Haumann Péter fia, Máté egy Hamlet-idézetet választott a búcsúra, ami a rövid bejegyzés tanúsága szerint többször elhangzott a színész utolsó hónapjaiban.
„HAMLET
Tapot se; daczolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi
sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha
most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most
történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor:
készen kell rá lenni; addig van. Miután senkinek sincs
olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el?
Ám legyen!”
Mellár Tamás a Magyar Tudományos Akadémia doktora Haumann legendás szerepeire emlékezett, felidézve a Hamleten túl a Sok hűhó semmiért Benedekjét vagy A fösvény Harpagonját.
„Felejthetetlen alakításainak egyike a Patás figurája Rideg Sándor Indul a bakterház című regényének filmes feldolgozásában”
– írta, megemlítve a Szókratész védőbeszédjét is, amely meghozta számára az országos ismertséget. Végül rátért Tusra, a Színházi Macskára, mellyel a színész az aktív pályától búcsúzott.
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója úgy fogalmazott: hatalmas veszteség érte a magyar színésztársadalmat.
„Rendkívüli egyéniség volt. Műfaji korlátokat nem ismerő, igazi művész. Pótolhatatlan!” – mondta a direktor.
„Haumann Péter a legnagyobbak közül való volt”
– írta Szász János Balázs Béla-díjas színházi és filmrendező is, kiemelve Haumann „érző, gondolkodó, izgalmas” személyiségét. Szász felejthetetlen munkaként gondol a Woyzeckre, amiben együtt dolgozhattak.
„Fiatal volt még a halálhoz” – nyilatkozta megrendülten a Blikknek Lehoczky Zsuzsa, aki mély barátságot ápolt a színésszel, és úgy tudta, Haumannt kigyógyították a betegségéből, és már jobban van.
Azok a színházak is elbúcsúztak a színművésztől, ahol vendégművészként vagy társulati tagként megfordult.
A Katona József Színház, ahol Haumann 22 évig játszott, röviden emlékezett meg egykori munkatársáról, kiemelve, hogy a társulatot mély fájdalommal tölti el kollégájuk elvesztése.
A Madách Színház Szirtes Tamás nekrológjából és a Macskákból vett idézettel tisztelgett a színész előtt, felelevenítve legnagyobb alakításait.
„Legendás alakítások fűződnek nevéhez, többek között Shakespeare Hamletjének Claudiusa, a Lóvátett lovagokban Boyet gróf, Bernard Slade Jutalomjátékában Scottie Templeton, Molnár Ferenc: A doktor úr című művében Puzsér, Bart: Oliver című musicalében Fagin, vagy Harwood: Az öltöztető című tragikomédiájában a címszerep, Gogol Csicsikovja és Gorkij Percsihinje. A 2000-es években visszatért vendégként a Producerek című musical főszerepét eljátszani.
Számtalan nagyszerű alakítása között rendkívül emlékezetes az a két szerep, amikor ez a nagyszerű színész színészt játszott: Kean, a színész és a Macskák musical színházi macskája, Tus”
– írták.
A Pécsi Nemzeti Színház is hasonlóan tett, megemlítve Haumann Péter utolsó náluk játszott szerepét, a Gettó Weisskopfját.
A Centrál Színház egyetlen mondattal reagált: „Elment a Király”.
Fejléckép: Haumann Péter (forrás: MTI)