Színház

Londoni Frankenstein: Látványos teremtéstörténet

2012.07.31. 07:30
Ajánlom
Danny Boyle, Benedict Cumberbatch, Jonny Lee Miller – e tájon leginkább filmes munkáikat ismerjük. Most megnézhettük, mire képesek színházi alkotóként.

A New York-i Metropolitan Opera után megérkezett Budapestre a londoni National Theatre, és nem csupán a mézesmadzagot húzták el az orrunk előtt, hiszen ősztől az Örkény Színházban, az NT Live vetítéseinek keretében láthatjuk előadásaikat. Nézői érdeklődés minden bizonnyal van rá, bár a Frankensteinnél - ami tökéletes példája West End sztárokra épülő működésének - egyáltalán nem kerülhető meg a fentebb említett három, nálunk is kultstátuszt elért mozifilmeket, tévésorozatokat jegyző közreműködő személye, azt gondolom ugyanis, a pluszvetítések beiktatása jórészt nekik, és nem a színház nevének vagy az alapanyagnak köszönhető. A produkciót 2011 februárjában mutatták be a Temze-parton és 2011. május elejéig volt műsoron. Márciusban készült a mozifelvétel, a hír és az igény pedig akkora volt, hogy idén nyáron megismételték mindkét Frankenstein-előadás vetítését. Mindkettőt, mert Danny Boyle rendezésében Benedict Cumberbatch és Jonny Lee Miller váltva játszották Victor Frankenstein és a Teremtmény szerepét.

Mary Shelley 1818-as regényének címe: Frankenstein vagy a modern Prométheusz. A szerző előszava után az Északi-sarkra tartó Robert Walton húgának címzett leveleit olvashatjuk, s ezt követi - a tengerből Waltonék hajója által felvett, kimentett - Victor Frankenstein története. A színpadi adaptáció készítőjét, Nick Deart - és persze a rendezőt - a többszörös, de mindig egyes szám első személyű elbeszélői keretek nem érdeklik, és bár meghagyják a címet, a fókusz gyakorlatilag teljes egészében átkerül a Teremtményre. Ezáltal felerősödhetne a teremtő vele szemben elkövetett tragikus vétke, az, hogy mitől kattan be, mit is bosszulna meg, miért öl, miért válik a Pusztítás Angyalává (Göncz Árpád fordítása), ám ez a szál elsikkad. Dear jól választja ki az eseménybeli csomópontokat, két órára sűrítve ezzel a játékidőt, a személyiség változásának folyamatát azonban nem látjuk, indokokat nem kapunk. A főszereplők mindenesetre megteszik a magukét, bár a dramaturgiai hiányosságokat még az ő játékuk sem képes kitölteni, a közvetítésnek köszönhető állandóan változó perspektíva és a közeliek, ezek ritmusa azonban mentik a menthetőt.

Impresszív az, ahogyan a Teremtmény életre kel, ahogyan a vörös fényben, szívverésszerűen pulzáló hangokra a színpad közepén kipottyan valamiből, ami az anyaméhet és a mikroszkóp alatti világot egyaránt felidézi. A halott anyagból alkotott, összekapcsozott, összevarrott lény feláll, járni tanul, megismeri a világot, a természet rendjét, a földet, a füvet, a vizet, hallja a madarakat, érzékeli a napfelkeltét, és mindennek artikulálatlanul örül. Az öntudatra ébredés boldogságának szavak nélküli monológja ez.

Az ipari fellendülés, az új filozófiák megjelenése, azaz a regény írásának kora felvillan ebben a monológban: az impozánsan üres színpadra - ahova a nézőtér betonszürkéje benyomul, s válik ezáltal eggyé játszó- és nézőtér - begördül egy mozdony, és a dinamizmus, a 19. század elejének haladásba vetett hite tökéletesen megképződnek ebben a pillanatban. Boyle nem akar zsúfolt színpadot, aprólékosan realista berendezést, a belső helyszíneket - De Lacey birtoka, Frankensteinék háza, a világvégi rejtekhely, ahol a nőt hozza létre - néhány bútor, kellék jelzi, a ruhák nem különösebben kreatívak, kvázi-korabeliek (a jelmezek Suttirat Anne Larlarb munkái). Mark Tildesley tiszta, levegős tere mellett - a tervező Boyle-lal a Milliók és a 28 nappal később című filmekben a fény (tervező: Bruno Poet) kap komoly szerepet az atmoszférateremtésben, s ebben leginkább az a sokégős hatalmas lámpa segíti, amelynek meglepetésszerű felvillanásai helyszíneket, kulcsfontosságú eseményeket jeleznek, és tragédiákat vetítenek előre. A zárókép, amelyben a halállal farkasszemet néző,  Frankenstein - a Teremtménytől kísérve - őrületében szánját az északi-sarki semmibe húzza, szintén hatáosra komponált.

