A művésznő arról beszélt, hogy életében a színház meghatározó élmény; mindennapjaiban minden rendben, csodálatos családja van, a színház azonban számára a mai napig minden mást felülír. Számára a színház gyermekkorától kezdve a boldogságot, a felhőtlenséget, a megoldást jelentette.
Lázár Kati az interjúban felidézte hivatásának szélsőséges pillanatait, amikor például a próbákon teljesen elveszíti a reményt, jön a premier és halálfélelme van, vagy épp ellenkezőleg, amikor nagyon nagy a siker.
Teljesen mindegy, hogy nagy szerepet vagy kis szerepet játszom, ha együtt vagyunk és csináljuk, az nekem boldogság
- fűzte hozzá.
Lázár Kati Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész 1948-ban született Nagyváradon, 1973-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott a 25. Színházban, Miskolcon, Szolnokon és a Nemzeti Színházban, 1980-1991 között pedig a kaposvári Csiky Gergely Színházban. 1991-1994 között a Merlin Színház igazgatója, majd az Új Színház művésznője volt, azután szabadúszó lett.
Az életműdíjat a Színházi Kritikusok Céhe adományozta a színésznőnek. Lázár Kati az elismerést szeptember 20-án a Budapest Bábszínházban veheti át a Színikritikusok Díjának gálaestjén.
Kripli Mari: Lázár Kati (Fotó/Forrás: Orlai Produkciós Iroda)
A kritikuscéh honlapján Nánay István méltatta a művészt:
„Legutóbb pár hónapja futottunk össze. Két kezében cekkerek meg a botjai, amelyeket a csípő- és szemműtétei után biztonságból használ az utcán. Elégedetlenkedik. Miközben dicséri Bodó Viktort, akivel az Átriumban próbál, kételkedik magában: nem tudja megtanulni a halandzsa-nyelvű szövegét és sehol nem tart a szerepével. Tíz nappal később frenetikus alakítást nyújtott A Krakken művelet előadásában.
Ez a kettősség jól jellemzi az érdes-mély hangú, tragikus clown Lázár Katit, aki minden szerepéért keményen megküzd, s amíg meg nem találja figurájához a kulcsot – ahogy maga is mondogatja –, nehéz ember, nehéz partner. De ha találkozik ő és a színpadi alak, nagyszerű játszótárs lesz. (...)
Színpadi és filmes alakításaiban – a tragikus sorsú, nehéz életű nők ábrázolásában is – mindig érvényesül a színésznő groteszkhez való vonzódása. Nagyon sok szerepében nem elsősorban szöveggel, sokkal inkább a jelenlétével teszi hangsúlyossá a figuráját. Felejthetetlen, ahogy a Marat halálában vagy Háy János Nehéz című darabjában csupán a tekintetével, néhány mozdulatával, testtartásának rezzenéseivel folytat párbeszédet monologizáló partnerével. Vagy ahogy némán végigül a színpadi kórházi váróban egy felvonást a Nemzeti Színház Sárga liliom-előadásában.
Gazdag művészetének összegzése a Jászai Mari naplójából szerkesztett monodrámája: a Kripli Mari nemcsak a nagy színészelődről, hanem önmagáról és világunkról is metszően éles és ironikus képet ad. Sok ilyen fájdalmasan felemelő összegzést szeretnénk még kapni Lázár Katitól.”
hírlevél
