- Húsz éve vezeti a Budapest Bábszínházat, ez alatt több generáció felnőtt mind a nézők, mind az alkotók oldalán. Mi jellemzi ezt az elmúlt két évtizedet?
- A színház erős korszaka volt a '70-es évek, amikor egy, az egész világot bejáró, kiváló együttesként működött. Amikor én idekerültem, nem sokkal azelőtt vált az intézmény ketté az akkori Állami Bábszínház Budapest Bábszínházzá, illetve Kolibrivé. A társulat egyik része, elsősorban a fiatalok, átmentek oda, a másik részét, az itt maradókat pedig megkaptam én. Minden színházban fontosak a fiatal színészek, de itt, ahol többségben vannak a kicsi gyerekek, akiknek játszunk, még inkább. Nem éppen fiatal társulattal láttam hát neki a munkának. Arra építettünk, hogy a klasszikus bábművészetet mindenki nagyon magas színvonalon űzték, és mi erre építettünk.
Nyilvánvaló volt, hogy fiatalítani kell a társulatot, és meg akartam mutatni a nézőknek azt a fajta bábművészetet is, ami akkor kortársnak számított. Ez egyrészt azzal járt, hogy meg kellett szervezni egy bábstúdiót, másrészt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen el kellett indítani a bábszínészképzést. Abban az időben gombamód alakultak újabb és újabb bábszínházak vidéken, tehát nem csak ennek a színháznak, hanem az egész ország bábművészetének kiemelt szempontja lett, hogy legyenek olyan alkotók, akik ezt létre tudják hozni. Az egyetem ebben partner volt, megértették, hogy ez miért fontos, így elindulhatott a bábszínészoktatás, és most már az ötödik színészosztály és a második bábrendező osztály tanul itt.
- Hogyan hatottak ezek a folyamatok a Budapest Bábszínházra?
- Egy idő után meg lehetett újítani a társulatot, és mára, ahogy végeznek az egyetemen az osztályok, újabb és újabb generációk kerülnek hozzánk, akik már egy másfajta szellemiséget képviselnek, amit a régebben itt dolgozók is örömmel vesznek át. Az idősebbek nagy érdeklődéssel nézik a fiatalokat, és képesek felvenni velük a lépést, ugyanakkor a fiatalok pedig el tudják tanulni azt a bábművészeti tudást, amelyet az idősebbek őriznek. Mindegyik korosztály igyekszik kimazsolázni magának egymás bölcsességét. Sok fiatal tervezőt be tudunk vonni a színház működésébe, egyre több író dolgozik szívesen a Budapest Bábszínháznak és más bábszínházaknak is, újabban sok fiatal zenész kezdett el komponálni nekünk.
- A báb nem korosztály, hanem műfaj - hangzik az idei évad szlogenje.
- Fontosnak tartjuk, hogy bár ez alapvetően gyerekműfaj, de ne csak gyerekeknek játsszunk, hanem idősebbeknek, kamaszoknak, egyetemistáknak és bizony felnőtteknek is. Több száz évvel ezelőtt a bábozás egyértelműen felnőtteknek szóló műfaj volt. A gyermekirodalom tulajdonképpen csak a 19. század elejére alakult ki, amely aztán meghozta a szükségességét a gyermekszínházaknak, és így történt aztán, hogy a báb gyerekműfajjá alakult.
A cél az, hogy ne csak kicsi korukban járjanak hozzánk, hanem legyenek állandó nézőink. Kifejezetten törekszünk rá, hogy a nagyobbaknak is tartsunk előadásokat. Kétfajta irányt követünk: egyrészt bemutatunk olyan klasszikusok bábszínpadra készült adaptációit, amelyek vitathatatlan értéket képviselnek - ilyen az elmúlt évek műsoraiból a Faust, az Übü király, Az ember tragédiája vagy az idén készült Trisztán és Izolda -, a másik, hogy olyan kimondottan 21. századi darabokat veszünk elő, amelyek a mai társadalmi problémákra reflektálnak. A Katona József Színházzal együtt mutattuk be Az iglicet, azt megelőzően a FÜGE-vel a Kivit, egy éve pedig elkészítettük a Semmi című dán regény bábszínházi adaptációját.
