Kulcsár Viktória: A FÜGE egyrészt produkciós szervezet, olyan emberek csoportja, akik évek óta produkciós társulatokkal foglalkoznak, és előadásokat hoznak létre; másrészt ernyőszervezet, amely független színházi társulatokat is összefog és támogat. Ez eleve kétféle feladatot jelent. Előbbinél teljes produkciós levezénylésre van szükség, utóbbinál inkább segítőként vagyunk jelen, attól függően, hogy a társulatnak éppen mire van igénye: például promóció. Van, amikor csak lebonyolítjuk a szerződéseket, a pénzügyi dolgokat, kifizetéseket, de a rendező vagy a társulat kezében van az egész létrehozási folyamat. De van, amikor, mindent magunkra kell vállalni az anyagbeszerzéstől a súgásig, mert egyáltalán nincs háttér stáb a rendező mögött. De hát, az egész független szektornak éppen ez a sajátossága, hogy mindenkinek több munkaköre van, gyakorlatilag mindenki mindenes. Kevés pénzből kell nagy dolgokat csinálni, így mindenkire több feladat hárul, és mindenkinek nagyobb a felelőssége is. Ha megszületik egy előadás ötlete, akkor megkeressük a befogadó helyszínt, letárgyaljuk a feltételeket, kitaláljuk, hogy hogyan lehet rentábilis az előadás, milyen jegyárakkal érdemes dolgozni, hány előadást érdemes tartani egy hónapban... Ebben azért már mindannyiunknak több éves gyakorlatunk van. És aztán ezeken túl az adminisztrációtól, a pályázatok írásán a szponzori támogatásokon át a promócióig minden a mi feladatunk.

Fidelio: Ha mondjuk van egy ötletem, és ezzel megkereslek, akkor mi történik?

KV: Első körben minden alkotóval leülünk beszélgetni. Általában elég hamar kiderül, hogy ki mennyire veszi magát komolyan. Az első teszt, hogy megkérem, másnapra küldjön egy rövid leírást a projektről. És ha a levél sem másnap, sem a jövő héten nem érkezik, akkor nem nagyon érdemes belefogni. Ha viszont már aznap jön egy összeszedett anyag, akkor abból rögtön látom, hogy tényleg akarják, így én is szívesebben teszek mögé energiákat.

F: Pályázatokból működtök?

KV: Gyakorlatilag igen. Az volt a cél, hogy a társulatokat tehermentesítsük. Ebben az évadban ez sikerült is, egy TÁMOP pályázatnak köszönhetően. A produkciók hátterének forrása elsősorban az NKA és egyéb szponzori támogatások. A Fővárosnál is volt színházi célú támogatás, de idén sajnos úgy tűnik nem lesz. Ernyőszervezet lévén az komolyan megnehezíti a munkánkat, hogy bizonyos pályázati felhívásokra egy szervezet egyetlen produkcióra adhat be pályázatot. Remélem, ha tapasztalják a szakmai döntéshozók, hogy elindult egy strukturális változás a független területen, hogy a befogadóhelyeken kívül megjelentek a hozzánk hasonló produkciós „gyűjtő" szervezetek, akkor erre is kitalálnak egy kedvezőbb megoldást. Mert így nehezen nem tudom eldönteni, hogy melyik ujjamba harapjak. Fontos, hogy mi az állami pénzeken túl az üzleti partnereket szeretnénk minél jobban bevonni ennek a területnek a támogatási rendszerébe. Nagy álmom létrehozni egy valóban független alapot. Persze kulturális terület lévén lehetetlen teljesen leválni az önkormányzatokról és az államról, de fontosnak tartom, hogy támogatókat, üzleti partnereket találjunk. Ha talpon akarunk maradni, muszáj mindig új és új lábakat találni, ha folyamatosan törik ki alólunk a meglévőket. Nagy öröm számunkra, hogy a MasterCard már második éve a Fügén keresztül támogatja a független színházi produkciókat. Remélem, hogy ez példamutató lehet mindenki számára.

F: Az elmúlt nyolc hónapban hány produkción dolgoztatok?

KV: Ezt nehéz pontosan megmondani, mert sok előadásban produkciós partnerként vettünk csak részt (például KOMA, HOPPart előadások), de vannak teljes egészében „saját gyermekeink" is, ilyen például a Paravarieté Tasnádi István rendezésében a Szikrában. Most májusban is újabb bemutatónk volt Kárpáti Péterrel a Fogasházban. Az elindulásunk a vártnál is gyorsabb és sokszínűbb lett, nagy az ilyen irányú kereslet és igény, mert egyre nehezebb helyzetben vannak a független társulatok és alkotók. A FÜGE - ahogy a neve is fémjelzi - az együttműködésre, összefogásra épül. Hogy ebben a nehéz helyzetben is megtaláljuk a közös hangot. És érezhető legyen, hogy itt összetartás van, és nem széthúzás. Arra most a legkevésbé van szükség.

F: Májustól a Bálint Házban is játszotok, ami nem egy bevett színházi helyszín. Ez hogyan jött?

KV: Szerettek volna nyitni a függetlenek felé, így megkerestek minket. Velünk összedolgozniuk egyszerűbb, mint társulatonként külön-külön, másrészt a szakmai tanácsainkat is figyelembe vették. Olyan előadásokat válogattunk a tér miatt, amelyek mobilak és szcenikailag nem bonyolultak.

F: Lassan vége az évadnak. Mik a legfőbb tapasztalataitok?

KV: Amikor elindultunk, sok mindent gondoltunk, hogy majd miket csinálunk, de minden hónapról hónapra változik. Ebben az évadban több kiemelt projekt jobban lekötötte az energiánkat, ilyen például a TÁMOP pályázat mellett a Tantermi Színházi Projekt, amire szeptemberben még nem számítottunk, de nagyon örülünk, hogy ennek a hiánypótló kezdeményezésnek lebonyolítói lehetünk. Fontosnak tartom, hogy érzékenyen reagáljunk a változásokra. Nyolc hónap nagyon kevés arra, hogy kitaláljunk és tökéletesítsünk egy még nem létező struktúrát. Mindenből lehet tanulni, és minden tapasztalatot igyekszünk beépíteni a munkánkba.