Ma este valódi színházi csemegét láthat a tévében Ónodi Eszterrel a főszerepben

Ibsen drámáját 2016 decemberében mutatta be a Katona József Színház Ónodi Eszter és Fekete Ernő főszereplésével. A produkció több szakmai díjjal is büszkélkedhet (POSZT - legjobb rendezés, legjobb női főszereplő; Színikritikusok Díja – legjobb női főszereplő, legjobb jelmez), rendezőjét pedig a legígéretesebb pályakezdőnek szavazták meg a kritikusok 2017-ben. Székely Kriszta a fiatal rendezőgeneráció egyik legmarkánsabb alkotója, akit már a Nóra színrevitele előtt is a női hangokat felerősítő, női sorsokat tematizáló darabok foglalkoztatták, mint a Harper Regan, a Szép napok, az Asszony a fronton vagy a Petra von Kant rendezésében.

Ibsen darabjában a nő–férfi viszony szerepeire, a nagy élethazugságokra koncentrált.

Az előadás ismertetője szerint minden házasságban előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a dolgok a legrosszabbra fordulhatnak, ami pedig ezután következik, az „vagy a túlélés vagy ez elválás játszmája.” A Nóra befejezése 1879-ben hatalmas botrányt robbantott ki: egy nő elhagyja a férjét és a gyerekeit – Ónodi Eszter a bemutató idején a karakter ezen döntését így értelmezte lapunknak: „Szerencsére nem voltam még ilyen élethelyzetben, de talán pont azáltal, hogy nekem is van gyerekem, sok esetben tudok azonosulni vele, és apránként összeáll a mozaik.

Bár azt hiszem, a civil életben sose tennék ilyet, de remélem, abban a pillanatban, amikor meg kell hoznom ezt a döntést a színpadon, hiteles leszek majd.

Ónodi Eszter és Fekete Ernő (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

A maga idejében a darab botrányosnak számított a női egyenjogúsággal kapcsolatos kérdések kimondása miatt. „Manapság a női egyenjogúságról beszélni nem akkora arculcsapás a társadalomnak, mint Ibsen idejében volt, hiszen ma már mindenhol találkozunk ezzel. A nőknek lehetőségük van az önmegvalósításra, és hogy döntést hozzanak a saját életükről” – tette hozzá a színésznő.

Az előadásban mi inkább arra fókuszálunk, mi történik akkor, ha egy hazugságokra épülő házasság annyira meginog, hogy tovább már nem tartható fenn, és lehullik a lepel.

Az első rész zenei nyitánynak is tekinthető – valóban megjelenik a színpadon egy kamaszokból álló zenekar –, ezután megismerjük az előzményeket, és valójában csak a végére érkezünk meg igazán a darabba, amikor felszínre kerülnek a hazugságok. Ez az olvasat mindenki számára érvényes problémákat vet fel: mi van a látszat mögött, milyen szerepeket játszunk, és mi történik, ha már nem folytatható tovább a színlelés.”

A rendező szerint mára új, alapvető kérdések fogalmazódtak meg a házasság és a család intézményével kapcsolatban. Lehetséges-e két ember tartós együttélése megalkuvás és elnyomás nélkül? Működnek-e hosszútávon egy házasság leosztott szerepei? Meddig tart a szövetség és hol kezdődik az árulás? Ezek a kérdések állnak az előadás középpontjában.

Kocsis Gergely - Nóra - karácsony Helmeréknél (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Zappe László a Fidelión megjelent kritikájában a színészek játéka kapcsán megjegyzi: „Mindannyiukról elmondható, hogy alaposan kidolgozott, végiggondolt és határozott vonásokkal egyénítve megrajzolt, figurákat hoznak. Fekete Ernő dolgozószobájából szinte látogatóként időről időre előbukkanó Helmere jóakaratú, családszerető, intelligensen korlátolt tisztviselő, Pelsőczy Réka előadásában Lindéné kiégett középkorú nő, Keresztes Tamás Krogstadja a közvélekedés megviselt áldozata, Kocsis Gergely a korai halál fenyegetését méltatlankodva elszenvedő Rank doktor. Ónodi Eszter kissé riadtan, a világ igazságtalansága fölötti megrendüléssel éli végig Nóra megpróbáltatását.”

A szövegkönyvet Kúnos László fordítása alapján az előadás dramaturgja, Szabó-Székely Ármin és Székely Kriszta írta. A díszlet Balázs Juli, a jelmez Nagy Fruzsina munkája, zene: Matisz Flóra Lili.