Az Ujj Mészáros Károly rendezésének alapanyagul szolgáló mű kapcsán a KútszéliStílus.hu oldalon olvasható kritika szerzője megjegyzi, hasonló eszközökkel él, mint a közkedvelt, borzongást keltő tévés pszicho-thrillerek, amely alkalmas arra, hogy a hétköznapi ember otthona biztonságában, iszogatva-falatozgatva kedvére kiborzongja magát, miközben biztonságos távolságban tartja magától a „szörnyeket”.
Épp csak annyira engedi őket közel magához, amennyitől kellemesen megnövekedhet az adrenalinszintje, a végén pedig megkönnyebbülhet, hogy mindez nem vele történt.
Hamis hang - Vasvári Csaba, Nagy Dániel Viktor (Fotó/Forrás: Deim Balázs / Szentendrei Kulturális Központ)
Szoboszlai Annamária úgy véli, az író végigvezet bennünket a lehetséges „bugyrokon”, az éppen hogy csak árnyékostól a legsötétebbig. „Nőügyektől, egy feltételezhető féltékenységtől indulunk, ezen gyorsan végigszaladunk, és elérkezünk a művésszé válásig, a művészetig, az amatőr kontra profi kérdéskörig. Itt icipicit elidőzünk, hisz Dinkel arra kéri Millert, akit épp most neveztek ki a Berlini Filharmonikusok élére, hogy hallgassa meg az ő hegedűjátékát. De, innen már egyenes az út Birkenauig, a koncentrációs táborig, Dinkel és Miller édesapjáig, egy fennmaradt és megőrzött fényképig, majd tovább, Istenig és a szabad akaratig. Az író érdeme, hogy szinte az utolsó pillanatig képes fenntartani az olvasó/néző figyelmét a titok feltárulására, valamint az egykori s a szemünk előtt, a jelenben lejátszódó drámai történések végső kimenetelére.”
Az előadás során mindkét szereplő végig jelen van, még azokban a pillanatokban is, amikor a Dinkelt játszó Nagy Dániel Viktor szerepe szerint elhagyja a szobát. „Így a néző részesül is a pszicho-thrilleres szorongásban, meg egy kicsit mentesül is tőle, hisz mindkét szereplőt egész idő alatt látja. Továbbá nem igazán érezhet rokonszenvet egyik szereplő iránt sem, nincs, akivel igazán együtt érezhetne” – véli a kritikus, aki így jellemzi a két főszereplő játékát:
„Nagy Dániel Viktor égő szemét lesütve, a pszichopaták ijesztő félmosolyával alakítja Miller idegesítő rajongóját. Arcán és idegesen járó ujjaiban egyszerre tükröződik a visszafojtott feszültség, a valami nagy horderejűre, számára újra és idegenre készülődő ember izgalma, s ez a feszültség ott bujkál a hangjában is.”
Hamis hang - Vasvári Csaba, Nagy Dániel Viktor (Fotó/Forrás: Deim Balázs / Szentendrei Kulturális Központ)
„Vasvári Csaba bár magasabb Nagy Dániel Viktornál, mozdulatait szögletesre szabja, kivonja belőlük a könnyedséget, a rugalmasságot, így csillogó fellépő-cipője, keményített inge s frakkja csak illusztrálja az eleganciát. Hangjából is hiányoznak az érzelmi árnyalatok. Mindenből süt a szigor, s valamiféle élettelenség. Mindezt eleinte olyasféle hiánynak láttam, mely a színész oldalán jelentkezik, utóbb hajlok arra, hogy ez a játékmód a rendezői koncepció része kellett legyen, mintegy ezzel oldva meg, hogy
a néző szenvtelenül, rokonszenv nélkül lehessen tanúja a két férfi közt kibontakozó drámának,
másrészt azért, hogy abszurd módon épp azokban a pillanatokban lobbantsa fel a nézőben az együttérzés szikráját, mikor minden kétséget kizáróan bizonyítást nyer Müller bűnössége.”
A teljes kritika ide kattintva olvasható.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Vasvári Csaba a Hamis hang c. előadásban (fotó: Takács Attila / Orlai Produkciós Iroda)
hírlevél
