Lengyel Erzsi 1929. február 23-án született Nagykátán. Győrben kezdte pályáját, ahol 1945 és 1948 között játszott, az 1948-1949-es évadban a Józsefvárosi Színházban, 1949-től 1951-ig Szegeden lépett színpadra.

Az 1951-1952-es évadban az Úttörő Színház, 1952 és 1957 között az Ifjúsági Színház, 1957-től 1962-ig a Jókai Színház, 1962 és 1990 között a Thália Színház, az 1998-1999-es évadban a Cigány Színház tagja volt. 1960-ban a Kísérleti Színpad alapító tagja volt. Többféle szerepkört - naiva, szubrett, karakterszerepeket - alakított operettekben és drámai művekben. Művészi munkája elismeréseként 1953-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki.

Főbb szerepei között volt Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom), Mária (Shakespeare: Vízkereszt), Rozika (Móricz: Úri muri), Magdó (Tamási: Énekes madár), Iluska (Kacsóh: János vitéz), Nyilas Misi (Móricz: Légy jó mindhalálig), Kántorkisasszony (Bródy: A tanítónő), Eszter (Fejes: Rozsdatemető), Édi (Schubert: Három a kislány), Stázi (Kálmán: Csárdáskirálynő), Mi (Lehár: A mosoly országa), Marcsa (Szirmai: Mágnás Miska), Betty Chumley (Chase: Barátom, Harvey) Szabina (Márai: A kassai polgárok). 

Számos filmben, köztük az Ifjú szívvel (1953), a Budapesti tavasz (1955), a Külvárosi legenda (1957), a Micsoda éjszaka (1958), az Alázatosan jelentem (1960), az Angyalok földje (1962), A holtak visszajárnak (1968), a Gyula vitéz télen-nyáron (1970), az Utazás a koponyám körül (1970), a Keménykalap és krumpliorr (1978) és a Boldogtalan kalap (1980) című alkotásokban is láthatta a közönség.