Igent mondtál a Burgtheater felkérésére. Nehéz volt a döntés?
Miután évek óta szabadúszó vagyok és folyamatosan ingázom a magyarországi és külföldi munkáim során is, ezért nem volt idegen tőlem, hogy külföldön vállaljak munkát. A kérdés inkább az volt, hogy társulati tag legyek-e. Az okozott nehézséget, hogy Miskolcon éppen a második évadomat fejeztem be, vendégként ugyan, de szinte a társulathoz tartozónak érezhettem magam. Nagy szerepekkel, jó munkákkal, kedvem lett volna folytatni. Egy ideig azon gondolkodtam, hogy a kettő hogyan egyeztethető össze, de aztán nyilvánvalóvá vált, hogy sehogy, mert a Burgtheater szerződésében kikötésként szerepel, hogy nem vállalhatok más színházban munkát. Forgathatok, fesztivál-előadásokban részt vehetek, a repertoáron levő előadásokat tovább vihetem, de újakat nem vállalhatok, legalább egy évig. Szóval volt a döntésemben nehézség is, de tényleg nagyon jól hangzott a felkérés!
Izgalmas egy most alakuló társulat kezdő csapatába bekerülni és ott azonnal egy jó lehetőséggel indítani. Megkaptam a kezdőrúgást is – így aztán már nem volt kérdés, hogy igent mondok.
Láng Annamária A velencei kalmár c. előadásban (Fotó/Forrás: Éder Vera, Miskolci Nemzeti Színház)
A kezdőrúgás Bulgakov Mester és Margaritája lesz, ahol Margaritát alakítod. Hogy érezd magad az új társulatban?
Biztonságban érzem magam, mert az észt rendezőpáros kimondottan engem kért a szerepre, és ismerjük egymást korábbi munkákból. Október közepén mutatjuk be, de már június óta benne vagyunk a próbafolyamatban.
Milyen változások vannak most a Burgtheaterben?
Új intendánsa lett a színháznak, Martin Kušej, aki eddig a müncheni Residenz Theatre-nek volt a művészeti vezetője. Ő veszi át a vezetést és noha sok színészt megtartott az eredeti társulatból, de frissít is. A mai, átrendeződő Európára jobban reflektáló színházat szeretnének csinálni, aminek a része az is, hogy nem csak német anyanyelvű színészekkel dolgoznak és a rendezőket tekintve is egészen színes a paletta.
Sokféle kulturális háttérrel bíró rendezőt hívtak meg erre az évadra.
Láng Annamária és Harsányi Attila a Jóembert keresünk c. előadásban (Fotó/Forrás: Éder Vera, Miskolci Nemzeti Színház)
A német nyelvű színházon belül, megkülönböztethető az osztrák színjátszás?
A Burgtheaterben vannak osztrák színészek, de zömmel német, esetleg svájci színészek játszanak, tehát a német nyelvterületről merítenek, a színházi nyelvük is a Hochdeutsch. Akcentussal vagy dialektussal csak nagyon kivételes esetben készítenek előadást.
Akkor még nagyobb elismerés az, hogy magyar színésznőként meghívást kaptál a társulatba.
Igen, az. Nem tudok erre mást mondani. Ritkán kínálják meg az embert ilyen lehetőséggel.
Nagyon jó lehet ott most a renomém, mert amikor szóba jött, hogy más országból is hívnak színészeket, több helyről engem ajánlottak.
Az észt rendezők nagyon szerettek volna velem dolgozni, Mundruczó Kornél is, aki szintén rendezni fog a Burgban, és voltak olyan dramaturgok, akikkel egyéb más munkák során találkoztunk, Kölnben vagy Zürichben.
Láng Annamária a Látszatélet c. előadásban (Fotó/Forrás: Rév Marcell, Proton Színház)
Eljöttek előadásokat nézni?
Az intendáns látott már a Látszatéletben, talán másban is, és többen megnézték azt a januári svájci Dosztojevszkij-adaptációt, amit egyedül, monodráma formában adtam elő.
Izgalmas, ahogy minden mindennel összefügg: figyel rád a szakma, külföldön és itthon is folyamatosak a felkérések. Talán már ott kezdődött a szerencse-szériád, hogy a Székely Gábor-féle Új Színházban voltál színitanodás?
Igen, ott kezdődött. Azt lehet szerencsétlenségnek tekinteni, hogy nem vettek fel a főiskolára, tehát az a hátszelem nem volt meg.
Aztán mindazokhoz, akikkel szoros munkakapcsolatom alakult ki, a végletekig lojális voltam.
