Egy másfél évtizede tartó közös vállalás ér véget augusztusban a Benczúr kertben: a 2003-ban végzett Máté-Horvai osztály ugyanis ennyi ideje ül össze minden évben, hogy bepillantást engedjenek az életükbe, színdarabbá formálják a múltat és jelent. Bár nem mindenki tartott ki végig, a csapat nagy része együtt maradt, és örömmel vetették bele magukat annak az előadásnak a próbáiba, melynek a középpontjában Lázár Kati és Jordán Tamás lánya, Jordán Adél áll.

Hogy miért fontos kihangsúlyozni az ismert és elismert szülőket? Mert az a művészközeg, ami Adélt gyerekkorában körülvette, a színház és a szülei árnyékában átélt dolgok alapjaiban határozták meg őt. Ezt ezen az estén a színésznő lerázza magáról, és kegyetlenül a Benczúr kert nézőtere felé üvölti: ő megpróbálta, de nem olyan, mint az édesanyja.

Az előadás kendőzetlen őszinteséget ígér, és a játszótársak valóban nem finomkodnak: hol elrajzolva, viccesen, hol komolyan és húsba vágóan mesélnek tapasztalatokról és emlékekről. Feltűnnek a színházi élet ikonikus alakjai is az osztály tolmácsolásában: Ascher Tamás és Máté Gábor – utóbbi visszatérő figuraként ezúttal szeppukut (rituális öngyilkosság) követ el, jelezve, hogy ez a sorozat zárórésze. De ott van Keresztes Tamás is, aki 12 év után a színpadon is elválik Adéltól és végül megkapjuk a már jól előre beharangozott „beleállást” is: a színésznő és Székely Kriszta egymásra találásának történetét.

Jordán Adél az AlkalMáté Trupp előadásában (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Nincs ágyúdörgés és repedő plafon, a találkozás története olyan természetességgel rajzolódik a színpadon, hogy már-már túlzott hype-nak érződik az „LMBTQ-propagandának” titulált vallomás.

Az osztály életében egy korszak ugyan véget ért, ám ahogy a fináléban elhangzó dal is pozitív kicsengést ad a történetnek, szinte egészen bizonyos, hogy nem utoljára állt össze ez a csapat.

Fejléckép: Jordán Adél az AlkalMáté előadásában (fotó: Vass Antónia)