Miért szorul pszichoanalízisre az Örökkévaló Anat Gov darabjában?
Eleve csak a tizedik percben derül ki, hogy a titokzatos alak, aki nagyon furcsán viselkedik és művésznek mondja magát, valójában az Isten. Kiderül róla, hogy mindenféle problémái vannak önmagával, de hogy pontosan melyek azok, arra csak a terápia végén derül fény. Az autista gyerekét egyedül nevelő pszichológusnőről is nagyon személyes dolgok derülnek ki. A darab azzal foglalkozik, hogy az Úristen mit miért csinál bizonyos helyzetekben, mikor mit gondol és érez, minek mi az előzménye és a következménye. És persze az a kérdés is felmerül, hogy miért van szüksége Istennek az emberre, akit a saját képére teremtett, illetve az embernek Istenre.
Az általad játszott Ella alapállása talán az lehetne, miért éppen azt a sorsot kapta Istentől, hogy a gyermeke autista.
Ella nem pont így teszi fel a kérdést, de erről hosszasan és bonyolultan lehet filozofálni. Miért pont én lettem én, miért ez az én sorsom.
Én soha nem lettem úgy próbára téve, mint Ella az előadásban.
Gryllus Dorka és Kálid Artúr (Fotó/Forrás: Kern Dóra / Gólem Színház)
A darabban nem véletlenül emlegetjük Jóbot, akit ugyancsak próbára tett az Isten.
Miben befolyásol, hogy vallásos, hívő emberként tekintsz Istenre?
Anat Gov a zsidó teológia, az Ószövetség alapján foglalkozik Istennel. Az én hitem kicsit más. Evangélikus vagyok, hiszek az Újszövetség Istenében. Furcsa volt azzal a gondolattal játszani, hogy mi lenne, ha Isten valóban egyszer csak ott állna a nappalim közepén. Talán kicsit máshogy is kezdtem imádkozni. Még viccelődtem is Artúrral, hogy este, amikor imádkozom, nehogy hozzá kezdjek el beszélni, mivel egész nap ketten voltunk a próbák alatt. Két ember ül egy szobában és beszélget. Minimál eszközökkel kell egy történetet elmesélni, ami nagyon izgalmas feladat.
Különleges témák, játszóhelyek, személyiségek találnak meg, legutóbb Anna Karenina Soós Attila rendezésében a Kugler Art Szalonban.
Euforikus élményt jelentett Attilával és a Trojka Színházi Társulással dolgozni. Nem is tudom, mikor vettem részt utoljára hasonló csapatmunkában. Elindult valami energia köztünk, magától jöttek az ötletek. Attól, hogy a Kuglert Art egy szobaszínház, kicsi a tér, szinte filmesen lehet játszani, ami nagyon izgalmas. A nézők is azt mondják, hogy olyan élmény így közelről nézni minket, mintha velük történne mindez.
Gryllus Dorka, Kálid Artúr - Jaj, Istenem! (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Gólem Színház)
Milyen a személyes viszonyod az Anna Karenina típusú női sorshoz?
Sokkal önállóbb lény vagyok, mint Anna, aki teljesen ki volt szolgáltatva a férjének. Az ő története számomra fikció, olyan helyzetbe kell beleélni magam, amiben szerencsére nem vagyok benne. Másrészt mindannyian megéljük az elhagyott, a szerető meg a kettő között vívódó fél szerelmi háromszögét. Amikor olyan ismerőseim nézik az előadást, akiknek ismerem az életét, érdekes hallani, hogy mik azok a pontok, amin felhördülnek vagy felkacagnak.
Nehezemre esett azt a részt próbálni, amikor közli Annával a férje, hogy elveszi tőle a gyereket.
Ez olyan helyzet, amin egy percig sem akarok gondolkodni.
Frida Kahlo szuverén, lázadó lényében jobban magadra ismersz, mint az érzelmeinek kiszolgáltatott Anna Kareninában?
Amikor Anna arról beszél, hogy más nőknek miért megy könnyen a szerelem, akár Fridára is érthetné, akit mással vert meg a Jóisten. Sokan feltették a kérdést, hogy milyen művész lett volna belőle, ha nem az a sorsa, ami. A sorsának a lenyomata lett a művészete. A Jaj, Istenem!-hez visszatérve, megkérdezhetnénk, vajon miért kellett, hogy Frida lebénuljon, sántítson, elüsse a villamos, ne tudjon gyereket szülni, tolószékben szenvedjen az élete végén. Frida szabadlelkű, öntörvényű volt, kevésbé érdekelte, ki mit gondolt róla vagy mit várt el tőle a társadalom. Azt hiszem, mindkét nőtípus megvan bennem. A szabadság, a függetlenség mellett a rendes polgári értékrend is. Mondok időnként dolgokat, amin mások meglepődnek.
Soha nem értettem, miért nem lehet azt mondani, amit az ember gondol.
Jaj, Istenem! (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Gólem Színház)
A szókimondásommal együtt azért nem vagyok akkora forradalmár, mint Frida Kahlo.
A #metoo mozgalom óta miben érzékeled azt, hogy más színezete van a női tematikának?
A #metoo pozitív hozadéka, hogy elkezdtek beszélni valamiről, amiről előtte hallgattak. És talán lesz olyan következménye is, hogy mielőtt egy vezető belenyúl a beosztott kislány szoknyája alá, elgondolkodik azon, hogy talán mégse kellene.
A pályádon volt olyan helyzet, amikor sérült a méltóságod?
Teljesen más esélyekkel indulsz nőként a nagyrészt férfiak által irányított világban. A pályám elején már érzékeltem, hogy a színházat mennyire a férfiak uralják. Jelenleg is csak három női színházigazgató van (Eszenyi Enikő, Kováts Adél és Ráckevei Anna, aki már csak július 1-ig vezeti a debreceni színházat – a szerk.), a rendezők maximum tizenöt százaléka nő.
Kálid Artúr, Gryllus Dorka - Jaj, Istenem! (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Gólem Színház)
Van olyan területe a szakmának, ahol el tudnád képzelni magad döntéshozó helyzetben?
Tíz év után kicsit visszacsöppentem a magyar színházi életbe. A külföldi munkákat, a filmezést semmiképpen nem akarnám elereszteni, de sok minden más is érdekel. Egyelőre megbeszélések, ötletelések szintjén tartok. Figyelem, hogy hol és kivel tudok jól kooperálni.
A társulathoz szerződés nem merült fel benned?
Nem bombáznak a színházigazgatók jobbnál jobb ajánlatokkal. De jelen pillanatban szeretek szabad lenni, szeretem ezt a szabad életet.
hírlevél
