy kudarcot vallott házasságban soha meg nem született gyermeke hiányát siratja - miután mantrája mindvégig az volt, hogy nem segíthet gyermeket olyan világra, ahol a holokauszthoz hasonló borzalom megtörténhet. A főszereplőt kísértő vágyakozásból és megbánásból a legékesszólóbb belső monológ alakul ki, amelyet a holokausztról valaha írtak.