Május 11-én, kedden 14 órakor a Nemzeti Színházban találkoztak a Nemzet Színészei: Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Király Levente, Molnár Piroska, Szacsvay László és Tordy Géza a színház igazgatói irodájában választották meg a Törőcsik Mari elhunytával megüresedett helyre a Nemzet Színészét. Almási Éva, Csomós Mari, Cserhalmi György és Máthé Erzsi személyesen nem tudtak jelen lenni, ezért ők telefonon kapcsolódtak be a választásba.
A szabályzat szerint a Nemzet Színésze cím annak a művésznek adományozható, aki betöltötte a 62. életévét, 40 évet a színházi pályán vagy legalább 20 évadot a budapesti Nemzeti Színház színpadán töltött (évadonként egy-egy szerepben), illetve legalább egy állami elismerése van. A címet egyszerre legfeljebb tizenketten viselhetik, ők havonta nettó 630 ezer forint juttatásban részesülnek.
Tordy Géza, Jordán Tamás, Király Levente, Haumann Péter, Molnár Piroska, Szacsvay László, Bodrogi Gyula (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)
Az új Nemzet Színészéről egyhangú szavazással a mindenkori 11 tag dönt. Ezúttal Almási Éva, Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Csomós Mari, Haumann Péter, Jordán Tamás, Király Levente, Máté Erzsi, Molnár Piroska, Szacsvay László és Tordy Géza szavazott, választásuk Lehoczky Zsuzsára esett. Az új Nemzet Színészének elsőként Vidnyánszky Attila gratulált telefonon.
Lehoczky Zsuzsa a Mágnás Miskában (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)
Lehoczky Zsuzsa 1936. július 18-án született Szegeden, idén ünnepli 85. születésnapját. Édesapja ezredesként szolgált a hadseregben, 1942-ben halt meg. A háborút követően a család nehéz anyagi körülmények között élt. A fiatal lány színház iránti érdeklődése igen hamar utat talált: tizenegy évesen már a Szegedi Nemzeti Színház színpadán játszott a Lehotay Árpád rendezte Szentivánéji álomban. A német különórák helyett a szomszédos zeneiskolába járt titokban, ahol szolfézst és éneket tanult. 1949-tól táncosként a szegedi színház társulatának hivatalosan tagja lett. Már szubrettként szerződött Kaposvárra, ahol mindössze egy évadot töltött (1956/57), majd visszatért Szegedre, ahol pillanatok alatt sztár lett. 1962-ben a Budapesti Operettszínház hívta, ahol azóta is tag.
Varázslatos egyéniségével, fantasztikus tánctudásával, csodás énekhangjával, remek humorával és kitűnő színészi játékával lenyűgözte a szakmai és a nagyközönséget egyaránt.
Emlékezetes alakítást nyújtott többek között A mosoly országa, a Csárdáskirálynő, a Maya, a Leányvásár, a Bál a Savoyban, a Mágnás Miska című operettekben. Legutóbbiban ma is látható, csakúgy mint a Lili bárónőben, az Isten pénze című musicalben, vagy a Csínom Palkóban. A legtöbben mégis a My Fair Lady Elizájaként emlékeznek rá. Prózai színészként is rangos feladatokat kapott, rengeteg televíziós műsorban és több filmben is szerepelt. Minden szerepéhez színészként nyúlt már pályája legelejétől, a figura igazsága és a színpadi hitelesség érdekli.
„Csodálatos szerepeket játszhattam, fantasztikus partnerekkel. Örülök, amikor nem csak a My fair Lady jut valakinek eszébe rólam, hanem mondjuk a Tündérlaki lányok is” – nyilatkozta a 80. születésnapja apropóján adott interjúban, hozzátéve: „A pályám eleje attraktív volt, a mostani szakasz pedig bölcs.”
Kapcsolódó
Lehoczky Zsuzsa: „Akkor érdemes reggel felkelni, ha este előadásom van”
Július 18-án ünnepli 80. születésnapját a 20. századi operettjátszás nagy korszakának meghatározó személyisége, Lehoczky Zsuzsa, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, a Budapesti Operettszínház örökös tagja. Úgy véli, mindent megkapott a sorstól, mindent elért a pályán, csak azt fájlalja, hogy a régi játszótársak már nem lehetnek mellette.
Fejléckép: Lehoczky Zsuzsa (fotó: Kállai-Tóth Anett / Budapesti Operettszínház)
hírlevél
