„Legutóbb pár hónapja futottunk össze. Két kezében cekkerek meg a botjai, amelyeket a csípő- és szemműtétei után biztonságból használ az utcán. Elégedetlenkedik. Miközben dicséri Bodó Viktort, akivel az Átriumban próbál, kételkedik magában: nem tudja megtanulni a halandzsa-nyelvű szövegét és sehol nem tart a szerepével. Tíz nappal később frenetikus alakítást nyújtott A Krakken művelet előadásában.

Ez a kettősség jól jellemzi az érdes-mély hangú, tragikus clown Lázár Katit, aki minden szerepéért keményen megküzd, s amíg meg nem találja figurájához a kulcsot – ahogy maga is mondogatja –, nehéz ember, nehéz partner. De ha találkozik ő és a színpadi alak, nagyszerű játszótárs lesz. (...)

Színpadi és filmes alakításaiban – a tragikus sorsú, nehéz életű nők ábrázolásában is – mindig érvényesül a színésznő groteszkhez való vonzódása. Nagyon sok szerepében nem elsősorban szöveggel, sokkal inkább a jelenlétével teszi hangsúlyossá a figuráját. Felejthetetlen, ahogy a Marat halálában vagy Háy János Nehéz című darabjában csupán a tekintetével, néhány mozdulatával, testtartásának rezzenéseivel folytat párbeszédet monologizáló partnerével. Vagy ahogy némán végigül a színpadi kórházi váróban egy felvonást a Nemzeti Színház Sárga liliom-előadásában.

Gazdag művészetének összegzése a Jászai Mari naplójából szerkesztett monodrámája: a Kripli Mari nemcsak a nagy színészelődről, hanem önmagáról és világunkról is metszően éles és ironikus képet ad. Sok ilyen fájdalmasan felemelő összegzést szeretnénk még kapni Lázár Katitól.”