Czintos Bálint erdélyi gazdának látszólag semmi panasza nem lehet az életére: sikeresen vezeti birtokának ügyeit, a falu megbecsült tagja, fia is belevaló fiatalemberré érett, épp kézhez kapta az érettségi bizonyítványát. Ám pont ez az iskolai papír ébreszti rá Czintost arra, hogy életét másként szerette volna élni: tanulni akart, csak nem lehetett. A férfiban feltör a vágyakozás nem csupán tudás, hanem fia jövendőbelije, Zsuzsanna iránt is, és úgy dönt, titokban identitást cserél, és értelmiségivé lett barátjának személyiségét ölti magára. Mindez nemcsak Czintos, hanem környezetének életét is felforgatja. Bármennyire is a valóságtól elrugaszkodott történet a Csalóka szivárványé, több azonosulható pont van benne. Például ki ne akarna kipróbálni egy másik életet, vagy ki ne érezné azt, hogy mások hoztak helyette döntést?
Bár kétségkívül szépek és szívhez szólóak, Tamási Áron darabjaihoz nem egyszerű hozzányúlni a 21. században. Mesés, varázsos világuk, ízes nyelvezetük miatt fennáll a veszélye, hogy a színpadon valami semmitmondó népi giccshez közelít majd a végeredmény. Ettől szerencsére Keresztes Attila rendezése távol állt.
A Csalóka szivárvány kifogástalanul illeszkedik a drámai életmű ismert alkotásai közé, világa hasonló, mint az Énekes madáré vagy a Vitéz léleké. A Déryné Központban bemutatott előadás díszlete (Fodor Viola) letisztult falusi környezetet idéz, ehhez igazodnak a jelmezek (Huszár Kató) is.
Behatárolt és egyszerű világ ez, ahol nem szokás eltérni a hagyományoktól,
Czintos Bálintot (Kaszás Mihály) mégis gyötri egy csodálatos álom, amelyben egy szivárvány alatt átlépve más emberré válhatott. Bizalmasával, Samu bácsival (Ivaskovics Viktor) épp megosztja kételyeit saját és fia boldogságával kapcsolatban, amikor betoppan egykori gimnazistatársa, Kund Ottó (Dányi Krisztián), aki értelmiségi költőként, ún. „bölcselőként” éli világát. Bár a régi ismerős nem rejti véka alá mélabúját, elkeseredettségét, kiábrándultságát, Czintos csak azt a világlátott embert fedezi fel benne, akivé válhatott volna, ha befejezi a gimnáziumot, és egyetemre megy. Fiának, Kálmánnak (Horváth Márk) is ezt az utat szánja, és nem örül, hogy az meg kíván házasodni, ráadásul menyasszonya, a szép, tanult, városból hazatérő Zsuzsanna (Erdélyi Tímea) nem zárkózik el a gazda közeledésétől, még ingerli is a férfit.

Erdélyi Tímea és Kaszás Mihály a Csalóka szivárvány című előadásban (Fotó/Forrás: Nagy Márton/Ocean Productions)
Amikor Kund Ottó Czintos ruháiban és papírjaival a zsebében a folyóba öli magát, egy pillanat alatt megszületik az elhatározás: végrendeletében a barátját nevezi meg kizárólagos örökösének, ő pedig a bölcselő alakját ölti magára, majd elutazik. Amikor Kund Ottó holttestét megtalálják, a papírjai alapján azt feltételezik, hogy Czintos gazda veszett oda, így a falu gyászba borul, egyedül Samu tudja, mi az igazság. A temetésre az álruhás gazda visszatér egy bőröndnyi könyvvel, összehalászott tudással, és a végrendelet értelmében birtokba veszi régi-új életét, Kálmánt egyetemre küldi, Zsuzsannát pedig elveszi feleségül. Minden megoldódni látszik, ám az évek előrehaladtával Czintosnak egyre terhesebbé válik a megjátszott élet, gyötri a lelkiismerete,
a sorscsere személyiséghasadáshoz vezet.