Sokféleképpen kapcsolódunk az iskolai tananyaghoz is: az alsó tagozatba járókat célozzuk azokkal amagyar mítoszvilágból vett történetekkel, amilyen a Fehérlófia, vagy a Rózsa és Ibolya friss feldolgozásai, míg A Hétfejű Tündérrel vagy a gyerekversekből összeállított Hajnali csillag peremén című előadások révén a kortárs irodalommal ismertetjük meg ezt a korosztályt.
Azonban adódnak furcsa helyzetek is: a Líra és Epikát 8-9 éves gyerekeknek szántuk, de azt vettük észre, hogy az előadásra sok nem pedagógus vagy nem szülő felnőtt is jön. Kipróbáltuk, milyen, ha esti előadásnak is betesszük, kifejezetten középiskolásoknak és felnőtteknek, és ez teljesen bevált. Ez is azt mutatja, hogy a báb műfaja sok mindent kibír.
- Nyilatkozta, hogy a Bábszínház feladata a gyerekek esztétikai nevelését, nézővé válását segítse elő. Mérhető valahogy ennek a sikeressége?
- Igen, jelenleg épp folyik egy ilyen felmérés, amelynek keretében a gyerekeket, a pedagógusokat illetve a szülőket is megkérdezzük. Szükség van ezekre az összesítésekre, és rendszeresen kell szondázni a nézőket, hiszen a gyerekek is állandóan változnak, más az érdeklődési körük, mint öt-tíz évvel ezelőtt, gondoljunk csak a számítástechnikai eszközök elterjedésére.
- Az előadások jelentős hányada a gyerekeknek készül, de mégis a szülők, pedagógusok hozzák el őket, veszik meg a jegyeket. Végső soron tehát őket kell becsábítani?
- Ez így van, más színházakkal ellentétben nekünk nem csak a célközönséget, a gyerekeket kell elérnünk, hanem a kísérőiket is. A cél azonban mégis az, hogy a gyerekeknek legyen jó. Az ő fantáziájuk végtelen, míg a felnőttek közül nem mindenki rendelkezik az absztrakt gondolatok befogadására való nyitottsággal. Fontos szempont, hogy fel van-e készítve az a gyerek, aki eljön hozzánk. Azok a pedagógusok, szülők és nagyszülők, akik erre fogékonyak, az előadás előtt és után beszélgetnek a gyerekekkel, és mi is tartunk rendszeresen foglalkozásokat a látottakról.
- A hagyományok ápolása mellett a kísérletezésnek is helye van a színházban, nem ritka, hogy más területekről érkező alkotókat hívnak meg. Milyen plusz van a bábban?
- A bábszínház alapjaiban ugyanazokat az esztétikai, dramaturgiai szabályokat kell, hogy teljesítse, mint minden színház. Itt is konfliktusok vannak, a szereplők jellemfejlődésen mennek keresztül s a többi, ilyen értelemben semmiféle különbség nincs. A báb maga, ami pluszt jelent. Olyan dolgokat lehet itt megvalósítani, amit élő színházban nem, sokkal bátrabb kifejezésmódokkal lehet dolgozni. További "bonyodalmakat" jelenthet, ha a konfliktus egy báb és egy élő szereplő között zajlik. Például a Gullivernél kézenfekvő megoldás volt, hogy a liliputiakat bábokkal oldottuk meg, Gullivert pedig élő színésszel. Ez a darabok jelentős hányadában megoldható, és más helyzetet teremt, mint amikor csak emberek vannak jelen a színpadon. De sajátos hatásokat jelenthez az is, ha különböző technikájú bábok, például egy bunraku és egy kesztyűs báb találkoznak.
Több okból is szívesen hívunk meg olyan rendezőket, akik számára nem ismerős terep a báb. Egyrészt nekik talán nagyobb tapasztalatuk van a színészvezetésben, másrészt úgy gondolom, a mai színházművészet egyre inkább a társművészetekkel együtt tud fejlődni. Ezért a bábszínházakban is egyre gyakrabban jelenik meg a zene, a képzőművészet, a mozgásművészet, a videotechnika, a film vagy a cirkusz. Azt a fajta absztrakciós készséget, amit a rendezők itt egy bábelőadásban megtapasztalnak, tudatosan vagy akár öntudatlanul is használni kezdik későbbi előadásaikban. Ez tehát kölcsönös előny, amellyel a rendező is gazdagabbá válik. Van, aki később is visszajön, annyira érdekli a műfaj. Egyre gyakrabban az is előfordul, hogy a bábszínészeket hívják más színházba játszani, akár báb nélküli szerepekre.
