A világjárvány miatt elmaradt az áprilisra tervezett bemutató. Hogyan hatott ez a produkcióra?
Voltak küzdelmes pillanataink az elmúlt időszakban. Az eredeti csapatból három színész nem tudta vállalni a szeptemberi bemutatót egyeztetési okok miatt, így helyettük újak kerültek a produkcióba. A hét törpe címet időközben megváltoztattuk Héttörpére, amire úgy kell tekinteni, mintha azt mondanám Metallica, tehát a törpék egy csapat, vagyis ők ebben a formációban élik az életüket.
Régóta dédelgetett álmod ez az előadás. Miért a gyász témájával foglalkozol?
Még a járvány előtt jutott eszembe ez a téma, amikor még nem voltunk ennyire közel a gyászhoz és nem volt ennyire jelen az életünkben. Azt érzem, hogy az élet és az előadás témája most utolérték egymást. Három évvel ezelőtt történt az életemben egy komoly trauma, ami nem haláleset volt, de ugyanúgy gyászfeldolgozást igénylő folyamat. Amikor kitaláltam az előadást, még nem tudtam, hogy ez az élmény inspirálta, de
ahogy egyre többet foglalkoztunk vele a színészekkel, rájöttem, hogy ez az előadás a saját gyászmunkám.
Héttörpe (Fotó/Forrás: Staféta)
Azt érzem, hogy a társadalmunkban nagyon nehezen beszélünk akár a gyászról, akár a veszteségekről, egyszerűen elveszett az a kultúránkból, hogy rendesen meg tudjunk gyászolni valakit. Más kultúrákban ennek különböző feldolgozási folyamatai vannak, ünneplik az élet körforgását tánccal, zenével, nem csendes szomorúság társul mellé. A profán és a szent között érzem a gyászt magát, ennek a humorát próbáltuk megtalálni az előadásban.
Tudod, mint mikor nézed magad a tükörben, és amikor már annyira sírsz, hogy eltorzul az arcod, egy idő után nevetségessé válik.
Ezt a vékony vonalat keressük együtt a színészekkel.
Az előadásban elegyedik a fény-, báb-, bohóc- és artistaművészet.
Pontosítanék: buffonok lesznek az előadásban. Bohóccal indultunk, de Szabó Veronika, az előadás egyik szereplője régóta foglalkozik buffon kutatással és a javaslatára kezdtünk el foglalkozni a buffon-technikával, ami sokkal szókimondóbb és sötétebb árnyalata a bohócnak. A buffonokat úgy aposztrofálják, hogy Isten kis hibái, a kitaszítottak, kitagadottak. Egyébként ez a 16. századi Franciaországból jön, amikor a testi hibával született embereket, vagyis buffonokat kirakták a városból, hogy ne zavarják a jóízlést, de minden évben egyszer, karneválkor visszahívták őket, hogy vicces ruhában szórakoztassák a népet. Egy idő után ebből alakult ki a buffon-technika, testi hibával már nem rendelkező emberek kitömték magukat, hogy púposan nézzenek ki. Az álarc mögé bújva bármit kimondhattak, mert őket úgyse veszi senki komolyan. A buffonok hordozzák magukban az emberi gyarlóságokat és bűnöket. Az előadásban sok dolog hárul a fényre is. A színpad közepén van egy tissue-nk, ami almafaként is funkcionál, és azon tekereg a gonosz mostoha.
A báb Hófehérke lesz, akinek a ravatalánál, torján vagyunk.
Kik vesznek részt a produkcióban?
Összetett a társaság, amit nagyon izgalmasnak találok. A Budapesti Operettszínházból van egy balettművészünk, aki a gonosz mostohát játssza. Teljesen más színházi közegből jött, mint a többiek, akik közül van, aki a kaposvári Színművészetin végzett, van, akit független színházi szférából ismerek. Az előadás zeneszerzője, egyben egyik színésze is, pedig operarendező szakon végzett.
Makra Viktória (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Staféta)
A néző Hófehérke ravatalára érkezik. Mire számíthat?
Fontos a nézői jelenlét: az előadás sajátossága, hogy a színészek folyamatos kommunikációban vannak a közönséggel, szó sincs negyedik falról. Ahogy a buffonok keresik a helyüket a társadalomban, úgy keresik a színészek a helyüket a nézők között, a normálisokhoz, a szépekhez képest. Sok múlik a csoportdinamikán.
Hogyan segíti a munkátokat a Staféta pályázat?
A Staféta nélkül nem jöhetett volna létre az előadás. Amellett, hogy az anyagi hátterét biztosítja a produkciónak, az évek alatt egy branddé nőtte ki magát, tehát Staféta-nyertesnek lenni megtisztelő és felelősségteljes feladat.
További információ ide kattintva.
Szerző: Bordás Katinka
Forrás: Jurányi Latte
hírlevél
