A színház az elsők között állt talpra a járványsújtotta szezont követően. Hogy élte meg ezt az évadot ön, a színház vezetőjeként?

Nagy szükség volt a nyitásra, hogy a színház munkát tudjon adni a művészeknek. Azoknak a kőszínházaknak és koncerttermeknek, ahol a pandémia miatt a szezon elmaradt vagy csak megszakításokkal működött, megváltás volt, hogy újra közönség előtt játszhatnak. A művészek, akik hozzánk érkeztek bemutatóikkal, valósággal fellélegeztek, hogy végre nem a kamerának vagy az üres nézőtérnek kell játszani, hanem itt kint, a szabad levegőn – a szabad levegő az elmúlt időszak fényében különös jelentőséggel bír –, csodálatos környezetben léphettek fel.

Hiszen az előadóművészet lényege, hogy a művész egymagában nem tud azzá válni: akkor születik meg igazán a csoda, ha van befogadó is.

Mit gondol, mi teszi egyedivé az intézményt mint szabadtéri koncerthelyszínt?

A színház 500 négyzetméteres színpada, 3000 székkel ellátott aréna-jellegű nézőtere és felújított, 3-400 főt fogadni képes backstage-részlege mellett két nagy raktárépület, próbaterem is tartozik hozzánk, amelyekben tárolni lehet mindazokat az eszközöket, amelyek a színház bemutatói számára készültek. Ez lehetővé teszi, hogy az intézményre ne csak változatos műfajok nagyprodukcióinak alkalmi játszóhelyeként, hanem négy hónapos hosszú szezonon át üzemelő, saját produkciókat is kiállító nyári színházként tekintsünk.

Margitszigeti Színház (Fotó/Forrás: Margitszigeti Színház)

Ez nálunk abszolút adott: színházi hajójáratunkkal jóval korábban meg lehet érkezni, kellemes a közönségfogadó terünk, megtekinthető a műemlék Víztorony, amely egyben kilátó és kiállítótér. El lehet tölteni akár több órát, meg lehet vacsorázni az előadás előtt. Számos olyan közönségbarát programot szervezünk, amelyek, túl azon, hogy a közönség és a színház közötti kapcsolatot erősítik, némi edukatív jelleggel is bírnak. Mindez arra is szolgál, hogy magunkhoz szoktassuk a publikumot, és úgy vélem, ez sikerült: számos visszatérő vendégünk van, akik egy szezonban többször is eljönnek

Milyen visszajelzések érkeznek a művészektől?

Most nyáron nálunk mutatták be a Béres Attila rendezte Kabarét, ezután került be a Vígszínházba az előadás. Kern András azt mondta nekem: „Teodóra, én voltam az, aki mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy kijöjjünk a Margitszigetre a Vígszínház csodálatos, zárt teréből, de meg kell mondanom, hogy még életemben nem éreztem magam ilyen jól!” És nem ő az egyetlen, gyakran mondják a művészek, hogy pozitív a színház kisugárzása. Mindenki egy picit jobban érzi magát és jobban teljesít itt.

És bizony én is éreztem már magam nagyon rosszul színpadon: komolyan meg kellett erőltetnem magam, hogy a maximumot hozhassam ki magamból. Ugyanakkor akadt olyan környezet is, ahol úgy éreztem, mintha lebegnék a föld felett, és minden csodálatosan működött. A művészek számára rendkívül fontos, hogy ne erőszakkal kelljen kihozni magukból a mondanivalót.

Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója és művészeti vezetője (Fotó/Forrás: MSZSZ / Nagy Zoltán / Margitszigeti Színház)

Mi zajlik a kulisszák mögött most, a hideg hónapokban? Téli álom vagy lázas készülődés?

Abszolút nincs téli álom! Az említett próbatermeket év közben is használni tudjuk; jelenleg is zajlanak a Vígszínház egy, nálunk készülő produkciójának próbái. Emellett november 16-án elindult az ajándékkártya-kampányunk. Mivel a 30.000 forint értékű kártyát 20.000 forintért lehet megvásárolni,

A kártyatulajdonos VIP-kapcsolatba kerül a színházzal: elsőként értesülhet a számára fontos információkról, az összeg levásárlását követően pedig a kártya kedvezménykártyává alakul át, és vonalkódjával minden vásárlásra 20 százalék kedvezmény érvényesíthető a szezon végéig. Használója kedvezményesen vehet részt az előadást megelőző kulisszajáró backstage-látogatáson, rendelhet welcome drinket, foglalhat asztalt és vacsorázhat. Nem állítom, hogy mindezt önzetlenül tesszük, hiszen érezni az elővásárláson a járvány hatását, és fontos, hogy ebben a helyzetben érezzük a közönség szeretetét. A kártyát tavaly hatalmas érdeklődés övezte; korábban is létezett már, de az elmúlt évben a tervezett készlet pillanatok alatt elfogyott. Ezért bővítettük idén új szolgáltatásokkal a konstrukciót.

Ha jól tudom, már tervezik a következő évadot.

Hogyne, hiszen akkor van értelme az ajándékkártya megjelentetésének, ha tudni lehet, hogy milyen tartalom van mögötte, mert legalább részben már látható a következő évad programja. Maria Agresta vendégszereplése, Aida Garifullina önálló gálaestje, a Béjart Ballet Lausanne világpremierje, Puccini Toscájának bemutatója, a Kőszívű – A Baradlay-legenda musical ősbemutatója a Puskás művészeinek közreműködésével, a Pink Martini, a Cotton Club Singers eredeti öt tagjának Abba Jazz Show műsora – csak néhány példa a következő évad programjából. Már májusban kinyitunk, ahogy 2021-ben is tettük, mert óriási az érdeklődés mind a hazai kőszínházak, mind a szakma külföldi képviselőinek részéről; megtisztelőnek találom, hogy láthatóak vagyunk a külföldi szcéna számára is.

Pink Martini (Fotó/Forrás: Chris Hornbecker / Margitszigeti Színház)

Ön szó szerint kívül-belül ismeri a színpadot: balett-táncosként éppen a napokban ünnepli színpadon állásának 50 éves jubileumát. Mit tanítottak önnek a táncos évtizedek?

Mind az élsport, mind a klasszikus balett hasznos dolgokat tanít, ahogy bármely más olyan szakma, amely a fizikai és a mentális kapacitást egyaránt igénybe véve szinte az emberi teljesítőképesség fölötti produkciót kíván meg.

A színpadon aztán az ember átadja az éveken át tanult szépséget a közönségnek – és ott nincs hazugság, ott minden igaz, ami megtörténik. És hol máshol kerestem volna munkát a táncos éveket követően művészeti menedzserként is, mint az Operaházban, ahová gyerekkorom és felnőttkorom összes élménye köt? Minden mindenhez kapcsolódik az életemben, semmi nem különálló vagy más gyökérből származó, hanem ugyanannak a flow-nak a része. Az élet egyetlen nagy virtuális építmény, amelyben a feladatok és kihívások egymásra épülnek.

Bán Teodóra a Tannhäuserben (1990) (Fotó/Forrás: A Magyar Állami Operaház archivuma / Margitszigeti Színház)

Segíti önt színházigazgatói munkájában az, hogy első kézből tudja, milyen kilépni a reflektorfénybe?

Igen, hiszen ezáltal érzékenyen reagálok arra, hogy a hozzám érkező művészeknek megteremtsem azt a mentális és fizikai környezetet, amelyben ők kényelmesen érzik magukat és a legjobbat tudják nyújtani.

Támogatott tartalom.