„Szárnyára vesz majd a hírnév” – énekli a negyedéves színészosztály, akik Csehov Sirályát mutatták be a Színművészeti aulájában, Zsótér Sándor rendezésében. Az üres és lélektelen emberi viszonyok pazarul elevenednek meg a fiatal színészek előadásában, Zsótér pedig meglepetésről meglepetésre terel bennünket a tragikus végkifejlet felé. kiss csaba bé teljes kritikája itt olvasható.
Galambos Péter nagyot vállalt a Szeszélyes nyárral. Van itt minden: vízben tapicskoló színészek, akrobata mutatványok, Holdra szálló űrhajós, Yoda mester. Így próbál meg Vladislav Vančura műve apropóján számot vetni az elmúlt negyven év történéseivel, reményeivel és illúzióival. Hogy mindebből mi sikerül neki, az egy másik kérdés. Hajnal Márton teljes írása itt érhető el.
Nem lesz házi asszony, nem lesz kétségbeesett, nem vágyódik az exe után, nem mosogat, nem nyomul rá a férfiakra, nem vágyik gyerekre. Mindezek becsülendő elhatározások, de mennyiben komolyan vehetőek és tartósak, ha egy mélyponton lévő, kapuzárási pánikban szenvedő nő fogadja meg őket? A Jean-Marie Chevret drámájából készített előadás tartalmi szinten izgalmas kérdéseket vet fel, és elsősorban a színészeken áll vagy bukik a végeredmény. Az előadásról ugyancsak Hajnal Márton írt kritikát a 7óra7-en, ami innen érhető el.
Fehér Ferenc különleges alkotó, aki saját nyelvjárásban beszéli a kortárs táncot - és ebben a sajátos dialektusban, önmaga megmutatásán keresztül tesz fel gyakran arcpirító és lényegi kérdéseket. Ebben az esetben két alkotótársat (Szitás Balázs és Czap Gábor) is behívott ebbe a mozgásos nyelvjátékba. Egyedi és érzékletes módon mutatják meg nekünk a zombiság mozgó és állóképeit – a kérdés az, hogy miért. És hogy nekünk nézőknek mi közünk mindehhez? Török Ákos kritikája itt olvasható teljes terjedelemben.