Színház

Lakásszínház a panelszobákban

2014.12.15. 11:30
Ajánlom
Közösségi színházi előadást rendezett a KOMA Színház befogadó városrészében, a XV. kerületben. A produkciót "telepi" fiatalok adják elő. Kilenc hétköznapi történet, kilenc nem hétköznapi élet. MAGAZIN

A program
Újpalotán, a lakótelepen egy szociális városrehabilitációs program zajlik. Ennek keretében nemcsak az épületeket, parkokat és közintézményeket újítják fel, hanem vannak mindenféle szociális - közösségi programok. Az EU-támogatást nyújtók víziója, hogy a fizikai megújítás egyidejűleg esélyt kínálhat a lakók közötti viszony megújítására, a felrázásra és a szomszédsági aktivizálásra is.

Ebben a programban a XV. kerületben működő KOMA Bázis - mint színházi közösség - szokatlan ötlettel állt elő: a közösségi színház eszközeivel, helyi fiatalok bevonásával készített színházi előadást - méghozzá egy lépcsőházban található két panellakásban játszva az előadásokat.

A környezet
A Nyírpalota utca egyik lépcsőházának bejáratánál fogadják a nézőket a színház segítői, ugyanis egy 3. és egy 7. emeleti (meglehetősen lepukkant) önkormányzati lakást béreltek ki erre a célra. Mindkettőben két-két szobában zajlik a játék, meglehetősen érdekes logisztikai megoldással. 20-20 percig vagyunk összesen négy történetnek a szemtanúi, egy kísérő segítségével fölfelé lifttel, lefelé gyalog közlekedünk az egyes szobák - és az egyes történetek között.

Már a bejutás is izgalmakat rejt: hogyan viselik a lakók ezt a tortúrát. Nagyon is vegyesen. Feljelentések és rokonszenvező megerősítések váltakoznak. Érkezésünkkor egy liftből kiszálló hölgy épp ingerülten, durván minősített egy érkező nézőt, majd bevonult a lakásába, magára zárva az ajtót. Ahogy közlekedünk a jelenetek között a lépcsőházban, már önmagában ez is egy izgalmas szocio- élmény. Az ajtók előtti bejárati rácsok mögötti rakodóterek, az egyik lépcsőfordulóban egy kispad, s éppen ül is rajta egy lakó.

A történet és az előadás
A darabot a fiatalok és a KOMA stábja együtt írta, "rakta össze". Lakótelepi fiatalok életéről szól. Egyszerű történetek, de mindegyiknek van valódi konfliktusa, drámája. Valódi lakószobákat rendeztek be, valódi rendetlenséggel, látványos számítógépes játékokkal, másutt házimozi lejátszókkal. Leány és fiúszobák, tükrös tini-kozmetikai asztal, fiúknál badyzó kézi súlyzók és hasonlók. Ha lehet, bejátsszák az erkélyt is, a mindenütt jelenlévő mobiltelefonokkal erőteljes hangeffektusok is gazdagítják a játékokat. Látszólag vagány- magabiztos figurák, de ugyanők magányos-tanácstalan pillanatokban lepleződnek le, esetenként kiszolgáltatott helyzetekkel váltakozva. Nem történik sajátos színészi alakítás, önmagukat formálják meg az újpalotai lakótelepi fiatalok, nagyon hitelesen. Ez nem egy amatőr előadás, ez érett (kiforrott) színjáték - igazi kockázatokkal, feszültségekkel. Rendkívül figyelemreméltó az egész jelenség!

Minden szoba(színház)ban tíz nézőnek van ülőhely. A szereplők testközelben vannak, kerülgetik a lábunkat. Néha elővillan egy fogszabályzó, tőlem fél méterre festi a szempilláját a tükörben az egyik lány - úgysem láttam még sosem, hogyan feketítik az alsó pillájukat a nők - most a lélegzetét is érzem közben. Szokatlanul nyílt tekintetek, csak, ha a szerep igényli, akkor sütik le a szemüket. Többnyire tisztán, esetenként szépen beszélnek, de van hadaró és enyhén beszédhibás is közöttük - ez is a hitelesség részeként hat.

Akármit is mondanak róluk, sok mindent tudnak, amiről az idősebbeknek lövésük sincsen. Saját szubkultúrájuk van, értenek a számítógéphez, a mobiltechnikához, a filmkészítéshez és egyebekhez. Egymáshoz most kezdenek érteni. De ezt mai módon tényleg nincs kitől tanulni, egymástól tanulnak. Mert vannak kapcsolataik, itt, most nekik még vannak társaik, szerelmeik, barátaik, konfliktusaik. Ezek halmazából, összefüggő történeteiből áll az előadás.

Mi nincs benne?
A mikrokörnyezeten és mikro-kapcsolatokon túl nemigen jelenik meg az életükben a tágabb társadalom. Ahogy őket sem keresi meg-éri el érdemlegesen ez a szféra. Egy viszonylag szűk lokalitás. A tágabb világban, a társadalomban nem kérdezik és nem hallgatják meg őket, nem kezdeményeznek és nem vonódnak be. Az iskolában sem, a munkahelyen sem, a lakóhelyen sem, a családban sem. Hamis is lenne, ha a közjóért való küzdelemről, távlatos kezdeményezésekről, a társadalmi változásokról, a világ megforgatásáról beszélnének, azt keresnék az előadásban. Lehet, hogy miattunk ilyenek? A mikrovilágukban élik az életüket ezek a fiatalok. Ezek a fiatalok!

Nagyon jó embereket, rokonszenves, izgalmas, figyelemre és szeretetre méltó tehetséges lányokat és srácokat szedtek össze a KOMA munkatársai. Jó volt velük egy szobában ülve betekinteni az életükbe, néha szorítani értük, máskor felháborodni a történeteiket figyelve, mert részeseivé váltunk azoknak. Talán, ha hazamegyünk, le kéne ülni az otthoni szobáinkban az otthoni, a többi fiatallal is, hátha ilyen testközelből ők is pont ilyen érdekesek és szeretetre méltók. Lehet, hogy ez a leülés a titok?

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Kapitalista rémuralom és forróvérű balkáni ösztönvilág

Átalakult a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó) válogatási rendszere, ennek következtében talán „közönségbarátabb” lett a programja. De szellemiségéből, merészségéből, izgalmasságából mit sem veszített.
Színház szeged

Izgalmas színházi merítéssel és workshoppal vár augusztusban a THEALTER

Az idén 28. alkalommal jelentkező szegedi fesztivál a független színházak egyik legfontosabb hazai fóruma, amely a hazai és határon túli előadások mellett kritikusműhellyel is várja a színházkedvelőket augusztus 3-11. között.
Színház interjú

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Színház interjú

„Nevetsz, de közben akár sírhatnál is” – Interjú Vida Péterrel

Június 22-én, Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadással nyitja meg színházi idényét a Kultkikötő, ami egyben a darab ősbemutatója lesz. A „monoKRÓM KÁDdráma” főszerepét Vida Péter alakítja.