"Nagyon szeretek "forró krumplihoz" nyúlni. Szerintem a színháznak az dolga, hogy szóljon azokról az éles problémákról, amelyek léteznek az országban. Ezeknek sok vetülete a tengerentúl is érvényesül. Elég ha csak arra gondolunk, hogy hány roma ember akar kivándorolni Kanadába, ami már kilométerben sincsen olyan messze innen. Az előadás első fele szándékosan egy idealizált, szürrealizmusba hajló, idillikus, boldog atmoszférájú rész. Ez egy hatáselem, nyilvánvalóan azért, hogy a második rész annál nagyobbat üssön" - nyilatkozott a darabot színpadra állító művész.

Máté Gábor felidézte, hogy az előadást a bemutató környékén - abban az időben amikor Olaszországból nagy számban román cigányokat toloncoltak ki - olasz színházi szakemberek is megtekintették, akik felvetették, hogy az előadást rögtön meg kellene hívni Itáliába: "Egész Nyugat-Európában égető az a probléma, amit ezzel az előadással felvetünk és az amerikai társadalom is erőteljesen reagál a ma is élő olyan kérdésekre, mint az rasszizmus. Lehet, hogy Amerika a törvényeiben előrehaladottabb az afroamerikaiak helyzetének rendezése, mint a cigányságé Magyarországon, de a konfliktus a mindennapi életben itt is nagyon erőteljes. Ez világjelenség" - fogalmazott Máté Gábor. "A máshonnan jöttek, a máshonnan idevándoroltak helyzete minden fejlettebb országban igazi nagy probléma. Különösen, ha a gazdaságban problémák jelentkeznek, ahogyan most nálunk is, akkor még élesebbekké válnak ezek a problémák, hiszen lehet kire fogni a bajok eredetét és gyökerét. Mindig lehet találni egy olyan népcsoportot, amelyik "hibásabb" a többinél." 

"A darab, amely, úgy tűnik, kísérletet tesz arra, hogy keserűen gúnyos módon rávilágítson a romák vagy más néven cigányok örökös idegen állapotára a magyar társadalomban, meglehetősen mesterkélt és elkalandozó. Abból a szempontból, ahogyan ezt egy amerikai látja, a darabnak jót tett volna, ha több lett volna benne a kulturális összefüggés" - írta a The Washington Post című lapban megjelent kritikájában Peter Marks. Felhívta a figyelmet arra, hogy Grecsó a második felvonásban átvette és a jelenbe ültette át Tersánszky karaktereit, és  Harkocsay (Szacsvay László) megölésével zárta le a történetet, vígjátéki alapállásként ahhoz, hogy bemutassa "a rendszernek a roma ügyek iránt érzéketlen ostobaságát". A kritikus kitért arra, hogy a darabot Cziegler Balázs alakítható fehér díszletei között adták elő, amelyet szokatlan módon vászonként használtak fel, amelyen olyan hatást tudtak elérni, mintha a falakon vér szivárogna. Marks megítélése szerint Máté 17 tagú színészcsapata egyenletesen erőteljes, annak stílusa erőteljes és megnyerő "de az ember azt szeretné, hogy a Cigányok egy még lenyűgözőbb egésszé álljon össze". A kritikus úgy vélekedett: ennek a hiánya magyarázza azt, hogy "sajnos sok csütörtöki néző nem tartott ki a szünet után.

Máté Gábor az MTI-nek nyilatkozva elismerte, hogy az első előadáson ő sem érezte igazán, hogy "átjött volna" a darab üzenete, a második előadáson azonban egészen más közönség volt, amely élénken reagált az előadás minden elemére és végül "bravó" bekiáltásokkal fejezte ki elismerését. A harmadik, csaknem teltházas előadást is tetszéssel fogadták a nézők. A magyar nyelvű darabot, a közönség - amelynek soraiban nagy számban voltak Washingtonban és az amerikai főváros környékén élő magyarok - angol feliratozással követhette. 

A főleg zenei előadásokat felsorakoztató Budapest-Prága-Bécs fesztivál tervezésekor a Cigányok kiválasztásában szerepet játszott, hogy az első felvonás motívumai között szerel cigányzene is. A szelekciós folyamat során a Kennedy Center illetékesei előbb DVD-n, majd tavaly májusban személyesen is megnézték az előadást. A kiválasztásban az is fontos szerepet játszhatott, hogy a Katona József Színház nem először szerepelt Amerikában. A társulat három évvel ezelőtt az Ivanovot mutatta be New Havenben és New Yorkban, a 90-es évek elején pedig Chicagóban mutatkozott be a Revizorral.