Színház

Makrancos Kata: Kötetlen keretek között

2012.06.09. 08:06
Ajánlom
A Vígszínházban bemutatott Makrancos Kata a legjobb értelemben vett politikai színház ritka példája. Ennek legfőbb oka az, hogy nem politizál, helyette párhuzamot sejtet politika és esztétika alapstruktúrája között. A politika gondolkodás-, az esztétika érzékelésmódok fóruma, ugyanakkor mindkettőt a keret kijelölésére tett kísérletek tartják mozgásban és kölcsönös függőségben. És ahogyan nincs közösség e kísérletek nélkül, úgy nincs társadalom eszmék ütköztetése, kritika és művészet nélkül.

Gothár Péter a dráma "színház a színházban" motívumát választja vezérfonalául, hogy a többszörösen kerettörténetbe ágyazott művet tovább tágítva jusson el az Ahogy tetszik (1599-1600) elhíresült "színház az egész világ" konklúziójáig. A legkorábbi Shakespeare-nek tulajdonított, Varró Dániel által magyarított komédiában (1590-91) vándorszínészek játsszák el Kata történetét egy részegségéből gazdag nemesemberként felébredő csavargó előtt, akit viszont az igazi úr és szolgái tréfálnak meg és figyelnek. A tréfa, az álomszituáció és a darabon belüli előadás hármas keretét tovább aprózza a cselekményen belüli álruhák és szerepcserék sora. Így a dráma struktúrája csírájában már magában hordja a tágan értelmezett színház iránti szerelmi vallomást, amely oly komikusan szövi át és határozza meg a társadalmi érintkezések rendszerét, és amelyről mégis csak a maga helyén, a színház függönnyel-színpaddal biztonságosan körülhatárolt felségterületén szabad tudomást venni.

Gothár rendezése ezt a "legális" leleplezettséget viszi a végsőkig, konzekvensen felvonultatva a színjátszás összes bájos kliséjét, kezdve a látványos attribútumokkal - legyezőként szétnyílt könyvvel, madárkalitka-kalappal, körzővel-vonalzóval - ékesített jelmezek színes forgatagától a híres Shakespeare-idézetek elferdítésén és becsempészésén át - "Hideg az egész világ, és hideg benne minden férfi és nő" - egészen a színpadi vetkőzés felvállalt öncélúságában szellemes gesztusáig. Az előadás a szokásos eltávolító gesztusok - függöny, kihunyó közönségfény - nélkül csap bele a szerepcserékre és színjátékokra épülő történetbe, ahogy a díszlet- és jelmezraktárt idéző színpadképbe apránként kellékek sora - olvasópéldányok lapjai, ruhadarabok, székek és egy-egy nagyobb robajjal földet érő díszletelem - hullik alá. Romokban a színház, hogy romjaiból szükségszerűen újjászülessen abban a színpadias versengésben, ahogy a társadalom csepűrágói a hatalmasokat ostromolják támogatásért. Ismerős színjáték ez, amiben minden szereplő azt hiszi, ő az egyetlen, aki mindent átlát, aki átveri a többieket, aki meghatározza a játékszabályokat, a mindent magába ölelő végső keretet. De Gothár rajzolatában bármilyen "végső keret" csak illúzió lehet, és sem a történet szereplői, sem a néző nem dőlhet hátra egy értelmezési séma felismerésével vagy meghatározásával, mert a kontextusok szüntelenül teremtődnek az egyik, és veszítik érvényüket a másik pillanatban. Hogy a komédia abszurd fordulatai kísértetiesen emlékeztetnek a tragikomikus botrányokkal tarkított hazai közélet teatralitására, az nem az előadás direkt üzenete, hanem a közönség éppen aktuális nézői perspektívája

Az "elviselhetetlen" Kata legnagyobb bűne az, hogy átlátja és kikéri magának a színjátékokat és a mögöttük felsejlő kicsinyes érdekeket, makacsságával viszont útjában áll a mindenkinek jó, ám korrupt üzletek megkötésének. A kérők a minden álszentségével együtt is egyszerűcske Bianca kegyeiért és vagyonáért kampányolnak egymást túllicitálva, üres zsebbel, Katát pedig az első kemény kezű jöttmentnek kiházasítják, hogy félreállítsák az útból. A demokratikus eszközökkel el nem hallgattatható Katalin Petruchio zsarnoksága alatt megtanul hallgatni, Napnak mondani a Holdat, megköszönni a sértést. Mind Börcsök Enikő, mind Nagy Ervin játékában rejlik egy leheletnyi távolságtartás, egy csepp irónia, mintha gúnyosan túljátszva tennének eleget a társadalom által rájuk húzott szerepkörnek, hogy rámutassanak annak visszásságára: akik idegenkedtek Katától szabadságában, azok most egyenesen megvetik abban a szolgaságban, amibe kényszerítették. Sejtetett cinkosságukat ugyanakkor megkérdőjelezi a gesztus, amivel az addig minden megaláztatást apatikusan lenyelő Kata váratlanul leüti egy tálcával a pöffeszkedő türannoszt. Aki egy újabb csavarral ismét koldusként ébred úri álmából, a közönség pedig fellélegezve reméli, hogy a mindenkori Katákat elhallgattató, hatalomba beleszédülő rá-nem-termetteknek szükségszerűen egy efféle kijózanító fejbekólintás a sorsuk. Csakhogy Börcsök Enikő Katája valamivel korábban, némi szégyenlős és mégis gyermekien kacér billegés után szenvedélyesen megcsókolja rabtartóját, ismét idézőjelbe téve és finoman kigúnyolva a kontextust, amit a néző megtalálni hitt.

A Varró Dániel szellemes, színes, nagyon-mai fordításában megszólaló színészek lubickolnak ebben a tobzódó teatralitásban, ami egyszerre teremt remek helyzeteket-szerepeket a komédiázásra és az óvatos öniróniára és távolságtartásra. Jól mutatja az alapkoncepcióban rejlő színészi lehetőséget Mészáros Máté játéka, amint Tranio, az urával ruhát cserélő szolga szerepében ízesen alakítja a környezetébe elegánsan beolvadni igyekvő elefántot a porcelánboltban. Az előadás tengelyét egyfelől Nagy Ervin és Molnár Áron (mint Petruchio és szolgája), másfelől Börcsök Enikő és Nagy Ervin (mint Kata és keménykedő férje) kettőse jelöli ki. Míg az előbbi a comedia dell'arte karakterisztikusan túlzó, harsány, vásári eszközeivel a játék leleplezésének humorát képviseli, addig az utóbbi finom árnyaltsággal utal az interpretáció rétegzettségére.   

A jó előadás tulajdonképpen nem lehet más, mint a remény színháza. Gothár Péter rendezésének megbúvó pátosza például abban rejlik, hogy a valóságot az elgondolhatók-elképzelhetők összességeként ábrázolja; olyan világként, amelyben mindenkit az a keret határoz meg és korlátoz, amelyet elfogad, amelyen már nem merészkedik kívülre. Egy ily módon értelmezett valóságban a művészet attól politikus, hogy új perspektívák felvillantásával kitágítva, megsokszorozva és szüntelenül újradefiniálva a kereteket, valóban képes megváltoztatni a világot.


2012. januér 11. 19:00 - Vígszínház

Makrancos Kata

Író: William Shakespeare

Fordította: Varró Dániel

Szereplők:

Baptista Minola, gazdag padovai polgár: Dengyel Iván 

Katalin, a "makrancos", Baptista nagyobbik lánya: Börcsök Enikő 

Bianca, Baptista kisebbik lánya: Réti Adrienn 

Petruchio, veronai nemes, Katalin kérője: Nagy Ervin 

Grumio, Petruchio személyi szolgája: Gyuriska János 

Gremio, gazdag öregember, Bianca kérője: Lukács Sándor 

Hortensio, átöltözve Litio, Petruchio barátja, Bianca kérője: Fesztbaum Béla 

Lucentio, átöltözve Cambio, pisai nemes, Bianca kérője: Rétfalvi Tamás 

Tranio, átöltözve Lucentio, Bianca kérője: Mészáros Máté 

Biondello, Lucentio szolgája: Lengyel Tamás 

Vincentio, gazdag pisai polgár, Lucentio apja: Harkányi Endre 

Kereskedő, átöltözve Vincentio, mantovai ember: Csőre Gábor 

Özvegy, szép fiatal nő: Hullan Zsuzsa 

Curtis, Petruchio gondnoka: Molnár Áron 

Km.: Ágoston Péter e.h., Hekler Melinda e.h., Nagy Dániel Viktor e.h., Szabó Irén e.h., Viszt Attila

Zene: Tallér Zsófia

Díszlet, rendező: Gothár Péter 

Jelmez: Bujdosó Nóra 

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.
Klasszikus

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.
Vizuál

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

146 nap

Hét ember harmincas éveinek elején, a háttér Prága. Vannak, akik pénzfeldobással döntik el, hogy együtt élnek-e tovább. Van, aki álruhában követi a másikat. Van, aki ufókra vár. Van, aki füvezik. Sokat. Túl sokat.
Színház magazin

Mit kezd a múlttal a magyar színház?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat Jó kérdés beszélgetéssorozata második évada is izgalmas kérdéseket feszeget a Katona József Színház K:antinjában. Januárban telt ház előtt, Kelemen Kristóf dramaturg, rendező, Lovas Rozi színművész és Tasnádi István író véleményét, tapasztalatait ismerhettük meg arról, hogyan dolgozza fel a múltat a magyar színház. A beszélgetést Szemere Katalin újságíró vezette.
Színház díj

Radnóti Zsuzsa kortárs magyar dráma-díjat alapított

A Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója – kortárs magyar dráma-díjat alapított, amelynek első átadóünnepsége a Rózsavölgyi Szalonban lesz február végén.
Színház ajánló

Pepita Oroszlán és a FÉM

A FÉM elsősorban színházi közösség, de maga a kulturális tér ennél sokkal többre hivatott. Ameddig kitart lelkesedésünk, minden alkalmat megragadunk arra, hogy nem csak a dráma, hanem szinte valamennyi művészeti ág otthonra leljen nálunk.
Színház kritika

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.