László Zsolt azzal kezdte vallomását, hogy az angol Bárd Lear király című darabja az, ami vissza-visszaköszön az életében. Bálint András kérdésére, miszerint mikor találkozott először Shakespeare-rel, először azt a választ akarta adni, hogy a főiskolán, de aztán rájött, hogy még középiskolásként, de már érett fejjel megnézte Miskolcon a Lear királyt, Major Tamással a címszerepben, ami nagyon mély nyomokat hagyott benne.
A fiatal jövendőbeli színész számára döbbenetes élmény volt az előadás, amit nemrégiben leadott a köztévé egyik csatornája is, így megállapíthatta, hogy annyira modern volt, hogy ma is megállná a helyét. Aztán László Zsolt természetesen a főiskolán is többször kapcsolatba került Shakespeare-rel. „Szirtes Tamás volt az osztályfőnököm, ő szerettette meg velünk ezt az úriembert, akkora odaadással tudott beszélni róla” – emlékezett vissza a színész. „Az ő útmutatásával fedezhettük fel, hogy
Shakespeare világa olyan, mint mikor kinyitunk egy ajtót, belépünk egy terembe, onnan pedig újabb és újabb ajtók nyílnak
– tette hozzá.
László Zsolt (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)
László azt is elmesélte, hogy Szirtes saját otthonában vetítette le nekik Peter Brook legendás 1971-es Lear király-adaptációját, aminek láttán az ifjú színész azt érezte, hogy „kész, mi félre is tehetjük az anyagot, ez a mű meg van fejtve, olyan tűpontosan elemezve vitték filmre”. A diákok osztályfőnökükkel természetesen a gyakorlatban is foglalkoztak a darabbal, de László Zsolt visszaemlékezése szerint a tanár egyedül Horváth Lajos Ottónak engedte, hogy kipróbálja magát Lear szerepében, másoknak nem. Ő ugyanakkor
Erre végül egészen 2015-ig kellett várnia, amikor is a Radnóti Színház színpadán, Alföldi Róbert rendezésében ő játszhatta a tragédia címszerepét. A Lear királyban persze már sokkal korábban feltűnt a főiskola után is: 2007-ben, a Nemzeti Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház közös produkciójában, Bocsárdi László rendezésében ő volt Edgar Blaskó Péter Learje oldalán. „Megtalálnak az elmebeteg szerepek” – mondta ezzel kapcsolatban a színész, aki Edgar figuráján kívül egy másik, magát őrültnek tettető Shakespeare-karaktert is megformált, kétszer is, méghozzá Hamletet.
Az ifjú dán királyfi (színlelt) őrültségére pedig a színész az 1996-os Új Színház-as Hamletben oly módon durvított rá, hogy
László Zsolt (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)
Azokra az időkre egyébként László Zsolt úgy emlékezett vissza, hogy „borzalmas korszak volt”, mivel egy nem túl gördülékenyen sikerült próbafolyamat után a premiert követő éjszaka a feszültség oly módon robbant ki belőle, hogy „alkalmatlanná tette” magát arra, hogy másnap színpadra lépjen.
Ez szerencsére nem vette el a színész kedvét Shakespeare-től, olyannyira nem, hogy a 2014–15-ös évadban igazi Shakespeare-halmozóvá vált: az avoni hattyú nem kevesebb, mint három darabjában játszott. A Vígszínház Julius Caesarjában Brutus szerepét hozta, a Radnótiban a már említett Lear királyt alakította, Székesfehérváron pedig egy kicsit túlkoros, ötvenéves Hamletet játszott („Nem tudom, hány évig jártak akkoriban Wittenbergába egyetemre, Hamlet elvileg hamincéves volt, szóval erős oktatás lehetett. Én meg biztos sokat buktam” – viccelődött ezzel kapcsolatban László Zsolt).
Bálint András, László Zsolt és Szirtes Tamás (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)
A színész bevallotta, hogy Shakespeare-alakításaikor nem minden rendezővel volt zökkenőmentes a közös munka, nem minden döntésükkel értett egyet, de úgy gondolja, „ha már a közlésvágy megvan, ha valaki komolyan foglalkozik vele, akkor
Shakespeare darabjai szinte mindent kibírnak, mint egy gyémánt, minden esetben felfénylik a zsenije.
Ez egy igazi titok" – zárta gondolatait László Zsolt.
Az én Shakespeare-em beszélgetéssorozat következő vendége június 28-án Takács Ferenc irodalomtörténész lesz. A többi meghívottról és a Szerelmünk, Shakespeare fesztivál egyéb programjairól bővebb információ ide kattintva található.
hírlevél
