Nemrég a Belvárosi Polgári Szalon vendége volt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. Az est során egyebek közt szóba került az egyetem helyzete is, amely kapcsán a rendező úgy fogalmazott, hogy úgy látta, az SZFE átgondoltan a központi bázisa volt annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak, és szerinte ott utánpótlást képeztek maguknak. „Elég csak megnézni a tüntetések résztvevőit, ahol a színházi és a filmes szakma ott van az élvonalban” – fogalmazott. Szerinte azért alakult ki később „hisztéria”, mert az ő utolsó bázisukat is elfoglalták. Az intézményben jelenleg zajló oktatás kapcsán azt mondta, akik onnan kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni.
„A diákok áthangolása nem egyszerű dolog” – tette hozzá.
A Vidnyánszky Attila által elmondottakra most közös levélben reagáltak az intézmény hallgatói, akik elutasították azt, hogy művészettel foglalkozó diákként politikai alapon bélyegezzék meg őket. A Színház Online-hoz eljuttatott levelükben azt írták: „Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások csak fokozzák a feszültséget, ami a színházi és filmes szakmában kialakult az elmúlt években.
Tanárainkkal szakmai munkát végzünk az óráinkon, ami nem azonos Vidnyánszky Attila és a vezetőségi tagok ideológiai alapú megnyilvánulásaival.”
Egyúttal legszögezték, hogy nem kívánnak részesei lenni semmiféle áthangolásnak. „Ami pedig a »másik gerincet« illeti, köztünk mindenki a saját gerincéből dolgozik, úgy, ahogy az intézmény legtöbb hallgatója tette az elmúlt 157 év során” – fogalmaztak, mondván, hogy az SZFE-re való beiratkozással nem ideológiai tábort választottak maguknak.
„Világnézettől és pártpolitikától független közösség vagyunk, amelyben mindenkinek helye van, aki filmmel vagy színházzal szeretne foglalkozni. Kíváncsiak vagyunk a világra, alkotni, tanulni, fejlődni szeretnénk, ezért éltünk egy lehetőséggel, amiből Magyarországon nincs sok” – írták. Egyúttal figyelmeztettek: ha hagynák, hogy a szélsőséges megnyilvánulások – érkezzenek is azok bármely politikai oldal felől – összeugrasszák, egymás ellen fordítsák őket,
az nemcsak nekik, hanem az egész szakma jövőjének árthat.
„Szeretnénk minél több nézőpontból rálátást kapni a színházi és a filmes világra, ezért fontos, hogy ne szélesítsük az árkokat, hanem temessük be azokat” – zárták levelüket, amelyet mintegy kilencven hallgató írt alá.
Frissítés:
Vidnyánszky Attila az Origónak elküldött levélben reagált a hallgatók által megfogalmazottakra. A rendező szerint a tőle idézett mondatokat kiragadták a szövegkörnyezetből, de még a félinformációkkal való tudósításokkal és félreértésekkel együtt is vállalja mondandója lényegét. Egyúttal elmondta,
örül az elhatárolódásnak mint polgári gesztusnak.
„Az, hogy ez a nyílt levél egyáltalán megszületett, tanúsítja, hogy a modellváltást követő erőfeszítéseink nem hiábavalóak: jó úton járunk egy szabad légkörű egyetem kialakításában és fejlesztésében, ahol minden egyetemi polgár szorongás nélkül formálhat véleményt” – jelentette ki.
A kuratóriumi elnök azonban feltette a kérdést: vajon korábban miért nem tapasztalhattunk hasonlóan markáns tiltakozásokat? „Miért nem hallottunk aláírásokról, petíciókról, tiltakozásokról egy olyan intézmény esetében, amelyet – a modellváltást többször bíráló – Schilling Árpád úgy jellemzett, hogy »a bűn beleivódott a falakba«, vagy amelyet az átalakítással szemben ugyancsak kritikus Bodó Viktor korábban egy kuplerájhoz hasonlított.”
Meglátása szerint szükséges volt nemcsak infrastrukturális, hanem szellemi értelemben is a modellváltás,
amelynek célja, hogy szabad, felelősségteljes, önálló polgárokat neveljenek, hogy a hallgatóknak ne kelljen igazodniuk semmilyen vélt elváráshoz, illetve hogy minden vélemény napvilágra kerülhessen. Ez azonban szerinte Magyarországon áthangolást igényel, „mert az elmúlt harminc-hetven év nem erre nevelt bennünket. Aki szerint ez illúzió, nézze meg az általam vezetett nemzeti színházat, ahol a társulati tagok megtehetik, hogy tiltakoznak az igazgatójuk egyes lépései ellen.”
Példaként a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót említette, amely meglátása szerint sokszínű előadásaival ritkaság Nyugat-Európában.
„A saját világnézetem önhordozó erejében hiszek,
vagyis nem arra törekszem, hogy az uralkodó legyen minden magyar és nemzetközi intézményben, hanem arra, hogy egyáltalán megjelenhessen az eszmék nagy kortárs zűrzavarában. A modellváltás által előidézett nyitás csupán ennyit tesz: mi is jelen szeretnénk lenni sajátosan magyar, zsidó-keresztény világképünkkel” – fogalmazott. Egyúttal hozzátette, a hallgatók elhatárolódása a félreértések ellenére is szerinte annak a jele, az általa képviselni kívánt új szellemiség beköltözött a színházba.
Fejléckép: Színház- és Filmművészeti Egyetem (Fotó/Forrás: A Színház- és Filmművészeti Egyetem Facebook-oldala)
hírlevél
