Kulka János 2016 áprilisában kapott stroke-ot, ami után életmentő műtétet hajtottak végre rajta. A színész állapota, jó fizikumának köszönhetően, az ilyenkor általában megszokottnál gyorsabban javult, felépülését gyerekkori gyógytornász barátja mellett Varga Sarolta klinikai logopédus segíti a kezdetektől.
A szakemberrel és afáziás (beszédzavaros) páciensével a Klubrádió Ötös című műsorának július 25-i adásában beszélgetett Falusi Mariann és Lang Györgyi. A két műsorvezető régi barátjukként üdvözölte a színművészt, aki gyógyulása idején csak ritkán vállal szereplést, színpadi szerepeitől teljesen megvált (nemrégiben a Katonában is felmondott), csak filmes munkákra mond igent – Ujj Mészáros Károly X. című skandináv krimijének bemutatója idén várható.
„Jánost mindenki ismeri és szereti, és szakmájából fakadóan különösen érintett” – mondta el Varga Sarolta annak kapcsán, hogy az agyvérzés következtében gyakran sérülhet a beszédközpont is. Kulka Jánosnál blokkolódott a beszédhez szükséges légzés, így teljes beszédképtelenség állt fenn nála, amit a szakember indirekt módon, énekléssel igyekezett feloldani.
Számomra is katartikus élmény volt, hogy intenzíven ott feküdt egy beteg, aki a Nagy utazást énekelte.
A színművészhez egy héten háromszor járt be logopédusa a kórházba. „Saci nagyon kedves volt” – tette hozzá Kulka János, aki ösztönösen kezdte énekelni neki a Halleluját és a Nagy utazást, amire a logopédus bravózott neki.
Azóta már zeneterápiás csoport is alakult, amelynek foglalkozásain Kulka János is rendszeresen részt vesz. „Empatikusnak kell lenni. Nem elvárásaim vannak, hanem hogy a blokkokat oldjam” – tette hozzá a szakember, aki azt is fontosnak vélte hangsúlyozni, hogy az afáziás betegeknél nem áll fenn mentális jellegű probléma, csupán verbálisan blokkoltak és nem értenek meg mindent a mondatok tartalmából – hasonlóan, mint egy idegen nyelv esetében. Ettől az afáziás ember „borzasztóan kiszolgáltatott. Minden itt van a fejében, és nem tudja elmondani. És leírni sem tudja.”
Szorongástól van
– vetette közbe a színművész, akitől Lang Györgyi az iránt is érdeklődött, idegesíti-e, amikor előre kimondják helyette a szavakat. „Nem” – válaszolta a színművész, hozzátéve, a körülötte lévők általában „csak hallgatnak némán. Zavarban vannak.”
Varga Sarolta szerint a baj ott van, hogy a beteg a deficitet érzi, a beszédhiányt, amivel küszködik, nem pedig azt, ameddig már eljutott. „Megviseli az embereket, sokaknál van szuicid gondolat is. Olyan helyzetbe kerülnek a betegek, ami egy másik dimenzió. Mindent tudok, ugyanott vagyok, ahol voltam, de nem vagy csak részben értem meg, amit mondanak. Nem tudom elmondani, hogy mi a bajom.”
Falusi Mariann felidézte, hogy amikor sms-t írtak Kulka Jánosnak a hogyléte felől érdeklődve, a színművész eleinte csak virágot vagy szívecskét küldött válaszul, ám most már szavakkal válaszol. „Megnyugodtam, megvilágosodtam. Nyugodt vagyok” – jegyezte meg Kulka János, aki a beszéd gyakorlása mellett tud már újra írni, olvasni is. „Ami nagyon jól megy neki, az az országos kártya, amikor egy ország vagy földrész jellegzetességeit látja egy kártyán, utána vissza kell mondania, mik voltak rajta” – mesélte a logopédus.
Arra a kérdésre, hogyan viszonyuljon a környezet az afáziás emberekhez, hogyan tudnák őket segíteni, a szakember elmondta: „Nem hangosabban kell beszélni, hanem lassabban és összeszedettebben. És ki kell várni, hogy nyugodtan elmondhassa. A beteg ne érezze azt, hogy neki most mondania kell. Ha abbahagyja az sem baj, az a fontos, hogy beszéljen. Minden jó, amit mond.”

hírlevél












