Csurka István az elmúlt napokban két alkalommal is foglalkozott az Új Színházzal. 2011. október 7-én a parameter.sk honlapnak a következőt nyilatkozta: "... Februárig a mostani társulat működik, nyilvánvaló, hogy mindenfélét meg fognak majd próbálni. De ez engem egyáltalán nem érdekel..."  Közlöm az "intendáns" úrral, hogy a társulat nem „meg fog próbálni valamit (!?)", hanem próbál, mégpedig Schiller: Don Carlosát.

A közszolgálati rádió 2011. október 10-i reggeli műsorában pedig imígyen fenyegetőzött: "... minden fillért meg kell nézni, mert nekem nagyon gyanús a mostani vezetés gazdálkodása..." Az '50-es, '60-as évek stílusára, módszerére emlékeztető retro mondatával kapcsolatban kijelentem, hogy a jövőben várható sárfröccsentéseire, provokációira nem reagálok, mivel az "intendáns úrral" semmilyen jog- és egyéb viszonyban nem állok és nem is akarok állni.

Úgy gondoltam, hogy a múlt század perlekedő, groteszk és károkozó "kisgazdamiépes" világa végleg eltűnt a színpadról.

Tévedtem.

Sajnálom.

És még valami.

Színházat lehet elkötelezettségből, dacból, indulatból, szolidaritásból, ellenállásból, szórakoztatásból, különbféle hitből és elkötelezettségből, ön- és közösségi célból, szenvedésből és szenvedélyből, szeretetből csinálni.

Egy módon nem: gyűlöletből.

Az ilyen hozzáállással létrejött és létresegített színház minden szereplője sérült és kiszolgáltatott lesz, ördögi körbe kerül, végül függönyt érdemel és kap.

Márta István

2011. október 11.