A barbárok Róma kapui előtt: aki teheti, menekül, akiben van még bátorság, küzd, csak a császár nyújtózik el egykedvűen nyugágyán, és várja végzetét Odoaker, a germánok fejedelme személyében. Dürrenmatt drámáját most Polgár Csaba rendezte meg a Budaörsi Latinovits Színházban a HOPPart Társulattal karöltve. A 7óra7 kritikusa szerint az előadásnak még érnie kell, hogy a számos ötlet egységes képbe rendeződjön, de jó úton halad efelé. Hogy milyen Lukáts Andor Romulus szerepében, hogyan sikerül összehangolni a legkülönbözőbb kőszínházi és alternatív helyekről érkezett színészek munkáját, és hogy mit keresnek tyúkok a színpadon, megtudható a kritikából.

A nagy Romulus - Lukáts Andor, Bregyán Péter (Fotó/Forrás: Toldy Miklós)

A Párnaember egy brutális történet, amelyet írója azzal a szándékkal írt meg, hogy olyan rémséges legyen, mint a Piroska és a Farkas. A brutalitás mellett viszont kemény fekete humor, mély karakterek, és fordulatos cselekmény is jellemzi. Hogy a dús alapanyagból mit tudott kihozni Szikszai Rémusz a Radnóti Színházban, a 7óra7 szerzője csak sorolni tudja: részletesen kidolgozott karakterek, ütős poénok, bábok, groteszk betétek és mély drámaiság. De hogy ez mégis miért nem működik így együtt, azt megtudhatják Soós András kritikájából.

A párnaember - Pál András, Rusznák András (Fotó/Forrás: Toldy Miklós)

Dicsuk Dániel viszonylag megértően kezelte kritikájában a Vígszínházban bemutatott kortárs angol színművet, hiszen az előadás fő témája a környezetvédelem. Értékelte és elismerte a Vígszínház bátor vállalását, miszerint a mondanivalója miatt választottak ki egy attól elvonatkoztatva középszerű színdarabot, ugyanakkor véleménye szerint éppen emiatt az előadás csak félig-meddig képes hatásosan átadni az üzenetét. Meglátása szerint a társulat hozza a kötelezőt, és Eszenyi Enikő sok vetítést és színpadi zenélést felsorakoztató rendezése is passzol a darabhoz. A teljes kritika itt olvasható.

Földrengés Londonban - Lengyel Tamás, Járó Zsuzsa (Fotó/Forrás: Toldy Miklós)

Mit tegyen a rajongó, ha hőse valami újba fog? Elmegy, és megnézi, hogy aztán párás tekintettel mondogathassa hazafelé, hogy ez a nyughatatlan csillag, lám, ismét bizonyította, mennyire megérdemel mindennemű rajongást. A 7óra7 szerzője hasonló hangulatban érkezett Lovasi András Semmi konferencia című produkciójára: a magyar alternatív zenei élet csillagának koncertszínházas nyitására már a megújulás legfőbb elismerését, „magyar Stinget” kiáltott... Utólag kiderült, hogy ez némileg elhamarkodott volt. Hogy miért, azt elolvashatják Soós András kritikájából.

Semmi konferencia - Leskovics Gábor, Lovasi András (Fotó/Forrás: Dudás Ernő)

A Madách Színház egy újabb Broadway-musicalt mutatott be magas színvonalon Szirtes Tamás rendezésében – és bár A nyomorultak különlegesen látványos formában elevenedik meg a szemünk előtt (sőt a londoni eredeti változatnál is sikeresebb az itthoni előadás), három óra alatt nem derül ki az, hogy az alkotók miért tartották fontosnak újból elővenni és színpadra állítani ezt a remekművet. Schönberg csodás dalait méltó hangok szólaltatják meg, kritikusunk azonban hiányolta azokat az egyéniségeket és nagy színészi pillanatokat, amelyek révén A nyomorultak még komplexebb előadás lehetett volna, így azonban „A nyomorultak nem több, mint egy méltán világhírű darab profin és látványosan megvalósított felújítása” – írja kritikájában Dicsuk Dániel.

A nyomorultak - Sándor Péter (középen) (Fotó/Forrás: Madách színház)