Láng Annamária a Tizenkét szék c. előadásban (Fotó/Forrás: Albert Alianna)
Ennek köszönhető tizenhárom év Schilling Árpáddal és már legalább tíz év Mundruczó Kornéllal, aminek egyáltalán nincs vége, most készülünk a következő bemutatónkra. Szeptember elején Bochumban, a Ruhrtriennálén mutatjuk be a Proton Színházzal Ligeti György Rekviemjének felhasználásával az Evolúciót, amit Wéber Kata írt és Mundruczó Kornél rendez. Ez is hatalmas munka, rengeteg emberrel, nagyzenekarral, nagy-kórussal, a téma is nagy természetesen. Párhuzamosan készülök a két előadásra, ez egy fesztiválelőadás, tehát engedélyt kaptam rá.
Az itthoni szerepeidet meg tudod majd tartani?
Néhány futó előadásom van, a Trip hajón a Tizenkét szék, Miskolcon A velencei kalmár, a Rózsavölgyi Szalonban a Rosmersholm, és még néhány a Dollár Papa gyermekeivel. Miután a Burgban tiszta lappal indulok és egy darabig a Mester és Margarita lesz az egyetlen előadásom, így aztán úgy tűnik, hogy könnyen tovább tudom vinni az itthoni szerepeimet. Folytatódnak a Protonos munkáim is.
Végigkíséri a pályádat, a színpadi választásaidat a zene, ezt a Burgtheater is kihasználja majd?
Nem tudom, mennyire lesz lehetőség erre, de valóban, nagyon fontos a számomra a zene.
Sokat énekelek a különböző előadásokban, és még a saját produkcióim is mind zenei alapon működtek.
Ezt tudják az észt rendezők is, bár ebben a Mester és Margaritában inkább mozgásra építenek, ami szintén nagyon érdekes és fontos nekem. Aztán meglátjuk. Mindenesetre amikor a Burgtheater kérdőívén megkérdezték, hogy milyen szerepre vágyom, én beírtam a Pillangókisasszonyt. Bármilyen formában szívesen benne vagyok: rockopera, koncert, jazz, afrikai hangszerelés, engem érdekelne!
Tenki Dalma és Láng Annamária A velencei kalmár c. előadásban (Fotó/Forrás: Éder Vera, Miskolci Nemzeti Színház)
Az egész életedet áthelyezed Bécsbe?
Nem, egyáltalán nem. Nem akarok elköltözni. Már annyira jól kitanultam az ingázás minden irányát és változatát, jól ismerem a bécsi mélygarázsok világát is, a próbaidőszakokra meg találok magamnak lakást. Van két pici gyerekem, akik nagyon kötődnek Budapesthez, most nem látom úgy, hogy ki kellene mozdítanom őket. És én is kötődöm a városhoz. Inkább élvezem azt, hogy néha szabadságot vehetek ki a budapesti életformából és Bécsben tölthetek időt, ahol csak a munkára figyelhetek.
Az elmúlt évadom brutálisan túlpörgetett volt, szinte embertelen. Nagyon sok bemutatóm volt, sok közülük ingázással járt, a legrosszabb mégis az volt, hogy sokszor egymásba csúsztak a produkciók. Konfliktusos volt. Ezért is örültem a Burgtheater szerződésének, mert
azt a reményt nyújtja, hogy lehet egy kicsit higgadtabban, nagyobb rákészüléssel dolgozni.
Milyen érdekes, el kell menned ahhoz, hogy levegőhöz juss.
Igen, el kell ahhoz távolodni, más körülményeket kialakítani, hogy jobban itt legyek és jobban legyek itt.
Láng Annamária A kaukázusi krétakör c. előadásban (Fotó/Forrás: Éder Vera, Miskolci Nemzeti Színház)
Mi vonz leginkább a színházban?
Mindig a világ megismerése érdekel a színházban, hogy valami újat megtudjak az életről, az emberi működésről.
Bárhogy is vesszük, ez egy szakrális tér, itt nem csak intellektuálisan történnek dolgok, hanem egészen más szinteken.
Ez érdekel a legjobban és ezt szeretném továbbadni a nézőknek. Hogy mi is az ember? És micsoda végtelen lehetőségek tárháza az emberi psziché és a test! Ha a nézőkkel együtt át tudnánk élni ennek az örömét és felszabadító erejét az csodálatos lenne, és átélni azt, hogy nem vagyunk egyedül. Nagyon érdekel a többi alkotó is, hogy mit néznek ki belőlem a rendezők, a társak, és mit tudok én nekik adni? Ez érdekel. Meg az, hogy mivel lehetne az embereket a sorozatok mellől becsábítani a színházba.
Fejléckép: Láng Annamária (Fotó: Glódi Balázs, Proton Színház)
hírlevél
