A film létrejötte kapcsán Makk Károly felidézte, többször is találkozott Déry Tiborral, hogy két novellája, a Szerelem és a Két asszony összeillesztéséről beszéljenek, ám az író végül lefújta az ötletet. „Ez májusban volt aztán karácsonykor kaptam tőle egy telefont, te, én megcsináltam, amiről beszéltünk. Kimentem hozzá, aztán rögtön kinyargaltam a stúdióhoz, ahol dolgoztam, akinek a vezetője természetesen egy 50-ben börtönben ült ember volt, a kulturális ügyek vezetője pedig Aczél volt, aki egy másik 50-ben börtönben ült ember volt, és valahogy ez mindenkit megzavart és azt mondták, hogy nem lehet ellenpropagandát mutatni a Kádáréknak. Minden évben beadtam, pedig mondták, hogy ne tegyem, mert mindenkit úgy idegesít, hogy erre választ kell adniuk” - emlékezett vissza a rendező.

Később azonban fordulat következett be: „Volt egy filmpolitikai bizottság, Rényi Péter vezette, a Szabad Nép örökös főszerkesztő-helyettese, őt bízták meg, hogy közölje velem, hogy ebből lehetne filmet csinálni bizonyos feltételekkel. Nem voltunk túl kellemes kapcsolatban, de azért megkérdeztem, mi a feltétel. Az volt a válasz, hogy hiányzik belőle az erő, hogy itt van egy ország, amelyiknek olyan hite és ereje van, hogy ez a tévedés javítható. Konrád Györggyel belegépeltünk néhány áljelenetet a forgatókönyvbe, aminek a nagy részét nem csináltam meg, de engedélyezték a forgatást.”

Makk Károly

Makk Károly arról is mesélt, hogy a női főszerepre nem mást szemelt ki, mint Bertolt Brecht özvegyét, akihez Berlinbe is kiutazott. „Megbeszélték vele, hogy megyek, bekopogtam hozzá és egy füstös teremben ott ült... egy boszorkány. Udvariasan megköszönte az ajánlatot és elmondta, hogy nem szívesen hagyja itt Berlint, megható, hogy megkerestem stb. Elmenekültem onnan, kirohantam a reptérre, mert féltem, hogy a dáma meggondolja magát, és ha ott töltöm az éjszakát, kapok tőle egy telefont. A Malév iroda zárva volt, de hatkor volt egy járat. Ötkor megérkezett a kapitány, bemutatkoztam neki, ő sajnálkozott, hogy nem tudja, van-e hely a gépen. Azt kérdezte a fiatal, jóképű kapitány, hogy valami nőügy miatt kell-e repülőre szállnom, mondtam neki, hogy igen” - emlékezett vissza a rendező. Végül Darvas Lilire esett a választás, aki – mint Makk Károly meséli – „egy pillanat alatt csodálatos világot teremtett a bécsi akcentussal.”

A filmben szerepel Darvas Iván is, aki kétéves börtönbüntetése okán egészen meglepő módon kapcsolódott a forgatás egyik helyszínéhez: „Nagyon nehezen akartak börtönt adni, Csendes elvtárs, a pártközpont egyik fő embere nem akarta támogatni ezt a kérést. Végül három nappal később felhívott a legfőbb ügyész-helyettes titkárnője, hogy menjek a Fő utcába, vár az ottani börtönparancsnok. Mindent megbeszéltünk, elkezdődött a forgatás, de senki nem szólt arról egy szót se, hogy Darvas Iván valaha pont abban a cellában ült, ahol forgattunk. Ez Ivánt felzaklatta” - emlékezett vissza Makk Károly.

A rendező a színpadi adaptáció kapcsán megjegyezte: „Soha nem gondolkoztam a színpadi adaptáción, mindig elmenekültem előle. Én megcsináltam a filmet, nem vagyok olyan őrült, hogy még egyszer nekirugaszkodjak... Ezt így kellett megcsinálni. Megígértem Léner András rendezőnek, hogy atyáskodom, mentorkodom itt, ami nem is olyan egyszerű, mert nem akarok rátehénkedni az egészre.”

A Rózsavölgyi Szalonnak adott interjúban Makk Károly arról is beszél, hogyan viszonyul a fiatalabb generáció az idén 45 éves filmhez. A teljes beszélgetés itt olvasható.