- Ma egy végzős bábszínész előtt milyen utak állnak?
- Még mindig van felvevőpiac, jelen pillanatban el lehet helyezkedni bábszínészként. A probléma inkább az, hogy a végzett bábszínészek - a többi színészhez hasonlóan - nehezebben mennek el egy vidéki bábszínházhoz. Négy-öt évenként végez egy osztály, és jelenleg tizenhárom államilag támogatott bábszínház dolgozik az országban. De a tavaly végzett osztályban is van, aki nem szerződött le társulathoz, és inkább az önálló utat választotta. Hogy ez könnyebb-e vagy nehezebb, nem tudom.
- Március 21-én tartják a bábszínházi világnapot, amelynek ilyen volumenű közös ünneplése a magyar nyelvű bábszínházakban első alkalommal, a Budapest Bábszínház kezdeményezésére történik. Miért tartották fontosnak külön is megünnepelni a bábot, és nem a színházi világnap részeként, amely hat nappal később van?
- A bábszínház szerves része az egyetemes és a magyar színházművészetnek, de mégiscsak van egyfajta specialitása. Bármelyik műfajra igaz, hogy ha népszerűsítik, felhívják rá a figyelmet, azzal erősödik. Régóta létezik bábszínházi világnap a színházi világnap mellett, innen jött a gondolat, hogy próbáljunk meg ezen a napon a bábnak egy jó értelemben vett propagandát adni. Megkerestük a határon túli hivatásos kő- és független bábszínházakat, bábegyütteseket, bábos oktatási intézményeket, és egy felhívást tettünk közzé a közös ünneplésre. Nem csak a hagyományos helyszíneken, hanem az utcán, a villamoson vagy akár gyógyfürdőkben is lehet majd találkozni bábokkal. Fővédnöknek a köztársasági elnök urat kértük fel, amit Áder János örömmel elvállalt, a védnökök pedig azoknak a városoknak a polgármesterei, ahol ilyen esemény lesz.
- A kínálatot tekintve hogyan fest ez a nap?
- A Budapest Bábszínház Vízi romantika címmel tart előadást a Széchenyi, Gellért és Lukács fürdőben, ott leszünk a Ferihegy és a Nyugati tér közötti vasútvonalon, a kisföldalattin és az Operaház előcsarnokában is. Délután családi programmal várjuk a közönséget a Budapest Bábszínházban, este pedig egy rapid randi keretében ismerkedhetnek meg kézközelből különböző bábtechnikákkal és olyan bábokkal, amelyeket a színpadról ismerhetnek: például kipróbálhatnak marionetteket, mozgathatnak bunrakut, felhúzhatnak kesztyűs bábokat, belebújhatnak óriásbábokba.
Ugyancsak Budapesten tart programokat a Kolibri Színház, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Fabula Együttes is. A Jókai téren a HUPS Crew lép fel, a Libri könyvesboltban a Magyar Bábjátékos Egyesület tart előadást, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum előtt Tárnok Marica és Sarkadi Bence, a Vörösmarty téren a Mikropódium, a Gutenberg téren a Trambulin Színház mutatkozik be azoknak is, akik még nem találkoztak velük. Az OSZMI-ban egy bábgyűjteményt lehet megtekinteni. Azt gondolom, Budapest gazdagon el lesz látva mindenfajta "bábos atrocitással", reméljük, felfigyelnek ránk! Ezzel párhuzamosan többek között Békéscsabán, Debrecenben, Egerben, Kaposváron, Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsen, Szegeden, Szombathelyen, Veszprémben, Zalaegerszegen és sok határon túl helyszínen, Kolozsváron, Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen is lesznek színvonalas előadások.
- Egységes képet mutat a bábszínházi szakma - ez valóban így van?
- Amikor megkerestük ezeket a színházakat, gyakorlatilag mindenki természetesnek tartotta a részvételt. Optimális állapot, amikor a különböző társintézmények egymás sikerének tudnak örülni, hiszen egyik a másikat erősíti, ha valami jó történik valahol, az kihat a többi helyre is. Természetes, hogy ezek a színházak egymással versengenek, de ettől fejlődünk, ami végeredményben jó előadásokat eredményezhet.
hírlevél
