A Csokonai Színház igazgatója, Gemza Péter az avatóünnepségen felelevenítette Latinovits Zoltán pályájának kezdetét, amikor 1956-ban Debrecenbe szerződött segédszínésznek a „rejtélyes szigethez” – ahogyan a színházat nevezte. Az igazgató megemlítette, hogy a színész már az első meghallgatáson felhívta magára a figyelmet, és három évig a társulatot erősítette.
„Összetartoztunk, ismertük, becsültük és szerettük egymást” – idézte Gemza Péter Latinovits szavait. „Aki elesett, felemeltük, ha elestem, felemeltek. Aki elbízta magát, helyre löktük. Ha elbíztam magam, helyre húztak. Itt mindent tudás, szeretet és humor irányított. Önbizalmunkat az együvé tartozás emelte.”
Az igazgató Kóti Árpádot is méltatta, aki fél évszázadon keresztül volt a Csokonai Színház tagja.
„Akik ismertük, látjuk mostani színházát, ahogy hamiskás mosollyal az arcán hátul áll és várja, vajon mit mondanak majd róla a leleplezés előtt álló szobor előtt”
– mondta Gemza, aki egy pályatársat idézve elmondta, hogy Kótinak többféle színháza is volt, mint ahogyan ezerféle arca, amit számos szerepben meg is mutatott.
A nemcsak a mellszobrok emlékeztetnek majd Debrecen két legendás művészére, ugyanis a szeptemberben nyitott Csokonai Fórumban termek is viselik majd Latinovits Zoltán és Kóti Árpád nevét.
Latinovits Zoltán-szobor avatása (Fotó/Forrás: Máthé András / Csokonai Színház)
Fejléckép: a mellszobrok avatása (fotó: Máthé András / Csokonai Színház)
hírlevél
