Színház

Magánmitológia

2011.07.23. 12:06
Ajánlom
Oskaras Koršunovas új előadása, a Miranda olyan, mint ha A fekete hattyú Viharba keveredett volna.

Kezdjük a rendezői elöljáró beszéddel: "A vihar különféle módon értelmezhető. Igen gyakran felnőtteknek szóló tündérmeseként, tündérdrámaként (féerie) viszik színpadra, de operaként is feldolgozták már. A magam részéről jobban szeretem Jan Kott felfogását, aki A viharban a hatalomért folyó véget nem érő, abszurd küzdelemről szóló társadalmi drámát látja. Közelebbről nézve a hatalom és az egyén drámáját figyelhetjük meg. Ez a dráma örökös. Az embereket mindenkor szokás volt kies szigetekre száműzni, és ilyen szigetek a hatóságok szemében 'kellemetlen' emberek számára mindenütt létesültek. A Szovjetunió kies szigetek hatalmas területeiből tevődött össze, melyek a legjelentősebb alkotók otthonai voltak. Ezek mindegyike tele volt élettel, minthogy a száműzetés ezen körzeteiben eltérő véleményű kísérletek történtek a szellemi életük védelmére. A könyvek különös jelentéssel bírtak Prospero számára, ahogy a szovjet alatti életben is a könyvek adtak lehetőséget a szellemi ellenállás megőrzésére. Engem leginkább Miranda érdekelt a darabban. Legtöbbször tapasztalatlan hercegnőnek tekintik, jóllehet Prospero teremtette, ő Prospero lelke. Végső soron a kies szigetre való száműzetésben az alkotók mindig is megteremtették a maguk Mirandáit."  A könyvek megvannak, a sziget megképződik, a láthatatlan külső hatalmat érezzük, az egyén drámája átélhető - mindezt egy, a nyolcvanas évekbe helyezett thrillerben.

Prospero lakása aprólékosan berendezett, a korszak minden relikviája összezsúfolódik a padlón és a polcokon a már emlegetett könyvektől a szalagos magnón át nippekig és kisebb-nagyobb szobrokig, utóbbiak közül kiemelt helyet kap egy fehér porcelán- vagy gipszbalerina. A színészek elmondása szerint a díszletet ők maguk hordták össze, azaz a tárgyak nem csupán színpadi kellékek, hanem mindegyikhez személyes emlékek kötődnek. A tévében hírek, majd balett megy - a kurzus egyik emblematikus művészeti ága, melynek művelőit csodálták, rajongták -, a hattyú halála, a rádióból a releváns Csajkovszkij szól, pontosan úgy, ahogyan az az állami vezetők halálánál szokás volt. Az alkotók ezeket szintén átélték, számukra a világtörténelem lefordítható privát történetekre.

A lakásszigetre két embert száműztek: apát és lányát. A lány sajátosan, nehezen artikulál, heves, dacos érzelmi kitörései vannak, magát nem tudja ellátni, értelme azonban teljesen ép. Sakkozik, csodálja a balerinákat, állandóan a szobrocskával játszik, és kedvenc könyvéből, A viharból olvastat fel. Apa és lánya hüvelykujjai összeérnek, megtörténik a teremtés, indulhat a mese. A történet pedig önmagát meséli. Ez a sokadszorra játszott játék az adott helyzetben, adott rendszerben a túlélés egyetlen eszköze, a gondolatok és tettek szabadságának egyetlen manifesztálódási lehetősége.

A Prosperót játszó színész (Povilas Budris) elképesztő testtudattal és átváltozási képességgel ugrál a Shakespeare-dráma alakjaiba; helyváltoztatással - a szoba hátsó tolóajtaján túl is van egy sejtelmes fényekkel teli világ, a szigetre érkezők mind onnan jönnek -, hanghordozás-váltással, gesztussal vagy tárggyal, ruhadarabbal jelzi és teszi nyilvánvalóvá, épp ki szólal meg. Markánsak a metamorfózisok: a fejre húzott trikó és a trikó alá dugott földgömb megváltoztatja a testarányokat, így tud Calibanná válni, Aviator stílusú napszemüvegben és fejre kötött sállal lesz balettsztár Ferdinand, a kék fürdőköpenyről gond nélkül hihető, hogy varázserővel rendelkezik. A trónbitorló testvér azonban csupán egy katonai rendjelzéssel ellátott kabát: az ő bőrébe nem lehet empatikusan belebújni, az ő története nem átélhető annak, aki az elnyomástól szenved.

