A makói képviselő-testület 2001-ben döntött az elismerés alapításáról.
A díjat minden esztendőben az a színész érdemli ki, aki a kuratórium döntése alapján a leghűségesebb a makói születésű Páger Antal szellemi örökségéhez,
és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség. Az elismerést – a pandémia miatt elrendelt korlátozások időszakát leszámítva – hagyományosan Páger Antal születésnapjához, január 29-hez közeli napon adják át a makói Hagymaházban. Az ünnepségen a díjazott az oklevél mellett „Téni bácsi” – a Vígszínháztól, 80 éves korában kapott – arany pecsétgyűrűjének pontos mását veheti át.
Lukács Sándor 1947. július 21-én Miskolcon született, és 16 éves koráig a borsodi városban élt. Ezután Budapestre költözött, és érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett. Negyedik nekifutásra vették fel, addig a Thália Színházban segédszínész, majd a Nemzeti stúdiósa volt.
A főiskolán 1972-ben kapott diplomát, és Várkonyi Zoltán rögtön szerződtette a Vígszínházhoz, azóta is ennek a társulatnak a tagja.
Bekerült abba a híres, nagy vígszínházi gárdába, amelyet többek közt Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Ruttkai Éva, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária, Tomanek Nándor és Tordy Géza neve fémjelzett.
Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Juanban volt, szerepelt a hetvenes évek két nagy sikerdarabjában is (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Harmincéves vagyok). Pályája a mai napig töretlen,
az évek során – nagy államférfiakat vagy épp gaz csábítókat megformálva – hiteles alakítást nyújtott klasszikus és modern drámákban, vígjátékokban egyaránt.
Számos filmben is szerepelt, mint például a Madárkák, a 141 perc a befejezetlen mondatból, a Mephisto, a Kreutzer szonáta vagy A Hídember, de a filmvásznon nem kapott igazán számottevő feladatot. Gyönyörű orgánumát a szinkron hasznosította, ő volt Alain Delon magyar hangja, még a Paroles, Paroles című világslágerben is.
Népszerűségét főként a tévéfilmeknek köszönheti, az 1970-es évek közepétől viszonylag hosszabb ideig szinte „le sem jött” a televízió képernyőjéről.
A legkülönfélébb típusú szerepeket alakította a drámai hőstől az operett-bonvivánig, olyan történelmi alakokat formált meg, mint Mátyás király, Napóleon, Rubens vagy Petőfi Sándor. Sorozatokban is szerepelt: a Kisvárosban polgármestert, a Jóban-rosszban című sorozatban restaurátort alakított, és játszott az Aranyéletben is. Több hangoskönyv, köztük Márai Sándor műve, A gyertyák csonkig égnek szólal meg előadásában.
Lukács Sándor életének a költészet ugyanúgy része, mint a színészet. Első versét kilencéves korában írta, első verskötete 1985-ben jelent meg. Önálló estjein – az országot járva – saját költeményeit is megszólaltatja.
Fejléckép: Lukács Sándor (fotó/forrás: Emmer László / Vígszínház)
hírlevél