Thomas Mann Elcserélt fejek című kisregénye is eszünkbe juthat a történet kapcsán, hiszen az is hasonlóról szól: egy idea, valami elképzelt tökéletesség elérése miatt a főszereplő beleavatkozik a világ rendjébe. Csak míg az Indiában játszódó műben a szellemi és az esztétikai tökéletesség összeegyeztethetetlensége szüli a drámát, addig itt egy sok lehetőség előtt álló élet kizsákmányolása lesz a mozgatórugó. Hiszen valójában Czintos Bálint a fia életét lopja el, aki viszont – mivel időközben a papi hivatást választotta, hiszen Zsuzsannáról le kellett mondjon – belekényszerült egy másik élethelyzetbe. Czintos a saját fián vett revansot, ezzel pedig, bár a hagyományt akarta felrúgni, végeredményében inkább követte azt: ő sem lehetett szabad, és már Kálmán sem.

Losonczi Kata és Kaszás Mihály a Csalóka szivárvány című előadásban (Fotó/Forrás: Nagy Márton/Ocean Productions)
A székely köntös alatt Tamási Áron műve egy egzisztencialista dráma, ez a vonala a szövegkezelés (dramaturg: Szabó Réka) és a rendezés által ki tudott teljesedni, ahogy a poénok is. Jócskán akad a darabban ugyanis humor, játékosság, amelyet az előadásban leginkább az önmaguk paródiájává váló mellékszereplők – akiknek a száma igencsak megcsappant a feldolgozás nyomán – domborítottak ki: Széplaky Géza a minden lében kanál Virág úrként, Janka Barnabás a nagytermészetű Duka Vendelként, Losonczi Kata a semmivel sem kisebb természetű feleségeként. És a komikus karakterek közé tartozik valójában minden más, megjelenő falubeli: Duka leánya (Gulyás Gabriella), az érte epedő szolgalegény (Pásztor Márk), még a sorscserét csupán a szívével megsejtő és ezáltal némi átmeneti szerepet betöltő Rózsa néni (Tarpai Viktória) is inkább a vicc tárgya.
De ennyi meseszerűség és népi szürrealizmus mellé kell is, ami visszarántson minket a földre.
Czintos története tragédiába torkollik, mindent megkap, amit akart: szerelmet, tudást, még fia is születik, élete mégis kínszenvedéssé válik. Leleplezi magát, de már senki se akarja elhinni, hogy ő az a régi ismerős, akit évekkel ezelőtt eltemettek. A darab végén kisfia mondókával vidítaná fel édesapját, az előadásban ehelyett egy Mária-ének hangzik el a kis Bálinttól (Chater Áron), az előadás zenéjéért Boros Csaba felelt. Amikor idősebbik fia, Kálmán is hazatér, aki apja emlékére kívánja első miséjét megtartani a faluban, Czintos teljesen összeomlik, önazonosan sem tud már tovább élni.
Egyszerre átok és áldás Tamási-darabbal dolgozni, hiszen biztos esztétikája, mély tartalma van, de sok kötöttséget is hordoz magában. Kérdés, egy olyan előadás, amely az ország több pontján kerül majd a közönség elé – olyan nézők elé, akik valószínűleg életükben először találkoznak Tamási-darabbal, és színházi élményben is feltehetően ritkán van részük – mennyiben alkalmas a kísérletezésre. Mindemellett azt gondolom, hogy az előadás elbírt volna eggyel teljesebb lezárást annak ellenére, hogy maga az eredeti mű is hasonlóan rohamszerűen ér véget: egyszerűen és csodák nélkül. A Keresztes Attila rendezte Csalóka szivárvány Czintos Bálint poklát és a bohókás környezetet jól megragadó színházi munka, ha másért nem, Tamási világának megismeréséért érdemes látni.
Fejléckép: Kaszás Mihály, Janka Barnabás és Széplaky Géza a Csalóka szivárvány című előadásból (fotó/forrás: Nagy Márton/Ocean Productions)