Géher István 1940-ben született Budapesten. 1963-ban szerzett magyar-angol szakos bölcsészdiplomát az ELTE BTK-n, 1963-65 között középiskolai tanárként, majd az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1968-72 között a Szolnoki Színház dramaturgja, 1972-től az ELTE BTK Angol Tanszékének, később Angol-amerikai Intézetének oktatója volt. 1985-től egyetemi adjunktus, 1992-től kezdve egyetemi docens, majd végül az Anglisztika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.

William Shakespeare munkásságának legnagyobb hírű magyar kutatója, nemzetközi szinten elismert irodalomtörténész. Tudományos pályája mellett költői és műfordítói munkássága is kiemelkedő. Pályája során számos kötete jelent meg, több irodalmi díj, többek között az Év Könyve Jutalom és a Soros Alapítvány Alkotói Díjának kitüntetettje. 2008-ban Déry Tibor- és József Attila-díjjal tüntették ki.

Géher István professzor 2006-ban hivatalosan nyugdíjba vonult, azonban továbbra is a kar oktatója maradt, professor emeritusként is számos szemináriumot vezetett, köztük már-már legendásnak számító, közel negyven éve futó műfordítás szemináriumát, illetve a reneszánsz angol irodalom doktori program vezetőjeként is működött. Minden munkájában elsősorban tanárnak tartotta magát, számos magyar fiatal kortárs költő, például Varró Dániel, Lázár Júlia, Szabó T. Anna vagy Mesterházi Mónika az ő tanítványaként tett szert ismertségre, illetve haláláig is igyekezett felkutatni és támogatni az ELTE-n és másutt a jövő költő- és műfordító nemzedékét. Temetéséről később intézkednek.