A játék energiaigényes és fárasztó, ezért időlegesen megváltás az apának, ha elalszik a lány. A nyugalom sötétjét és csöndjét villódzó stroboszkóppal és zajhatással Ariel megjelenése töri meg. A katonai gyakorlóba öltöztetett szellem az egyik szekrényből, gnóm módjára összekuporodott testtartásban kerül elő. Gonosz kis szolga módjára hadarva jelent gazdájának.

Arielt nem játszhatja el Prospero, új színész megjelenése megtörné az addigi gondolati egységet, így a szellem a Mirandát alakító színésznő, a hatalmas energiakoncentrációval játszó, a retardáltság kliséinek csapdáit tökéletesen kikerülő Airida Gintautaite. Ha annak a logikának a mentén haladunk, hogy mind Ariel, mind Miranda függőségi viszonyban van Prosperóval, ráadásul nők, érthető ez a rendezői döntés. A drámai és a színpadi karakterek élete egymásba ér.

Ariel eltűnésével ismét visszatér(het) Miranda. E ponton azonban meginog addig felépített építmény: Prospero Calibanként leteperi a lányt. Egyértelmű a helyzet, nemi vágyait élné ki rajta. A családon belüli erőszak, mint a kiszolgáltatottság legszélsőségesebb szituációja, még akár bele is illene a függőségbe, abba, hogy a száműzetés személyiségzavart eredményezett, ám az elnyomásban a túlélést jelentő játékosságba ez a megnyilvánulási forma számomra nem illik bele.

Ha nem lenne Darren Aronofsky filmje, bevallom, zavartan állnék az előtt, hogy a zárlatban Miranda tütübe öltözve jelenik meg három kartáncos hölgy és egy, a már említett Ferdinand-attribútumokkal felruházott fiatalember társaságában. (Közbevetés: Airida Gintautaite minden addigi mozdulatán látszott, hogy uralja testét, ezért egészen kiábrándító, hogy koreográfus híján ebben a jelenetben minden varázs elveszett, és béna kis műkedvelő ugribugrinak tűnt, amit csinált.) A politikus olvasatból ez a vég kizökkent, a látottakat pedig visszamenőleg új kontextusba helyezi: Prospero színháza egyszemélyes, végig egyedül volt, Ariel, Miranda csupán képzeletének szüleményei. Talán egykor léteztek, de a jelen a teljes kirekesztettség, a vodka delíriumával időlegesen enyhített magány és társadalmi kivetettség, fizikai és szellemi fogság.

Kiutat a telefon másik végéről vár. Prospero reménytelenül tárcsáz. Hogy egy másik szigetet hívna, vállalva a lehallgatást, vagy magát adná fel, meghajolva a hatalom akarata előtt, nem tudni. Egyes megfejtések szerint Gonzalót próbálja elérni. A visszahívás azonban túl későn jön.

2011. július 17. 20:30 - Erkel Ferenc Művelődési Központ, Gyula

Miranda - OKT, Vilniusi Városi Színház

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Klasszikus

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Vizuál

Wim Wenders-filmhetet tartanak az Art+ Cinemában

Június 28. és július 2. között a német rendező 1984 és 2000 közötti filmográfiájából öt alkotást lehet majd elcsípni mozivásznon szinkronnal, majd ezek után legfrissebb alkotását, immár felirattal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent” – interjú Kovács D. Dániellel

Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadás július 5-én debütál a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig az Örkény Színház repertoárján lesz látható. A színdarab rendezőjévelegyebek közt a világot jobbá tenni akaró hősökről és a videójátékok stigmatizáltságáról is beszélgettünk.
Színház hír

Bocsárdi László nyerte a legjobb rendező díját az Országos Színházi Találkozón

A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezett seregszemlén mások mellett Zsigmond Emőke, Karácsony Gergely, if. Vidnyánszky Attila és Tokai Andrea is elismerést vehetett át.
Színház ajánló

Életútinterjúk alapján készül a MáSzínház női sorsokat bemutató előadása

A KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című produkcióban három generáció tesz fel magának kérdéseket identitással, hozott mintákkal, önazonossággal és szabadsággal kapcsolatban.
Színház ajánló

Mit áldozunk fel jól megszokott kényelmünkért? – beszélgetés a Csónak című előadás alkotóival

Presznyakov Oleg & Vlagyimir Csónak, avagy előttünk az özönvíz című kortárs drámája a modern társadalom látleletét is adja. Az előadás rendezőjével, Bocsárdi Lászlóval, valamint két szereplővel, a főszerepben látható László Csabával és a volt feleségét alakító Berekméri Katalinnal beszélgettünk.
Színház interjú

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.