Nem ensemble-t látunk a színpadon, az egy-két kivételtől eltekintve darabbeli súlyukhoz képest is fájdalmasan gyenge mellékszereplők a két főszereplőnek, a neveknek statisztálnak. Az Orkney-szigeteki sírásók Hamlet-beli kollégáikhoz hasonlóan fekete humorú jelenetén, a De Lacey-t empatikusan játszó Karl Johnsonon, illetve az Elizabeth szerepének súlyt adó Naomie Harrisen kívül nincs mit/kit emlegetnünk.

A két előadás-változat végkövetkeztetése az eltérő hangsúlyok ellenére azonos: teremtett és teremtő egymást teszi szörnnyé, ám paradox módon a körülményeket mérlegelve tulajdonképp egyikőjük sem egyértelműen bűnös, ugyanakkor egyaránt veszélyesek a környezetükre. Benedict Cumberbatch 2:1-re nyert Jonny Lee Miller ellenében: hűvösebb, több benne az irónia Teremtményként és Frankensteinként is; míg Millernek jobban sikerült a Teremtményt megformálnia, azt a furcsa kettősséget, ahogyan egyszerre képes olvasmányaira hivatkozni, következésképp van előtte példa, és tekinthető büntethetetlennek és ártatlannak, hiszen amit citál, azok lexikálisan elsajátított adatok, nem interiorizált élmények. Cumberbatch egzisztenciálisan és morálisan gyötrődő, emberi kapcsolatok kialakítására képtelen - ami szintén frusztrálja - Frankensteinje Miller állandóan robbanásra kész Teremtményével áll szemben, míg a fordított szereposztásban egy érteni akaró, a pusztításba emiatt öntudatlanul belesodródó Cumberbatch-Teremtménnyel küzd meg a nem annyira hidegfejű tudós, mint erő-Frankenstein-Miller.

Bár az alkotók premier előtti nyilatkozatai vagy a színházi közvetítést megelőző kisfilmbeli megszólalásai számos problémakört és értelmezési lehetőséget kínáltak fel a mindennemű teremtésbe fogók felelősségét kutató általános kérdésektől kezdve a 19. századhoz kötött morális felvetésektől a jelenkori klónozás etikájáig, de előkerülhetett volna a vagyon és a társadalmi felemelkedés, illetve a nők helyzetének vizsgálata is - bár Elizabeth tudásvágya felvillantja feminista olvasat lehetőségét -, hardcore rendezői színházról ebben az esetben sincs szó. Danny Boyle nem annyira szellemi izgalmat kínál, mint inkább vizuálisan nyűgöz le, s mindehhez a - szintén régi alkotótárs - Underworld zenéje tökéletes választás.

Képes ízelítők az előadásból

 

és

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Zenés színház

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Klasszikus

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Jazz/World

Női energiáktól pezseg a Jazztavasz

A május 3. és 5. között zajló Jazztavaszon idén három hölgy közvetíti a jazz iránti szenvedélyt – ezúttal basszusgitáron, szaxofonon, illetve énekhanggal.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház kisvárda

Összeállt a kisvárdai színházi fesztivál programja

A 12 versenyelőadás mellett 11 versenyen kívüli színházi darab, koncertek, előadói estek, bábelőadások és a már hagyományos hallgatói minifesztivál szerepel a június 21. és 29. között megrendezendő Magyar Színházak 31. Kisvárdai Fesztiváljának idei programjában.
Színház ajánló

A kirekesztésről szóló előadással járja az ország iskoláit két fiatal színész

Eke Angéla és Bán Bálint Elfog/adsz címmel készített diákoknak szóló vizuális nevelési programot, amelyen keresztül az elfogadás fontosságát hangsúlyozzák.
Színház kult50

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Színház ajánló

Mercedes Benz premier az Esterházy-családdal

Április 13-án magyarországi ősbemutató keretében mutatta be a Vörösmarty Színház Esterházy Péter utolsó drámáját, a Mercedes Benzet Szikora János rendezésében. A történelmi revüt az Esterházy-család tagjai mellett Presser Gábor zeneszerző is megtekintette.
Színház ajánló

Büszkeség és felelősség, mert méltónak kell lenni az ősökhöz

A Magyar Művészeti Akadémia Szó – szín – játék sorozata idén megújult Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának művészeti vezetésével. A sorozat eddigi eredményeiről és a leendő előadásokról Lesti Árpád kérdezte a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját.