Összegyűjtöttünk tíz érdekességet a drámáról:
1. Az 1664. május 12-i bemutató akkora felháborodást keltett egyházi és nemesi körökben, hogy a párizsi érsek felhívást adott ki, kiközösítéssel fenyegetve mindenkit, aki megnézi, elolvassa vagy játszik a darabban.
Bár a vígjáték XIV. Lajosra nézve nem volt sértő, sőt nagyon is tetszett a királynak, a botránytól tartva betilttatta.
2. Az egyház kibékítésére Molière átírta a darabot, címét L’imposteurre változtatta, főszereplőjének nevét – melynek eredeti jelentése álszent, képmutató – pedig Panulphe-ra módosította.
3. A nem múló elégedetlenségre a szerző nyilvános levélben is reagált, amelyben igyekezett megmagyarázni, hogy az igaz és hamis szembeállítása egy komédiában elkerülhetetlen. „[…] a komédia lényege tulajdonképpen az össze nem illő dolgokban rejlik… a hazugság, a leplezés, csalás, a tettetés, mindez csak szereplés, ami nem egyenlő a valósággal, sőt annak egyenesen ellentmond – lényegében ez alkotja a komédiát” – írta.
4. A darabot nyilvánosan ugyan nem játszhatták, az arisztokrácia azonban magánelőadásként bemutathatta.
5. 1669-ben Molière engedélyt kapott rá, hogy a darab utolsó, módosított verzióját színpadra vigye. Ennek ellenére a szerző megfogadta, hogy a jövőben nem ír hasonló, „metszően éles” komédiákat.
6. Az első magyar változatig csaknem 130 évet kellett várni: Ernyi Mihály fordításában jelent meg 1795-ben Tértüffe címmel.
7. Az első dokumentált magyar kőszínházi előadást 1857. július 4-én tartották a Nemzeti Színházban, Tóth József rendezésében. Erre az alkalomra Fekete Soma fordította újra a darabot.
8. A 19. század közepétől egymást érték a Molière-fordítások, olyan alkotók dolgoztak a szövegváltozatokon, mint Kazinczy Gábor, Ivánfi Jenő, Jankovich Ferenc, Petri György vagy Parti Nagy Lajos. Az eddigi legjelentősebb és legelterjedtebb változat, Vas István fordítása az 1950-es évek elején készült el.
9. A történetet 1925-ben némafilmként is bemutatták Herr Tartüff címmel, 1980-ban pedig Kirke Mechem amerikai zeneszerző háromfelvonásos operát írt belőle.
10. Mihail Bulgakov a drámát, pontosabban a dráma körüli botrány történetét az Őfelsége komédiása című művében arra használta, hogy saját írói-művészi kálváriáját bemutassa.
Fejléckép: Molière (forrás: Universal History Archive/UIG/Getty Images Hungary)