A kiindulópont önmagában elég abszurd ahhoz, hogy komolyan vegyük.
Az égben nincs nyugalom, amíg Csepelen a Rózsakertben lecsókolbászt tesznek a Jókai-bablevesbe.
Az Úr ezért három angyalt küld a földre, hogy intézkedjenek, és vigyenek magukkal egy titokzatos dobozt is. Ebből a mennyei adminisztrációból indul Németh Gábor története, amelyben apák, fiúk és lányok sorsa gubancolódik össze, miközben a transzcendens küldetés hamar földi ügyekbe botlik: vágyakba, sértettségekbe, kimondatlan mondatokba, családi beidegződésekbe.
Részlet a Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című előadásból (Fotó/Forrás: Horváth Máté / Városmajori Szabadtéri Színpad)
Biró Zsombor Aurél világa látszólag földközelibb: vasárnapi meccsnézés, kolbász, sör, családi együttlét, férfias rítusok. Csakhogy a stadionzaj, a bíró szidása és az evés-ivás mögött olyan feszültségek dolgoznak, amelyeket egy idő után már nem lehet elhallgatni. Milyen fiút szeretne látni az apa? Milyen apát tud elfogadni a fiú? Mit kezdünk azzal, ha a másik életéről alkotott képünk makacsul ellenáll a valóságnak? Az előadás hagyja, hogy a mulatságos helyzetekből egyszer csak kínos felismerések nőjenek ki.
A két egyfelvonásos találkozása azért ígér izgalmas estét, mert a generációs ellentét jól működő színházi alaphelyzetet teremt.
A szülők és gyerekek gyakran ugyanazokat a szavakat használják, mégis más mondatokban élnek.
A szeretet jelen van, csak nem mindig találják hozzá a megfelelő nyelvet. A ragaszkodás sokszor számonkérésnek hangzik, az önvédelem sértésnek, a hallgatás pedig békének álcázott távolságnak. Keresztes Tamás rendezése ebből a kényes anyagból épít egy olyan előadást, amelyben az abszurd humor és a családi komédia egyszerre érvényesül.
Részlet a Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című előadásból (Fotó/Forrás: Horváth Máté / Városmajori Szabadtéri Színpad)
És ha ez még mind nem lenne elég, ott a pompás szereposztás: Mucsi Zoltán színpadi jelenléte mindig különleges feszültséget teremt – elég egy félhang, egy nézés, egy félrecsúszó hangsúly, és a néző egyszerre nevet és feszeng. Olasz Renátó érzékeny, gyors ritmusú játéka más energiákat mozgósít: benne a sérülékenység és a dac, a zavartság és a provokáció könnyen vált irányt. Kádár Kinga olyan figurákat teremt, akik felborítják a kényelmes családi szereposztást. Thuróczy Szabolcs hangja a Jóistenként és Gyulaként ironikus réteggel fűszerezi az estét.
A mennyei abszurd és a családi realitás ütközése a Városmajorban megfelelő közegre találhat.
A szabadtéri este felszabadítja az előadás nyers humorát: a csepeli büfé, a vasárnapi meccsnézés, az angyalok küldetése és a családi zavarok egyszerre kikerülnek a négy fal közül.
A néző pedig könnyen azon kaphatja magát, hogy a legképtelenebb helyzetekben is saját családi mondataira ismer. A Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma azoknak való, akik szeretik, ha a színház nevetve piszkálja meg a legkényesebb pontokat. Aki pedig azt hiszi, hogy egy bablevesből, egy kolbászból vagy egy kullancsból nem válhat sorsfordító ügy, július 24-én a Városmajorban kénytelen lesz újragondolni ezt a feltevését.
További részletek az előadásról itt érhetők el. >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Részlet a Mindent bele, avagy a lelkek nyugalma című előadásból (fotó/forrás: Horváth Máté / Városmajori Szabadtéri Színpad)
hírlevél
