Léner Péter 21 évig vezette a József Attila Színházat, 2011-ig, nemrég az Anconai szerelmesek a Balatonon premierjén köszöntötték föl a tapsrend után, ugyanis február 15-én lett 90 éves.
2013-ban jelent meg a Volt egyszer egy színház – A József Attila Színház utolsó két évtizede című könyve. „Sok minden történt abban az épületben. Nem csak egyszerűen előadások születtek – egy különleges intézmény élt ott. Csaknem száz ember dolgozott nap mint nap. Délelőtt próba, este előadás, közben műhelymunkák, szervezés, rengeteg plusz eseményt találtunk ki. Egy óriási szellemi közeg működött. És nem akartam, hogy ez a húsz év elvesszen. Elmentem Kolosi Tamáshoz, a Líra vezérigazgatójához, hogy írnék erről egy könyvet. Ő rögtön felhívta Kúnos Lászlót, a Corvina Kiadó főszerkesztőjét, és azt mondta neki: »Leküldöm hozzád a Léner Pétert, beszélgessetek.« Pár perc múlva bekopogtam Kúnos Lacihoz, bemutatkoztam, leültem egy székre – és ott maradtam úgy tizenöt évig. Négy könyvem jelent meg a Corvinánál.
Két íróasztalom volt egész életemben: az egyik az itthoni, ahol most is ülök, a másik Kúnos szobájában állt.
Léner Péter igazgatása alatt megváltozott a József Attila Színház. Nem pusztán a műsorpolitika alakult át, hanem a gondolkodás a színház szerepéről:
„1956-ban alapították a színházat. Akkor a környéken élő munkásosztállyal akarták megismertetni a színházkultúrát. Fodor Imre ezt nagyszerűen csinálta direktorként. 1990-ben Magyarország megváltozott. Amikor a színházhoz kerültem, az lett a feladat, hogy ez a közönség polgáriasodjon. A rendszerváltás új helyzetet teremtett, kinyitotta a kapukat új irányokba, és már az adott igazgató gondolkodása, valóságlátása, kultúrája alapján lehetett ezt egyedileg megvalósítani vagy tovább gondolni. A kétezres évek közepén volt egy közönségkutatás, hogy melyek a legnépszerűbb budapesti színházak. A József Attila a harmadik helyen szerepelt. Az élmezőnyben. Megmaradt XIII. kerületi kulturális központnak, de azért Budapest színháza lett.
Megpróbáltam a művelődés terévé gazdagítani a színházat.
A művelődésnek egy aktuális értelmében. Először Bokor Péter filmrendezőnek-történésznek volt ott egy nagyon jó sorozata, ahol Habsburg Ottótól kezdve számos jelentős történelmi, társadalmi személyiséggel beszélgetett. Aztán jöttek Ormos Mária beszélgetései is. Majd úgy gondoltam, hogy mivel Kertész Imre Sorstalansága a magyar regénytörténet egyik meghatározó műve, meg kell ismertetni a színházba járó közönséggel is. Megkerestem Kertészt, hogy szeretnénk egy felolvasóest-sorozatot rendezni a könyvéből. Akkor még nem volt Nobel-díjas. Amikor elkezdtünk próbálni, közben kapta meg a Nobel-díjat.
Léner Péter ünneplése a József Attila Színházban az Anconai szerelmesek a Balatonon premierjén (Fotó/Forrás: Hír13)
Azt, hogy Darvas Iván olvassa föl a Sorstalanságot, Kertésszel együtt találtuk ki.
A két zseniális különc – az egyik mintha az Északi-sarkról jött volna, a másik a déltengeri világból – fölfedezték és megszerették egymást. Én hallgattam őket, és boldog voltam.”
Léner Péter úgy véli, a színház akkor működik jól, ha megtalálja a helyét és a funkcióját: „Nem szigeten csinál az ember színházat, hanem konkrét történelmi korban, konkrét helyen.”
Sztankay című könyve 2017-ben jelent meg: „Pista egy nappal előbb született, mint én. Gimnázium óta voltunk barátok. Együtt készültünk a főiskolai felvételire is. Évtizedekkel később a Madáchból hívtam át hozzánk, a József Attila Színházba. Aztán Schütz Ilát is.” 2020-ban jött ki a Bodrogi című kötete. Barátságuk a Vidám Színpadon kezdődött: „Még a Tháliában rendeztem Kazimirnál, amikor ő kitalálta, hogy nekem tovább kellene lépnem. Akkor nevezték ki igazgatónak a Vidám Színpad élére Abody Bélát, akit megbíztak azzal, hogy a moszkvai Szatíra Színház mintájára formálja át az intézményt. Főrendezőnek hívott oda. És ez nekem úgy megtetszett, hogy főrendező leszek. Volt ebben a szóban valami ünnepélyesség. Az első darab, amit ott 1974-ben rendeztem, a Polly Amerikában volt Peter Hackstól. Tordai Teri játszotta Pollyt, és Bodrogit hívtam meg – akit a főiskoláról ismertem – vendégszerepelni Bicska Maxi szerepére. Amikor sok-sok év múlva Bodrogi lett a Vidám Színpad igazgatója, majd kirúgták onnan, leszerződtettem a József Attila Színházba.”
Néhány napon belül megjelenik Léner Péter ötödik könyve: Színésznők – Halász Judit, Esztergályos Cecília, Galambos Erzsi. „Az ember, ameddig fiatal, addig a jövőre gondol. Amikor középkorú, akkor a jelent éli meg erősen. És amikor idős lesz, akkor jön elő a múlt. Mindhárom színésznő különleges helyen van az életemben. Felhívtam őket, elmondtam, mit szeretnék írni. Mindhárman igent mondtak. Külön-külön beszélgettünk. Feljöttek hozzám, vagy én mentem hozzájuk. Magnóra mondták az emlékeiket. Én közben jegyzeteltem, és felírtam a saját reflexióimat is. Nemcsak portrék születtek, hanem párbeszédek” – mondta a friss kötet kapcsán.
A teljes szöveg a Hír13 portálon olvasható.
Fejléckép: Léner Péter (forrás: szinhaz.hu)
hírlevél
