- Amikor elvállaltad April szerepét Bernard Slade darabjában mennyire számított az, hogy a komédiázós énedet mutathatod meg?

- A két legfontosabb dolog az volt, hogy Bálint Andrással és Szervét Tiborral dolgozhatok. A Radnótiban kezdtem a pályámat, és Bálint Andrással azóta nem dolgoztam. Szervét Tiborral pedig még sosem játszottunk együtt, és az mindig egy kíváncsisággal teli várakozás, amikor az ember olyan színészkollégával találkozik, akit még csak "távolról" látott, és csak annyit tud róla, ami a színpadon keresztül lejön. A komédiázáson túl leginkább az izgatott ebben a darabban, hogy habár egy könnyed történetről van szó, mégis bőséggel lehet találni benne igaz és mély érzéseket és gondolatokat, amiket érzékenyen meg lehet fogalmazni, és ez klassz dolog.

- Valóban sok szálon futó, nagyon fontos, mély emberi kapcsolatot villant fel ez a komédia.  A valós életben ritkán látni olyan nőt például, mint a feleség, (Létay Dóra) aki ennyire intelligensen kezelné a szerzőpáros szellemi együttléteit, az írás és titkoltan bár, de nyilvánvalóan érezhető, egymás iránti szenvedélyüket.

- Igen, mert tulajdonképpen April és Jason (Tóth Ildikó és Szervét Tibor) között is egy szép barátság virágzik ki sok-sok huzavona után. Közben eszembe jutott Ibsen Nórájának egy sora... A címszereplő mondja, hogy vannak emberek, akiket szeretünk, és vannak emberek, akikkel szeretünk együtt lenni. Azt meg már én teszem hozzá, hogy közben ezek a dolgok mégsem olyan élesen elválaszthatóak, mivel az mindig izgalmas, hogy egy férfi és egy nő között hol húzódnak meg a barátságságnak, vagy/és a szerelemnek a határai. Valamint az is, hogy az évek során ezek mennyire tudnak változni bennünk és egymásban.

- Azért mosolyogtam az előbb, amikor Ibsent említetted, mert percekkel ezelőtt mondtam Szervét Tibornak, hogy ebben a darabban is szinte minden olyan fontos érzés, lélektani helyzet megvan, mint a Csehov darabokban, vagy Ibsennél, csak itt megvan az a könnyítés, hogy...

- ...nem úgy mennek tönkre az életek, vagyis nincs akkora keserűség és tragédia benne, mint Ibsenben és Csehovban, végül is ettől vígjáték, vagy komédia.

- ...de közben meg ne feledkezzünk meg arról, hogy ez egy első osztályú vígjáték.

- Amikor poénokra van lehetőség, azt maximálisan kihasználjuk, de azzal a szép komolysággal és laza jókedvvel, no meg komédiázós hangulatban, amivel végig tudjuk játszani ezt a történetet.

- Látván a próbán a kettősötöket Szervét Tiborral, nekem az jutott eszembe, hogy olyanok vagytok, mint a gyerekek a homokozóban, akik nagyon egymásra találtak, és összekacsintva, tökéletes egyetértésben tudnak együtt játszani...

- Szerintem is. Negyedik hete próbálunk, és úgy tűnik, hogy jó úton járunk. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy nekem nagyon fontos volt, hogy Tibivel milyen lesz a találkozás, és úgy érzem, abszolút egymásra találtunk, jól tudunk együtt dolgozni. A kellő komolysággal, pajkossággal, összekacsintással, ahogy mondtad, és ez jó, mert ez felszabadítja az embert. Már túljutottunk azon, hogy háromszor meggondoljuk, mit is mondhatunk egymásnak, és hogyan csináljuk, hanem szépen, lazán futnak ki az emberből a gondolatok is, meg a tettek is. Ez a jó munkahangulat az, ami előre visz.

- Ritkán láttam olyan próbát, ahol ekkora szabadságot élvez a színész. Egy-egy jelenetet "kalákában" találtok ki, a rendező elfogadja, sőt szabad kezet ad nektek...

- Szerintem ez a normális. Mire az olvasópróbán egy színdarab szövege odakerül a színészek elé, addigra a rendezőnek már komoly munkája van benne, és a tervezett képi világgal, hanggal, zenével és az írott anyaggal már egy szándékot és egy utat is kijelöl számukra. Mondjuk azt, hogy az a sárga út, amit ő szeretne a darab kapcsán bejárni.  Nem mehetünk a zöldön és nem léphetünk rá a pirosra, de hogy ezen a sárga úton hogyan megyünk végig, az a rendezőn is múlik. A saját elképzelésein túl kíváncsinak kell lennie arra, hogy a színészek mit gondolnak róla. Tehát a komolyan előkészített alapokra építve, közösen járják be a sárga utat. Egy irodalmi szöveg, egy darab attól válik különlegessé, hogy éppen az adott színész a saját karakterével és megjelenésével hogyan tudja képviselni az adott figurát, megtalálva a saját helyét és igazságát. Ebben persze vannak viták és egyet nem értések, de jó esetben ez közös megegyezés felé tud menni. Bálint András egy komoly színész, aki mindezt pontosan tudja, és kiválóan alkalmazza.

- Nekem az is tetszik, ahogyan a szöveg változik, ezek az egyébként nagyon erős, tudatos mondatsorok élettel telítődnek...

- Mire a példány hozzánk került, Bálint András és Radnai Annamária dramaturg heteket töltöttek el azzal, hogy mondhatóvá tegyék a szöveget. Ott, ahol túlbeszélt volt egy jelenet, ott a "felesleget" kiirtották belőle, vagy éppenséggel áthelyeztek mondatokat, mert úgy jobban épül egy-egy helyzet, párbeszéd.

- Az sem mellékes, hogy ez a darab szerelemgyerek, mert úgy látom, mindenkinek az, nem?!

- Rettenetesen élvezzük, persze! Nincs olyan nagy súly a vállunkon, mintha mondjuk Brecht Kaukázusi krétakörét próbálnánk, de minden kész és adott ahhoz, hogy ebből egy jó előadás szülessen.