Karsai a beszéd közlése előtt röviden felidézi az elmúlt időszakot. „Néha szeretnék úgy emlékezni ezekre a percekre, hogy kicsit azért zavarban is volt” – írja az eset körülményeiről és Rátóti Zoltánról, aki úgy adta át a felmondást, hogy nem fűzött indoklást a menesztéshez. A professzor hozzáteszi, hogy a később adott reakciókból ítélve úgy véli, a probléma az lehetett, hogy nem jelent meg az új szenátus ülésein, ez pedig a módosított Szervezeti és Működési Rend (SZMR) szerint hivatali kötelessége lett volna.
A bejegyzés szerint Karsai jelezte a kancellár felé, hogy nem szeretne egy olyan bizottságban ülni, melynek összetételével döntő részben nem ért egyet, aki azt javasolta, hogy menjen el a 2021 szeptemberében esedékes ülésre, és kérje az SZMR módosítását.
„Az elmúlt évtizedek során soha nem írtam le tervezett beszédeimet. Végiggondoltam, aztán elmondtam, amit akartam a különböző fórumokon, s természetesen így tettem több egyetem szenátusában is” – tér rá Karsai a beszédre, melyet nem mondhatott el teljes terjedelmében, ugyanis az akkori megbízott rektor, Novák Emil elvette tőle a szót, és kikapcsolta a mikrofonját azzal az indokkal, hogy sértegeti a szenátus tagjait. Ez Karsainak állítása szerint nem volt szándékában, és újraolvasva is igaznak tartja minden szavát.
A teljes egészében el nem hangzott felszólalásban a professzor hangsúlyozza, hogy a szenátusi tagságáról azért mondott le, mert nem kívánt többet a testület döntéseiben szerepet vállalni, valamint úgy gondolja, hogy az új SZMR megfosztotta az intézmény demokratikusan megválasztott szenátusát a legfontosabb jogosítványaitól. Ennek ellenére hiányzóként tüntették fel egy ülésen, amely ellen fel is szólalt, és levélben kérte a kancellárt, hogy a Doktori Iskola képviseletét delegálás útján oldják meg. A kancellár a szenátus előtti módosítási javaslat megvitatását szorgalmazta.
„Hogy a helyzet teljesen világos legyen: én mindaddig szeretném a Doktori Iskolát vezetni, ameddig a fokozatszerzéshez hozzá nem segítettem azokat a doktoranduszokat, akiket a vezetésemmel működő DI-ba felvettünk.
Ezért azt kérem ettől a testülettől, hogy akként módosítsa az SZMR-t, hogy engem mint DI vezetőjét – s ha lehet, ez vonatkozzék a jövőben a DI vezetőjére általában is – mentsen fel a jelenleg érvényben lévő, »átruházhatatlan szenátusi tagság« kötelezettsége alól, s olyan megfogalmazással éljen e tárgyban, amely lehetővé teszi, hogy a DI vezetése dönthessen minden alkalommal, hogy kit delegál a szenátus üléseire” – olvasható a beszédben.
A felszólalás második felében Karsai György kritikával illeti az egyetemi modellváltást is, mondván, az SZFE-t alapítványba kényszerítő törvény egy immorális törvény volt szerinte, amellyel felszámolták egy több mint másfél évszázada működő, patinás intézmény értékeit. Kitér a szenátus tagjaira is, akik közül csak néhányakat ismer.
„Költői kérdés lenne azzal fordulni Önökhöz, hogy ki, mennyi időt tanított Önök közül eddig az SZFE-n. Tehát inkább így teszem fel a kérdést: ismerik ezt az egyetemet, amelynek legfőbb, döntéshozó testületében ülnek?” – A professzor maga válaszolja meg a kérdést: „nem ismerik, nem is ismerhetik az egyetemünket” – mondja, később pedig arra is kitér, hogy milyen szaktekintélyek helyére ültek be a szenátus tagjai.
Karsai zárszóként Cserhalmi György MMA-székfoglalóját idézi: „Ez egy rossz út rossz állomása, amely nem csak a jövőnkre hoz szégyent, hanem a múltunkra is, a jelent pedig elviselhetetlenné teszi.”
Fejléckép: Karsai György (forrás: Színház- és Filmművészeti Egyetem)
hírlevél
